Ortutay, a naplóíró

Ortutay Gyula élete és utóélete, pályafutása és posztumusz megítélése szemléletesen és szomorúan példázza a „sic transit gloria” elv igazságát, magyarán a dicsőség mulandóságát. Kezdeti megpróbáltatások után, a második világháborút követően, a koalíciós és a pártállami korszakban úgyszólván mindent elért, amit bölcsészember elérhetett, remélhetett vagy álmodhatott: egyetemi tanár, akadémikus, miniszter és rektor lett, minden titulusát, rangját, kitüntetését felsorolni lehetetlenség volna. A fiatalon elnyert oktatási tárcát az 1947 és 1950 közti viharos és sötét esztendőkben birtokolta, az Eötvös Loránd Tudományegyetem élén az 1957-től 1963-ig tartó, szintén komor és kegyetlen időszakban állott.