Szakmai nap a Dominóban

A Lenhossék utca nemcsak a Ferencváros, de egész Budapest egyik legellentmondásosabb negyedében található: az Üllői út másik oldalán, a Corvin–Szigony projekt keretében mint valami animációs filmben, úgy tűnnek el a régi, romos bérházak és születnek hatalmas  üvegpaloták, de a Tűzoltó utcai oldalon is megfigyelhető ez a jelenség: egymást váltják az ízléses modern társasházak, föld alatti garázzsal és elegáns üzletekkel a földszinten, valamint az összedőlni készülő, omló vakolatú téglaházak. Az egyik utcában jól öltözött apuka pakolja ki az autóból a bevásárlóközpontban vett holmikat, de ahogy bekanyarodunk, a sarkon gyanús külsejű alak áll, álldogál csak úgy, figyel valamit, ahogy a következő sarkon is, a harmadik  utcában rozzant taligán tol limlomokat valaki, majd egy újabb modern bérpalota következik. Aztán egy csodálatos téren találjuk magunkat, műfüves focipálya, korszerű mászókák, körben bájos kis házak, ízlésesen felújítva, akár egy mesekönyv lapjain. Továbbhajtok, újabb csorba ház következik, és már meg is érkeztünk a Dominó Általános Iskolához. Ez az intézmény nem viseli magán a környék kettősségét, legalábbis abban az értelemben nem, hogy ide nem járnak jómódú, kiegyensúlyozott családi háttérrel rendelkező gyerekek. Ide magatartási problémákkal küzdő, szegény hátterű, jövőkép nélküli kisdiákok járnak. Az iskolába belépve azonban mégis egy mesevilágban találjuk magunkat. Mindenhol festmények, rajzok, a falakon madarak repkednek, és tengeri élőlények kúsznak-másznak, a sarokban totemoszlop, a folyosón hatalmas, festett térképek, nagy költők, történelmi személyiségek freskószerű képmásai, Ady Endrétől és József Attilától származó idézetek. Látunk egy tablót, amely alatt hatalmas felirat kürtöli világgá: „Büszkék vagyunk rád!” A Dominó Általános Iskolában másképp viszonyulnak a gyerekekhez, mint ahogy azt megszokhattuk. Az Elveszett gyerekek a közoktatás labirintusában – A tanulók pszichés státuszának megfelelő átmeneti befogadó iskola elnevezésű szakmai napon legalábbis ez derült ki az oktatási folyamatban résztvevő szereplők mindegyikének elmondásából. Az iskola munkatársai arra gondoltak ugyanis, hogy előadások keretében mutatják be a helyi innovációkat a nagyközönségnek, és hogy felhívják a figyelmet arra: a szociális és az oktatási terület határait bizony ideje lenne átrajzolni.