Gazdaságosság: a mi iskolánk tantestületéből 10 főt elküldtek. Azokat akiknek 20 illetve több éves szakmai gyakorlatuk volt. Helyettünk fölvettek un. közcélúakat. Az ő bérük támogatott. Nem közalkalmazottak, de én is így tanítok egy másik iskolában a béremnek feléért. Felvesznek minket közcélúra pedagógiai asszisztensnek, de osztályt vezetünk. Papíron stimmel minden, de ... Én kénytelen vagyok ebbe belemenni, mert 3 kiskorú gyerekem van és örüljek, hogy két év munkanélküli után ez is akad. Nekem tanító szakom, számítástechnika és biológia szakos tanári diplomám van, mellette pedagógiai értékelési szakértő. A mi kistérségünkben így megy. Miért? a válasz sajnos igazgatóktól és polgármesterektől egybehangzóan így szól: nem a szakmaiság, nem a gyerek számít, hanem a pénz. Sajnos az én gyerekeim is ebbe az iskolába járnak, ahol szakképzetlenek tanítanak, csak van annyi előnyük, hogy én itthon bepótolom a hiányosságokat, mert fontos, hogy milyen középiskolában tud majd tanulni. De mi van azokkal a gyerekekkel akiket a szülők nem tudnak segíteni?

Előző hozzászólásomhoz szeretnék hozzátenni még valamit.
Bár tudom, hogy az anyagi oldal képviselői nem értenek egyet. mégis azt gondolom, hogy éppen a kistérségi oktatás-nevelés fejlesztése, a kislétszámú osztályos iskolák támogatása adhat valamiféle megoldást a jelenlegi helyzetre, többek között az iskolai agresszó leküzdésére. A tanárok ellen nevelt, a rivalizálásban alul maradt frusztrált gyerekeknek szerintem kifejezetten jobb hely egy családias légkörű iskola, ahol nincs teljesítménykényszer, és ahol ennél fogva minden gyerek egyenlő mértékű támogatást kap.
Nem vagyok híve annak, hogy integráció címszó alatt megszűntetik a hátrányos helyzetű és tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekkel foglalkozó intézményeket. Minden pedagógus tudja, hogy ezzel a fajta integrációval az oktatás minősége romlik, mert vagy a jó képességű gyerekek nem tudnak haladni, vagy a rosszabb képességűek viselkedési morálja romlik a frusztráltság miatt.
Vannak különbségek, amit lehetetlen áthidalni, amikre külön megoldást kell találni. Az a baj, hogy manapság ezeket a különbségeket egyenesen kötelező letagadni, mintha egyszerűen nem léteznének. Pedig léteznek.

Bodnár János hozzászólása ihlette az enyémet.
Érdekesek a felmérései, és bizonyára érdemes lenne nekünk is egy hosszú távra tervezett új oktatáspolitikát kidolgozni. A legnagyobb problémát azonban én nem a tanárok személyiségében látom.
Ami a kistérségi oktatást illeti, nemrég költöztünk egy alig 1000 fős faluba, ahol egy nagyon kicsi iskola működik - még. Nekem nagyon szimpatikus a hely, családias a hangulat, nincs az a fajta teljesítménykényszer, amit városi iskolákban tapasztaltam pedagógusként. Az osztályok természetesen kis létszámúak. Tudomásom szerint azonban a városból idehozott problémás gyerek problémája itt megszűnt, vagy azért, mert több idő jutott rá, vagy mert - egy tanár szerint - egyszerűen nem talált partnert a destruktív viselkedéshez. Én mindenképpen híve vagyok a kislétszámú csoportoknak és a kisiskoláknak, különösen az első iskolai években. Nem hiszem, hogy a teljesítmény romlik, nem hiszem, hogy a legfontosabb kérdés ebben a korban az "egészséges rivalizálás" a mi egyébként is túlságosan versenyközpontú világunkban, ahol az együttérzés és önzetlenség egyre inkább háttérbe szoruló értékek. Másrészt viszont kifejezetten nehéz egy tehetséges gyerek tehetséggondozása, ha még a környéken sincs olyan oktatás, amire neki szüksége lenne, ezért aztán nekem is kérdés, hogy mint szülő tudom-e vállalni az utaztatással való anyagi és időbeli megterhelést, ha nem akarom, hogy a gyermekem elvesszen. Valahol itt van az oka annak, hogy tehetősebb szülők elviszik gyermeküket városi iskolákba.
Egyetértek az anyagi megbecsülés fontosságával. Ez befolyásolja az ember önbecsülését, önbizalmát. 40-50 éves pedagógusok sokszor havi 80-100 ezer Ft havi bért kapnak a bértáblába történő besorolás meglehetősen diszkriminatív szabályai miatt, holott gyakorlatilag 20-30 éve dolgoznak, ha nem is mindig a pályán.
Visszatérve a tanár személyiségéhez, nem hiszem, hogy tele vagyunk alkalmatlan tanárokkal. A legnagyobb problémát inkább a tanárok megbecsülésének teljes hiányában látom, és ez inkább az értékválságok témakörébe tartozó probléma. Manapság a szülők egyenesen a tanár ellen nevelnek. Nagyon könnyen okolják a tanárt mindenért, lehülyézik a gyerek előtt, sosem a gyerekben vagy magukban keresik a hibát, túlságosan egyoldalúan mindenért a tanárt tartják felelősnek. Nem hiszem, hogy az iskolai agressziónak a tanárok rátermetlensége az oka, bár részben igaza van abban, hogy manapság, akinek esze van, inkább más pályát választ. Mi is voltunk diákok, de nem emlékszem, hogy tragédiát csináltunk volna egy-egy tanár alkalmatlanságából. És ha az iskola feladata az életre nevelés, nagyon kicsi esélye van a mi felnövő gyerekeinknek arra, hogy a csupa rátermett és karizmatikus tanár után majd egy frankón rátermett és karizmatikus főnököt kapjon ki.
Tehát azt gondolom, hogy figyelembe kell venni a helyi viszonyokat is, amikor az oktatási rendszer különbözőségeiről vitatkozunk. Én elsődlegesnek tartom a fennálló erkölcsi válságból való kikeveredést, mindamellett, hogy valóban, a tanári pályát egyrészt vonzóvá kell tenni, hogy a legalkalmasabbak jelentkezzenek, másrészt megfelelő szűréssel (akár 1 év próbatanítással főiskola vagy egyetem előtt) kellene szelektálni a jelentkezőket.
Egy nagyon nagy multicég amerikai vezetője, egykori tanítványom mondta, hogy szerinte a legokosabb embereknek kellene elmenniük tanárnak.

Pályakezdő pedagógusként nagyon nehezen sikerült elhelyezkednem.Szerencsésnek mondhatom magam, hogy végülis sikerült tanévet kezdenem egy vidéki iskolában.
Már gyermekkorom óta tanítani szerettem volna, majdnem nem sikerült megvalósítani az álmom....
Véleményem szerint meg kellene reformálni a pedagógusképzést , hiszen való igaz, hogy "sok "pedagógus kerül ki , viszont 10 emberből szerencsés ha 1pályakezdő el tud helyezkedni illetve hivatásszeretetből akar gyerekekkel foglalkozni.Ez elkeserítő!
Az oktatás minőségbiztosítására kellene nagyobb hangsúlyt fektetni az iskola bezárások helyett.

10 évig voltam gyakorló pedagógus, jelenleg közgazdászként dolgozom. Szerintem az egész folyamat kulcskérdése a hatékonyság. Közoktatás vezetői diplomamunkám megírásakor, összehasonlítottam a holland, a görög, a portugál és a magyar közoktatási rendszert (elsősorban finanszírozási szempontból).
Valaki kérdezte a finn példát, mitől olyan jó, (mert a PISA méréseket a finn rendszerre találták ki.) Néhány adalék a finn rendszerről, nincsenek kis iskolák, nincs szabad iskolaválasztás (kötelező a körzetes iskolába járni), a szülő osztályt és pedagógust sem választhat (hát erre bírja rá valaki a magyar szülőket). A gyerekek tanulmányi idejének felét tölti ki a kötelező tananyag, a maradék időben szabadon tervez a pedagógus, és a alternatív témákat dolgoz fel a gyerekekkel (nem is fásul bele ugyanabba a tananyagba). Viszont a kötelező rész elvégzését szigorúan ellenőrzik és büntetnek (írás, olvasás, számolás). Az a pedagógus, aki lemarad, nem tartja be az előírásokat, egy figyelmeztetés után, elbocsájtják. Sokszor nem pedagógus az iskolaigazgató. 15 éves korig mindenki ugyanazt tanulja (nem tanulnak meg a gyerekek mindent kétszer). 15 éves kor fölött, általában ugyanabban az iskolában, az alsó harmadot (33%-ot) leválasztják, akik innentől kezdve erős gyakorlati képzést kapnak és belőlük lesznek a szakmunkások. A maradék kétharmad érettségizik, egyharmadát veszik fel egyetemere, egyharmadát pedig főiskolára. A gyerekek továbbtanulási mutatóiban nem a szülők iskolai végzettsége dominál. Gyakori, hogy diplomások gyerekéből szakmunkás lesz, ez nem jelent tragédiát egy skandináv családban. A kötelező pedagógus óraszám heti 30 + 5 óra benti ügyelet (hát ez is elgondolkodtató). Európában (EU) csak a szlovákok keresnek kevesebbet, viszont csak a csehek dolgoznak a magyar pedagógusoknál kisebb osztálylétszámokkal. Hollandiában nem lehet 1500 fősnél kisebb iskolákat működtetni. Rendszeresen mérik az iskolákat, és közlik az első tíz, és az utolsó tíz nevét, melyeket, bizony gyorsan bezárnak, ha nincs javulás. A görög és a portugál rendszer a mienknél is rosszabbul működik, mindamellett, hogy a tanárok lényegesen jobban keresnek (rengeteg analfabéta kerül ki ebből a két rendszerből, bár ezek főleg bevándorlók gyermekei). Mexikóban és Törökországban reál értéken háromszor annyit keres egy pedagógus, viszont 30, 40 fős tömeggel dolgozik egy átlagos tanórán, egy átlagos iskolában. Hát tudom a pedagógusok a számokat nem szeretik, de a jelenlegi általános iskoláink 25%-ába kevesebb, mint 100 gyerek jár illetve 10%-ába kevesebb, mint 50. Én le merem írni, a gazdag Nyugat- és Észak-Európa miért nem engedi meg magának ezt a luxust??? Tanítottam 10 fős és 35 fős iskolai csoportokat. 20 fő alatt látványosan romlanak általában a diákcsoporton belüli oktatási és nevelési folyamatok (kisebb vagy egészségtelenebb rivalizálás a diákok között, kortárskapcsolatok kényszeres választásokon alapulnak, nem pedig valódi választáson). A valóban kiugró illetve valóban gyenge eredmények nagyon kevéssé összehasonlíthatóak. A magyar oktatási rendszer rendkívül korán szegregál, szerintem 6-10 év, ami konzerválja a magyar családok társadalmi viszonyait, viszont elzárja a felemelkedés útját a valóban szegény családokba született tehetséges gyerekek elől (ez pedig óriási áldozat szerintem). Amire Pokorni úr célzott, hogy a községi és falusi kisiskolák kb. 20-25%-kal teljesítenek rosszabbul, mint a városi és nagyvárosiak. Ennek hátterében elsősorban, szerintem is az áll, hogy ezen településekről a tehetős szülők elhordják gyermekeiket, valami miatt a közeli városi iskolákba. Így viszont a szülők maguk felgyorsítják ezen iskolák erózióját, bezárását. Kérdés miért döntenek, így. A maradékkal nyilván nehéz jó munkát végezni. A másik probléma, nincsenek szaktanárok a pici iskolákban, és ki az aki szívesen járatja a gyerekét olyan iskolába, ahol nem fizika, biológia vagy kémia szakos tanítja a gyerekét, hanem lelkes autodidakták (hát ez is bűn szerintem). Illetve mikor tanítottam (földrajz-történelem szakos vagyok) többször fordultak hozzám tanító kollégák, hogy bizonyos dolgot, hogyan lenne érdemes csinálniuk környezetismeretből, vagy mi a véleményem bizonyos történelmi kérdésekről, amik szóba kerülnek egy-egy monda vagy ünnepség kapcsán, kihez fordulnak egy kis iskolában???
Visszatérve az első gondolatomhoz, egyetértek veletek, hogy az oktatási-nevelési folyamat kulcsa a tanár. Elsősorban szakmai, és emberi rátermettsége, kommunikációs képességei és karizmája. Jelen jövedelmi viszonyok között a pedagógus utánpótlás siralmas. A pszichés terhelés illetve a jövedelmek miatt, általában a "maradékok" jelentkeznek pedagógusnak, és ezen "maradékok" java nem a pályán helyezkedik el. Ezt a kettős kontraszelekciót, nem lehet büntetlenül évtizedekig művelni a rendszerrel, ha rendezik a béreket, tíz-húsz év mire az utánpótláson ezt majd lehet, érezni. Jelenleg nem a legrátermettebbek jelentkeznek pedagógusnak, az iskolai erőszak is ennek a tünete szerintem.
A skandináv országokban 10-15 évre vezetnek be oktatási reformokat, majd jön a következő az ellenzék és kormánypárt konszenzussal hozza a döntést, mert a jövő generációival nem lehet szórakozni.
Hát a fenti számokon, és módszereken érdemes mindenkinek elgondolkodnia, mert számos tabut döntögetnek.

Erdotarcsa szomszédos faluja Erdokürtnek.Nálunk, csak alsó tagozat muködikik, összevont osztályokkal.Összlétszám:21+2és fél tanító.Két un.(alternatívát)tárt elénk a polgármester.1,1.-4.összevonás 1 tanító vagy ISKOLA BEZÁRÁS!!!Kegyes döntés-gyors halál!Szülok és mi pedagógusok is harcolunk!!! Még belegondolni is félelmetes,ha az iskola megszünik az maga után vonja a tömeges elvándorlást,munkahelyek,és a település megszünését.MI EZ HA NEM FALUROMBOLÁS!!!Milyen j?v? vár így ránk ,és gyermekeinkre?"Bújt az üldözött,s felé kard nyúlt barlángjába .Szerte néz,s nem lelé honját a hazában!"

Erdőkürt kis falu Nógrádban, alig 600-an lakjuk, ma még van 8 osztályos iskolánk, összevont osztályokkal, kevesebb mint 60 diákkal. Mindezek ellenére a környező iskolák irigykedve nézik eredményeinket, legyen szó a nemzetiségi nyelv (szlovák) oktatásáról és színjátszásról, hagyományőrzésről, felvételi eredményekről, sakkról (ismét megyei vándorkupát nyertünk), vagy országos evangélikus hittanversenyről. Az iskolásaink évvégi gálaműsora, amelyet az év közben a tananyagon kívüli munkájukból állítanak össze, az felér egy színházi előadással. Most mégis a megszűnés veszélye fenyegeti, mert valikik "odafent az íróasztal mellől" csak a pénzt látják. Nem probléma, hogy ezzel megszünik egy szlovák nemzetiségi műhely, hogy ezzel kitépik a falu "szívét, motorját", hogy töredékére csökkentik ingatlanjaink árát, ami eddig sem volt magas, elvándorlásra kényszerítve fiataljainkat. Ez mekkora nemzeti vagyon, amelyet így kidobunk az ablakon? Magam diplomás ember volnék, de nem értem kinek jó ez, mert Magyarországnak nem az biztos. Tökéletesen egyetértek azzal aki az oktatás színvonalát a tanárban látja biztosítottnak. Ahol ez megvan, azt az iskolát meg kell becsülni. Ahol ez nincs meg, onnan a szülők úgy is elviszik a csemetéket. Ezért tisztelettel kérek minden illetékest, a tudás legyen a mérce, amit a diákok produkálnak, ez alapján finanszírozzanak. Így lehet csak visszaállítani az oktatás színvonalát, megalapozni az ország jövőjét. Vagy esetleg ott fent senkit sem érdekel a jővő?

Az anyukám egy Csongrád megyei ált. iskolában tanít. Engem is tanított, és erre még büszkébb vagyok, mióta elvégeztem a gimnáziumot és a főiskolát is. Rengeteg tanárral hozott össze a sors tanulmányaim során, de mindenféle elfogultság nélkül mondhatom, hogy egyik se volt olyan jó pedagógus, mint Ő. A munkahelyén egyre kevesebb a gyerek, aki meg iskolás korba lép, rögtön elviszik a környező városi iskolák vmelyikébe.
AZ ORSZÁGOS KOMPETENCIAMÉRÉSEK SORÁN MINDIG JOBB EREDMÉNYT PRODUKÁLTAK ANYU DIÁKJAI, MINT A VÁROSI ISKOLÁSOK.
Nem a település besorolása a lényeg, hanem hogy milyen a színvonala az oktatásnak.

25 évig "kisiskolában" tanítottam, természetesen igaz a családias légkör, igaz, hogy mindenkit ismerünk. Az is igaz, hogy sok kisiskola eredméynesen nevelt és oktatott. Sajnos azt is el kell ismerni, hogy a szülőket ez nem igen érdekli. Ők - különösen - a falu krémje elviszi a gyerekét, vele együtt a normatívát. Az is igaz, hogy u.u. a városi iskolában, mint a falusi iskolában vannak jó és rossz pedagógusok. Vannak akik a problémás gyerket nyügnek érzik, de ez minden pályán így van. Az is igaz, hogy gyerek elleni vétek az összevont osztály. Ma már a városi iskolák sem gyerekgyárak, hiszen ők is problémákkal küzdenek. Tény nagy luxus 90 gyerekre 12 pedagógus, 4 technikai dolgozó. A legnagyobb baj, hogy a pedagógusoknak is be kell látni, sajnos a gyereklétszám nagymértékben csökkent, s a szülők nemigen harcolnak iskolájukért.

Sajnos, engem is elbocsájtottak egy általános iskolából, ahol SNI (részképesség-problémás) gyerekeket fejlesztettem. Most, még az állami támogatást (SNI céltámogatás) 2008. aug. 31-ig kapják az iskolák, függetlenül attól, hogy a felülvizsgálaton a gyermek státusza megváltozik-e, vagy sem. Ha később nem kaphatnak támogatást a gyerekek, hogyan tudják az alap kultúrtechnikákat speciális szaksegítség nélkül elsajátítani?
S ha már most megválnak tőlünk az iskolák (gyógypedagógusoktól) akkor kérdezem én: hova lesz a gyerekenkénti 426 000.- Ft-os csak és kizárólag erre fordítható évi céltámogatás??? Ezt nem ellenőrzi senki? Az iskola, ill. az önkormányzat bedobhatja a céltámogatást a nagy kalapjába? Hogy netán nem is jut el a pénz a gyerekig, nincs megfelelően felszerelt fejlesztő szoba, szakkönyvek... s hogy a továbbképzések anyagi támogatásáról ne is beszéljünk! Ez az esélyegyenlőtlenséget csak erősíti az esélyegyenlőség évében! Ha ez az összeg komoly ellenőrzésre kerülne, lehet, hogy nem is kellene annyi iskolát bezárni-és a gyerekeink megkaphatnák a számukra szükséges segítséget.

Nem értek egyet az iskolák összevonásával. A lányom most kezdte a középiskolát, ahol 40 fő az osztálylétszám
Az érdekesség az, hogy nincs is olyan tanterem, ahol mindannyian egyszerre elférnének. A tanárok idegesek, 40 főre kellene figyelniük, de ez nem megy (érthető). 21 fő-s lett volna létszám. Szerintem az ideális is lett volna.

Én is az elbocsájtott pedagógusok közé tartozom, de nem ez a legfájóbb számomra, hanem az, hogy a most 3. osztályos gyerekem nem fejezheti be az ált. iskolát a lakóhelyén. Ezt nevezem én diszkriminációnak!!! Ki törődik itt azokkal a gyerekekkel, akiknek naponta 40 km-t kell buszozniuk? Ki mérte fel, hogy mi okoz több kárt? A kevésbé felszerelt, családias légkörű, kislétszámú osztályokkal működő, az orsz. kompetencia méréseken átlagon felül teljesít? ált .isk. képzés, vagy a fantasztikusan jól felszerelt, 30-as létszámmal működő iskolák, ahol mindig kívülálló marad a vidéki gyerek. Minden más fontos, csak a gyerek nem. A finneknél vajon hogy csinálják? Erről senki nem beszél. Teljesen egyetértek az előttem szólókkal.

Számos gazdálkodási jellegű érv szól a kisiskolák fenntartása ellen. Valóban lehetetlen ugyanakkora állami "fejkvótából" működtetni 10-12 fős osztályokat, mint 35-40 fősöket. Sok esetben valóban nem kielégítő a túl kicsi iskolák szakmai feltételrendszere...
De nincs rá példa, hogy egy-egy megszüntetést, összevonást tényleges, objektív szakmai, pedagógiai tudásszint, ill. kompetencia mérésekre alapozva határoznának el. Pedig évek óta minden iskolában folynak kompetencia- és egyéb mérések, vannak módszerek a "hozzáadott érték" mérésére is. Sokkal kevésbé lenne megtámadható egy olyan iskolának a megszüntetése, melynek oktatási, nevelési eredményei kimutatottan rosszak.
Az a fő probléma, hogy a szakmaiságnak, a pedagógiai szempontoknak szinte semmi szerepe nincs ezekben a döntésekben.

Már mi is ott tartunk, mint anno Romániában: iskolák összevonása, bezárása, települések ellehetetlenítése... vidék-leépítés!!!!!!
20 évente "odafenn" eldöntik: mamut iskola-magas tanulói osztálylétszámmal vagy normál létszámú, reális, eredményre vezető tanítás lehetősége. Ez most mire jó????? Teljes bizonytalanságban és kiszolgáltatott helyzetbe hozták a pedagógusokat!!!! Hogy lehet így a mindennapos munkára koncentrálni?! Ráadásul még fizetés csökkentéssel, mert a megemelt óraszám, meg miegymás ezt jelenti. Írhatnék még sok mindent, de minek.............Ez jellemző a mai Magyarországra: létbizonytalanság, élet egyik napról a másikra...míg mások dőzsölnek azáltal, hogy ilyen ökörségeket "találnak ki". Szégyelljék magukat!!!
Teljesen egyetértek Köhler tanár úr véleményével

Éppen a falusi iskolák azok, ahol az alapkészségek megerősítése klasszikusan a legerősebb. A családias légkör, a tény, hogy a pedagógusok jó része a jelenlegi tanítványaik anyját, apját is tanította, ezt erősíti ma is.
Az erre épülő modern tudás átadását, - ami túlterheltséghez vezethet a "versenyistállókban"- már valóban meg lehetne kérd?jelezni.
De a "biztos alapokat" nyújtó kisiskolák bezárása ellentmondásos, értelmetlen és megkérd?jelez minden jó szándékot!