Köznevelés online

Mit ér az ember, ha tanár?

Ezzel a címmel szervezett konferenciát a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája április közepén a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogtudományi karán. A jelenlévőket Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár, mint fővédnök levélben üdvözölte.Bevezető előadásában Kiss Ulrich rektor három tanárára emlékezett, és az ő példájukkal igazolta azt, hogy a pedagógus személyisége milyen fontos az oktatásban, mint mondta, rajtul múlik, hogy mennyire összetartó egy közösség. Felhívta a figyelmet arra, hogy az oktatás központi meghatározója a szeretet legyen, és ne csak a szlogen szintjén. A szakmai és emberei tekintetben is jól működő oktatási formára a szakkollégiumi rendszert hozta fel példaként.  

Elsőként a Nemzeti Ifjúsági Stratégiát mutatták be, amelyet 2009-ben fogadtak el és az elkövetkező 24 év terveit tartalmazza. Déri András, a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet elemzője elmondta, hogy a stratégia célja az ifjúság erőforrásainak kibontása, a korosztályok társadalmi integrációjának elősegítése, az ifjúság beilleszkedésének segítése a felnőtt társadalomba. A program fontos része, egyebek mellett az esélyegyenlőség elősegítése, a kisodródás megelőzése és a fenntartható fejlődés szem előtt tartása. Ismertetett egy felmérést, amelyet a 18-24 évesek körében végeztek az elhelyezkedési esélyekről.

Eszerint a nyolc általánost végzettek tartoznak a leginkább leszakadó réteghez. Nincs nagy különbség a munkanélküliség mutatóit tekintve az érettségizettek és a szakközépiskolát végzettek között. A legnehezebben, egy év várakozás után tudnak csak elhelyezkedni az általános iskolai végzettségűek. A felmérés azt is kimutatta, hogy a felsőfokú végzettségűek kétharmada a kapcsolati rendszere segítségével tud elhelyezkedni. Külön vizsgálták a középosztály lehetőségeit, miben lehet megragadni a középosztály mibenlétét, mi jellemző erre a rétegre. Kevesebb gyereket vállalnak, és egyre későbbi életkorban. Kimutatták, hogy az ifjúság közösségi élete főként otthon zajlik, barátokkal. Legnagyobb problémának az alkoholt és a szórakozási lehetőségek, a közösségi terek hiányát tartják.

X (csillag)

Klinghammer István, az ELTE volt rektora, a Szent Ignác Szakkollégium tanulmányi tanácsának tagja a tanári hitvallásról beszélt, sok történelmi személyiség, gondolkodó, tudós, politikus szavait idézve. Mint mondta: a tudást ma iparág, ezért kérdés hogyan lehet fenntartani iskolát és pedagógiai közösségeket. Hangsúlyozta, hogy a természettudományok ismerete nélkül a társadalom sem megérthető, ráadásul fizika és kémia órákon lehet leginkább mérni a diákok szövegértési minőségét. Szerinte a tantervben nincsen demokrácia, meghatározott tanterveket kell kidolgozni, és vissza kell térni az egyszintű érettségi rendszerére. Kiemelte a tanárok szerepét az oktatásban, és azt, hogy jól fizetett pálya legyen, mert csak abban az esetben térül meg az oktatásra szánt összeg, ha a tanár is sikeres. Az ország előrehaladásának szempontjából kiemelt területként említette a szakképzést, a fizikai munka elismerését, a felsőoktatás jelenlegi helyzetét pedig igen rossznak ítélte.

Olyan társadalomra van szükség, amelyben a pedagógus büszke. Így fogalmazott Kerpen Gábor, a PDSZ volt elnöke, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Wekerle Sándor Alapkezelő Oktatási, Szociális és Ifjúsági Programigazgatóságának igazgatója. A pedagógusok megbecsülését nem csak anyagi értelemben képzeli el, hanem presztízsének javításában, hogy élete, magatartása példaként álljon a fiatalok előtt. Az nem kérdés, hogy a magyar pedagógusok bére nagyságrendekkel marad el az EU átlagtól, de a fizetés legfelső határának elérésében is jelentős különbségek vannak, míg az EU-ban ez 25 év, addig Magyarországon 36. Kerpen Gábor beszélt arról, hogy meg kell szüntetni a presztízsbeli különbségeket az óvodapedagógusok, a tanítók és a tanárok között. Kiemelte a pedagógus életpályamodell jelentőségét, amely nem csak a tanárok, hanem az egész társadalom szempontjából is fontos. 

A bevezető előadásokat követően műhelyekben folytatódott a munka, ahol szóba került az érettségi utáni szakképzés, az egyházi szakképzők szerepe, a szegregált és differenciált nevelés, az ifjúsági szervezete feladata, a környezeti nevelés, az iskolai pszichológusok jelenléte. A miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium igazgatója, Holczinger Ferenc az egyház oktatásban elfoglalt helyéről, szerepéről beszélt, míg Kocsev Bence szociológus hallgató a szakkollégiumok elitképző feladatáról.

A konferenciát kerekasztal-beszélgetés zárta, amely résztvevője volt Bajzák Erzsébet M. Eszter, a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet vezetője, Pokorni Zoltán, az Országgyűlés oktatási bizottságának elnöke, Setényi János oktatáskutató és Szörényi Zoltán, a keszthelyi Vajda János Gimnázium igazgatója.

X (csillag)

A moderátor Kiss Ulrich kérdésére, hogy milyen lesz az oktatás Pokorni Zoltán azt válaszolta: még folyik az ágazaton belüli diskurzus és most már a pénzügyesek is beleszólnak, ezért nehéz jövőképet felvázolni. A Széll Kálmán Tervben kitűzött célt, miszerint az eladósodást csökkenteni kell, jónak tarja, de a program nem ad teret a fejlesztéseknek. Azzal azonban mindenki egyetért, ha majd a gazdaság jó lesz, jó lesz az oktatás is.

Az elmúlt húsz év alatt egyetlen kormányzat sem mert érdemben hozzányúlni az oktatáshoz, mert konfliktusos és drága terület. Pokorni nem tartja jónak, hogy egyre alacsonyabb pontszámmal lehet bejutni a pedagógusképzésre, hogy elöregedett a pedagógustársadalom, nincs elég jelentkező számos területre, és ma már „loosernek” tartják, aki erre a pályára lép.

A pedagógus életpályamodellnek ezt kell megváltoztatnia. A Fidesz oktatáspolitikusa szerint a pedagógusképzést úgy kell átalakítani, hogy már a 18 évesek között lehessen válogatni, és a képzés elején kell ösztöndíjjal megtámogatni őket. Kevesebb képzőhelyre van szükség. A tanárok bérezését véleménye szerint úgy kell kialakítani, hogy a kezdő fizetés magas legyen, majd rövid stagnálás után meredeken emelkedjen, az idős kollégákat pedig, például óraszámcsökkentéssel lehet kompenzálni. Pokorni szerint a plusz teljesítmény javadalmazása legyen a hangsúlyosabb eleme a bérnek, ne az alapbér. Elmondta, hogy az oktatási államtitkársággal vitatkozik arról, hogy a pedagógusok minősítése milyen módon történjen, szerinte a két évi gyakornoki idő után, később is, úgy 5-6 évente legyen minősítés, amelynek lenne konzekvenciája. A minősítésbe pedig külső szakembereket kell bevonni, akiket ki kell nevelni erre a feladatra. Mindezek után hozzátette: ezek a változtatások sok pénzt igényelnek, és ha energia sincs hozzá, akkor nem szabad belevágni.

Bajzák Erzsébet M. Eszter elmondta, hogy a rendszerváltás elején sok tanár keresett valami többletet, így az egyházi intézményekben értéknövelésre elkötelezett pedagógusok gyűltek össze. A személyesség a katolikus iskolákban működik, így nevelésközpontú, közösségalakító intézmények működnek. Az osztályfőnöki munka náluk nagyon fontos, és ezt anyagilag is honorálják. Ugyanakkor hozzátette, hogy az ő diákjaik sem részesítik előnyben a pedagóguspályát.

Szörényi Zoltán megerősítette hogy milyen nagymértékű a pedagógusok erkölcsi és anyagi elismerésének hiánya, hogy mennyire nagy irányukban a bizalomvesztés. Sok gondjuk van, és nagy szükségük lenne a pedagógiai munka átstruktúrálására, és hihetetlennek tartják, hogy heti 28-ra emelnék a kötelező óraszámot. Pokorni szerint is szükség lenne pedagógiai asszisztenciára az iskolákban, viszont akkor kevesebb pedagógus dolgozna, sokat, de sok pénzért. Külön hangsúlyozta, hogy megállapodás keretében mindenképp kell a béreken változtatni.

Setényi János szerint a rendelkezésre álló pénz megvan, csak hatékonyan kellene felhasználni. Az uniós források felhasználását úgy jellemeze: olyan mintha valaki napok, hetek óta csak mignont kapna és semmi tápláló ételt. Továbbképzések szerveződnek garmadával, minden iskolában van projektor, csak beesik a tetőn a hó és nincsen fizetés. Pokorni elismerte, hogy van a rendszerben tartalék, de jelentős plusz is kell hozzá, minimálisan 200 milliárd forint, de inkább 450-500 milliárd.

            st