Tudósítás
„Aki szegény, az a legszegényebb, / Fázósságát odadja a télnek, / Melegét meg odaadja a nyárnak, / Üres kedvét a puszta határnak” – idézte József Attilát Szécsény város polgármestere a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomkutató Központjában a komplex gyermekszegénység elleni programot megvalósító kistérségek első országos találkozóján. Csakhogy az Aki szegény, az a legszegényebb című vers így folytatódik: „Köznapokon ott van a dologba…” Vagyis volt munkája József Attila szegényének. Napjainkban Magyarország harminchárom leghátrányosabb helyzetű (LHH) kistérségében a legfőbb gond forrása a bányászat és ipar megszűnése után a képzetlen embereket sújtó tömeges munkanélküliség, amelyet immár a második generáció is megörökölt. E helyzet mentális következményei beláthatatlanok, nemcsak a nélkülözés miatt, hanem azért is, mert így e családok gyerekei a segélyből tengődésre kapnak mintát. Reggelente csak őket, iskoláskorúakat várja kötelesség. Emiatt inkább a csellengéshez fűlik a foguk, tehát ők is abszolút képzetlenek lesznek, külső kapcsolatok híján kirekesztődnek. Az újratermelődő szegénység újabb segélyekre szorul, amelyeket az adókból kell kifizetni. (Nem beszélve a nyomor keltette bűnözésről.) Ami pedig a pedagógusokat illeti: a szegénység köréből kerül ki a legtöbb sajátos nevelési igényű és halmozottan hátrányos helyzetű tanuló. A szegregáció egyre erőteljesebb hazánkban, minek következében majdnem teljes iskolai osztályok kerülnek ki ebből a körből, kudarchelyzetbe hozva ezzel a tanítókat, tanárokat. Mindezen körülmények ismeretében 2007-ben a Parlament valamennyi pártja elfogadta a „Legyen jobb a gyerekeknek!” elnevezésű nemzeti stratégiát.
A honlapunkon megjelenő anyagok, cikkek, dokumentumok, képek, rajzok, ábrák, grafikonok, stb. a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, valamint a Polgári Törvénykönyv alapján szerzői jogi védelem alatt állnak, és azok bármely, engedély nélküli felhasználása tilos.
