Tudósítás

A tankönyvterjesztés új modellje - „A törvényjavaslat indoklása téves alapvetésekből indul ki”

A tankönyveket az iskola árusítja, a jutalékot az illetékes miniszter állapítja meg. A tankönyvpiac 10–15 milliárd forint mozgást jelent éves szinten. A törvény hatályba lépésének ideje  rohamosan közeleg, a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének aggályai azonban nem szűnnek. Azt elfogadják, hogy mivel az állam felelős az oktatási terület működéséért, érdekelt abban, hogy átlátha- tó legyen a tankönyvpiac.

Szarvas-Ballér Judit, a testület elnöke, a Dinasztia Kiadó vezetője hangoztatta, hogy a kormány szándékát a tankönyvellátás ellenőrzésére nem vitatják. Ugyanakkor  egyértelműen elkerülhető az a helyzet, ami 2011-ben alakult ki, amikor a terjesztők nem vitték ki a tankönyveket a tartozó iskolákba, mert néhány önkormányzat nem fizette ki a pénzt, amelyet egyébként már átutalt hozzájuk az állam az ingyenes tankönyvekért – hiszen az iskolák állami fenntartásba kerülnek.

Mindazonáltal kérdéses, hogy a törvényben foglaltak szerint megvalósítható-e a zavartalan tankönyvellátás. Piaci információk szerint a KELLO mindig alul maradt a terjesztők versenyében az iskoláknak kínált feltételekben, a rugalmasságban, a gyorsaságban, a költséghatékonyságban, a szolgáltatásokban. Ezenkívül nincsen kellő nagyságú raktárbázisa, gépjárműparkja, könyvesboltja, illetve 3–4 ezer embere, akikre szükség van  az évi egyhónapos csúcsidőben.

Az ilyen rendszer kiépítése több milliárdba kerülne, de felesleges is létrehozni, mert az év többi 11 hónapjában nem lehetne mit kezdeni az apparátussal és az eszközparkkal. A tankönyvterjesztés egyébként pedig nem csak azt jelenti, hogy A helyről B helyre  eljuttatják a tankönyveket. A számlázást gyerekenként kell megoldani, vannak, akik a munkahelyükre kérik a számlát, azonnali pótrendelést kell teljesíteni stb. – említette a példákat Szarvas-Ballér Judit. A  kizárólagos terjesztéssel tehát a személyre szabott ellátás sérül. A terjesztők az iskolákba telepítik rendelőszoftvereiket, karbantartják a megrendeléseket, összeszedik a különböző kiadóktól a tankönyveket, sok helyen maguk árusítanak, elszámolnak a kiadóval.

A Tankönyves Vállalkozók Országos Testülete aggályait egyébként még a törvény elfogadása előtt megfogalmazta és eljuttatta az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságához. Szerintük a törvényjavaslat indoklása téves alapvetésekből indul ki.

Tévedés azt hinni, hogy a tankönyvek kiválasztása nem szakmai alapon történik. Ha vannak is olyan intézmények, ahol az igazgató dönt a tankönyvekről, a Könyvtárellátó sem tud ebbe beavatkozni, mivel egy megrendeléslistát kap az iskoláktól. Tévedés azt hinni, hogy a terjesztési költségeket a vevők fizetik, az a kiadók költsége. Az iskolák a tankönyveket a tankönyvjegyzékben rögzített áron kapják meg. Tehát a terjesztésben esetlegesen megtakarítható pénz nem csökkenti a tankönyvek árát.

Az sem igaz, hogy a tankönyvterjesztők beleszólnak a tankönyvválasztásba, egyébként is a terjesztő legfeljebb az igazgatóval és a tankönyvfelelőssel áll kapcsolatban. A jelenlegi tankönyvpiac mindenki számára nyitott, vagyis a jelenlegi rendszer biztosítja mindenki számára az egységes versenyt, az új tehetséges kisvállalkozások belépési lehetőségét. A tankönyvterjesztőt az iskola választja ki, és megállapodást köt vele. Nem igaz, hogy a nagy kiadók szabják meg az árakat, egészséges verseny van, nem diktátum.

Téves alapvetés, hogy a terjesztésben  tartalékok vannak, amelyek megtakaríthatók. A jelenlegi tankönyvterjesztők a kiadótól 12–15 százalékos árréssel kapják a könyveket. A terjesztők ebből 5–6 százalékot engednek át az iskolai tankönyvfelelősnek, amennyiben az iskolában folyik az értékesítés, a számlázás, a visszáruzás, a pénzbeszedés stb. De a kiadói oldalon sincsenek tartalékok. A testület szerint a törvény által teremtett  helyzet beavatkozást jelent a pedagógusok szabad tankönyvválasztásába.

Szarvas-Ballér Judit elmondta: azt nem lehet tudni, hogy az iskolák érdekeit ez az új modell hogyan szolgálja. Azt is nehezményezi, hogy szeptember közeledtén még a részletekről semmit nem tudni. Az biztos, hogy az őszi megrendeléseket az eddigiek szerint kell bonyolítani. Egyébként jó lenne, ha még a bevezetés előtt a végső keretek kialakításához kikérnék a kiadók és a terjesztők véleményét.

Jó megoldás az lehetett volna, ha beépítenek egy supervisori tevékenységet ellátó szervezetet (akár a KELLO-t), amelyen kötelező átfuttatni a tevékenységet. A KELLO igazgatója szerint egy felmérés azt mutatta ki, hogy az iskolaigazgatók sokallják a rendszerben lévő marketingtevékenységet, és üdvözlik az új modellt. Szarvas-Ballér Judit viszont azt állítja, a kiadók referensei pozitív fogadtatást tapasztalnak. A KELLO várhatóan pályázatot fog kiírni terjesztési feladatokra. A Gazdaságkutató Zrt. 2010 augusztusában készített felméréséből kiderül, hogy a tankönyvválasztásnál elsősorban a szakmai szempontok érvényesülnek, mert 96 százalékban azt tartják fontosnak, hogy a tankönyvek évfolyamonként egymásra épüljenek, szakmailag, tartalmilag magas színvonalúak legyenek. A tankönyv legyen korábban bevált (92 százalék) és jól bevált kiadótól (78 százalék). Elégedettek a terjesztőkkel (88 százalék), a tankönyvellátással (86 százalék), a tankönyvválasztékkal (86 százalék), a tájékoztatással a tankönyvekről (84 százalék), kiadókkal (82 százalék).

Varga Stella