Sajnos több általános iskolában az ének tanítását alsós nevelőkre bízzák, mert éppen nincs meg az alsós nevelőnek a kötelező óraszáma. Úgy gondolom, hogy a kellő szakértelem éppen olyan fontos ennél a tantárgynál, mint más tantárgyaknál. Az ének-zene oktatás nincs megfelelő helyen.

Az általános iskolákban az ének-zene oktatás siralmas. Lexikális tudást kérnek és adnak a pedagógusok. Nincs érzelem, lélek, nyugalom, béke, boldogság. Sajnálom a mai gyermekeket. Rohannak, kapkodnak. Nincs megállás, nincs a nevelésre idő. Az ének órák sok boldogságot adnak, ha a pedagógus jól csinálja. A zeneiskolákban sok helyen nem művész tanár a vezető. Nagy bajnak tartom. Sok helyen lélek és művészi hajlam nélkül irányítanak, vagy tönkretesznek egy közösséget. Azt hisztem a pszichológiának sok dolga lenne ezen a területen is.

Én a hatvanas és hetvenes évek elején zenetagozatos általános iskolába jártam. Minden nap volt ének óránk, ahol a daltanulás mellett lépésről lépésre tanítgatták velünk a szolfézs alapjait. Nyolcadik osztály végén nem volt számunkra olvashatatlan kotta. Délután heti két alkalommal 1-1 óra énekkar, s kétszer fél óra hangszer-óránk volt. A tudásunk olyan szinten volt mély és alapos, hogy a mai napig nem jelent gondot egy ismeretlen dal leszolmizálása. Mindezzel együtt legkésőbb fél egykor, 7. 8.-ban fél kettőkor a tanóráknak vége volt.
A mai gyerekek leghamarabb fél kettőkor szabadulnak ki az iskolából. A zenei ismeretek elsajátítása külön zeneiskolában történik a délutáni órákban, 6 -7 órai koncentrálás után!! Az oda-vissza úttal együtt a heti minimum 4 alkalom, ami 2 szolfézs és 2 hangszer órát jelent, az egész délutánjukat igénybe veszi. A másnapi órákra való készülést is hozzávéve nulla idejük marad a pihenésre, szabadidőre, s még semmit nem sportolt,, pedig szerintem egy növekedésben, fejlődésben lévő szervezet számára ez lenne a legfontosabb. Véleményem szerint, ha nem a zene az élete további célja, hasztalan időtöltés, csak tovább görnyedni az iskolapadban. Mindemellett elismerve, hogy a zene jótékony hatása, a művelődés kiterjesztése szempontjából igen fontos elem. Tudomásul kell venni viszont a mai "mindent megtanítunk" szemlélet mellett, hogy gyermekeinknek alapvető hiányosságai vannak az alapvető matematikai műveletvégzés, az olvasás, a helyesírás, s a szövegértés terén. Jó lenne ezen elgondolkodni, hogy a sok hókusz-pókusz és különórák helyett a praktikus ismeretek, készségek, az egészséges életmód szemléletének elsajátítása legyen a cél, s aki érdeklődést érez bármi plusz iránt, az menjen zeneiskolába, sportoljon kedve szerint, de nem beáldozva a soha vissza nem térő felhőtlen gyermekkorát.

A humán kultúra egyik vidéki nagyvárosi központjából falura házasodva, hogy gyermekeink zenei képzésben részesülhessenek, felvállaltuk a 14 km-re levő ének-zenei általánost, első osztálytól. Igen, ez komoly plusz terheket jelentett a család minden tagjának. Hogy unalmas volt-e, vagy kimerítő, - néha biztosan… Ma már egyetemisták, önállóak, igényesek, tűrő képesek, céltudatosak, nem zenészek. Sosem bántuk meg ezt a korai döntést. Olyan tág világ tárult eléjük, amit a szülői ház környezetéből soha sem tudtunk volna biztosítani. Csak néhány úti cél, ahova 11 éves koruktól eljuthattak, pár helyre többször is, ahova még ma is kórusbaráti szálak kötik őket: Ausztria, Németország, Anglia, Belgium, Olaszország, Finnország, Japán, Románia. Fiam több mint 100 előadást ért meg a Valahol Európában musical-ben, mint kórus-táncos gyermekszereplő. A barátság, elkötelezettség fogalmát nem csak felszínesen értelmezik, kapcsolataik tiszták, szilárdak. Az iskola kultúrcsoportjaiban töltött órák megtanították őket értékes közösségi életre. Egy neves pedagógus ismerősöm mondása volt: „Az általános iskolás korosztály tanulóit meg lehet szakasztani, de tudni kell, hogy hogyan!” Ha pedig ez a „szakasztás” a zene különböző tevékenységeivel történik, akkor ezt érdemes számításba venni, pl. a sport mellett, a felnövekvő fiatalság ép testében ép lelkének kiművelése céljából.

A hazai zeneoktatás egyoldalú és monoton a mai gyerekek számára.
A zenei kifejezőkészséget,improvizációs lehetőségeket kellene megcélozni.
Szóval a gyerekeket aktívan kellene bevonni egy-egy zenei feladat megoldásában.Például,ha népzenét tanítok elmagyarázom röviden,hogy mi a népzene.Először is szöveg.Miről szólnak a népdalok.Ha tisztáztuk,a gyerekeket biztatni kell,hogy írjanak prozódiát.Ezután a zene többi paraméterét kell tisztázni:szótagszám,stílus,hangsor,ritmus,sorszerkezet,stb.Ez egy indirrekt gondokodást követel meg a gyerektől és sokkal aktívabban fogja végezni a tevékenységet,mintha sulykolnánk bele rengeteg népdalt.Ugyanezt a módszert javaslom a klasszikusszene tanításában is.
El kell magyarázni a gyereknek,hogy miként épül fel egy klasszikus mű és
miután tisztáztuk az alapfogalmakat:periódus,előtag,utótag,kérdés,felelet
hangnem,zárlat,motívum,kidolgozás,stb valósítsuk meg. Írjunk zenét!
Minden gyermek a sajátját.Sokkal jobban megfogják érteni a gyerekek,hogy ez teljesen logikus és milyen jó játék.Mindezt "tálalni"kell kellőképpen.A tevékenységet komolyan kell venni,hiszen a gyerek saját magából fog megmutatni egy szeletet.Természetes,hogy először furcsának fogja találni a feladatot,hiszen kevés iskolában csinálnak ilyet.
Természetesen a tanárnak maximálisan segíteni kell a gyermeket. Ha nem kap segítséget elunja.Itt sajnos előjön az a probléma,hogy ezt 30-40 fős osztályokban lehetetlen elvégezni.Magam is átlag 25 fős osztályokban tudtam ezt csinálni.Miután a heti 2 énekórát lecsökkentették egyre,ezzel tulajdonképpen a tantárgyat ellehetlenítették és én úgy láttam jónak,ha csak zeneiskolában tanítok gitárt.A zeneiskolában ugyanezt a szemléletet követem.Egy periódust játszok el a gyereknek a félzárlatig és neki kell kitalálni,hogy miként érkezhet meg a dallam dominánsra. Ez csak egy példa. Sorolhatnám,arra itt nincs lehetőség. A lényeg a produktívitás.
A gyerek ne passzív befogadó legyen,hanem aktív gondolkodó muzsikus.
A gyerekek nagyon jó partnerek .A másik amit nagyon fontosnak tartok,hogy mindenféle zenében legyünk tájékozottak. Nem tanítunk kortárs zenét,csak minimális szinten,jazzt,rockot szintén nem. Miért?
Itt nem arról szól a történet,hogy nekem mi az ízlésem,hanem ,hogy a gyerekkel megszerettessem a zenét,mert az csoda.TisztelettelPetik Ákos
ének-zenetanár,gitár-kamaraművész 15év gyakorlat

megszűnt az ének-zene tanítása c. folyóirat is, ami pedig nagy segítséget jelentett a tanároknak. Nincs helyette semmi más!

Én magam 19 éves koromig jártam zeneiskolába, heti 2xfél óra hangszer, plusz 2x45 perc szolfézs. Ez a zeneoktatás meghatározta későbbi életemet, pedig nem lettem zenész, se zenetanár. A zenei rend, a harmónia, a játékosság, a szép utáni igény, mind mind megtanít környezetünk tiszteletére, szeretetére. Ezalatt az idő alatt több zenekarban is játszottam és mindez segített a másikhoz való alkalmazkodás, és együtt "dolgozás" megtanulásához. Azóta alkalmanként kórusban énekelek, ami szintén elősegíti ezeket.

A mai zeneoktatásról azt gondolom, hogy ha valamire több pénzt kell fordítson az állam, akkor ez az a terület, ami nem rövidtávú befektetés ugyan, de mindenképpen megtérül. Nagy hatással van a jövő generációkra, családokra. Hallottam oktatásügyi referenstől olyat is, hogy csoportban kellene hangszert oktatni, hogy olcsóbba kerüljön az államnak, de ez a hangszerek többségénél nem tenné lehetővé a minőségi oktatást.

Nem szabad, hogy fizetőssé tegyék. A "Legyen a zene mindenkié" mintájára legyen a zeneoktatás mindenki számára ingyenes (max. csak pár ezer Ft legyen esetleg a tandíj/hangszerhasználat stb.)

Felére csökkenteni azt a heti egy órát? Na de hová? Kéthetente egy óra? Szép. :(
Szégyen és gyalázat, hogy így is a béka feneke alatt van az ének-zene és más művészeti tárgyak becsülete.

Ha felére csökkentjük az énekórák számát az ált. iskolákban -vagyis a kulturálódást gyengítjük-, a művészetek rovására változtatunk, akkor nagy a veszélye, hogy épp az ifjúság agresszívabbá válását segítjük, hiszen a lélek pallérozására a jó zene lenne a legalkalmasabb.