Szemle
Régóta vita folyik arról, hogy meglehet-e határozni a pedagógussá válás szakmai sztenderdjeit, és ha igen, milyen módon. Az egri Eszterházy Károly Főiskola szakmai csoportja, Kotschy Beáta szerkesztésében erről a témáról jelentetett meg egy kötetet A pedagógussá válás és a szakmai fejlődés sztenderdjei címmel. Bemutatják az általukfontosnak tartott és az országosvitában, illetve az empirikus vizsgálatokban, valamint a nemzetközi elemzés alapján megerősítést nyert tanári kompetenciákat, szám szerint nyolcat. Egy tanárnak, legyen az pályakezdő vagy a legkiválóbb,jártasnak kell lennie a tanulók személyiségének fejlesztésében, tanulócsoportok alakulásának segítésében, a szaktárgyi és a tantervi tudás integrálásában, a pedagógiai folyamat tervezésében, a tanulás támogatásában, a pedagógiai folyamatok és a tanulók személyiségfejlődésének folyamatos értékelésében, a kommunikációban és a szakmai együttműködésben, valamint elkötelezettnek kell lennie a szakmai fejlődésért.
Persze az évek előrehaladtával ezek minősége változik. A tanulmány öt szintetkülönböztet meg: 0. szint, a gyakorlatra bocsátás ideje; 1. szint a diplomás tanár; 2. szint a véglegesített tanár;3. szint a tapasztalt tanár; 4. szint a kiváló tanár és 5. szint a mestertanár. A könyvben nyomon követhető az a fejlődési út, amelyet az egyes kompetenciák birtokbavétele során a pedagógusok bejárnak a képzés elméleti szakaszától kezdve a tanári munka ellátásának legmagasabb fokáig. A szerzők megadják azokat az értékelő eszközöket is, amelyeket alkalmasnak ítéltek az adott szinten elérendő sztenderdek meglétének megítélésére. Ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy pedagógusközösségek kidolgozhatnak saját értékelési eszközöket, amelyek az adott körülmények között jobban alkalmazhatók.
Nem véletlen, hogy a szerzők kerülik a „mérés” szót. Úgy gondolják, hogy a pedagógusok szakmai fejlettségének megítélését nem lehet egzakt mérés kritériumainak alávetni. Minden pedagógusnak jó tudni, hogy a képzés végére hová kell szakmailag eljutnia. A kimeneti szabályok meghatározzák azt, mire kell képesnek lennie a tanárnak a diploma megszerzésekor. E kimeneti követelmények alapján állítják össze a tanárképzés tantárgyait, és határozzák meg a módszereket. A kompetenciák fejlődési irányokat jelölnek, a sztenderdek a célokat határozzák meg. Ezek a tanárok egyéni szakmai fejlődését is szolgálják, és azt is, hogy maga a tanár, a munkáltatója és a mentora is könnyebben tervezhesse meg a szakmai fejlődéshez szükséges stratégiai lépéseket.
A kompetenciaalapú képzés a közoktatás szintjein egyre inkább megjelent az elmúlt években, de talán evesebb figyelmet kapott még a tanárképzésben. A mestertanárképzés tartalmai megújítására dolgoztak ki korszerű oktatási módszereket és tananyagtartalmakat az egri főiskola tanárai. A „Megújuló tananyagcsomagok a kompetenciaalapú tanárképzésben” című kötet öt módszertani tanulmányt jelentet meg. Mi fontosabb annál, minthogy a pedagógus megismerje tanítványát. Dávid Mária erről ír a személyiség- és képességfejlesztés pedagógiaipszichológiai és szakterületi módszereit felhasználva.
Mivel az Eszterházy főiskola tanár szakos hallgatóinak már oktatják a hatékony tanulómeg ismerési technikákat, a szerző úgy véli, hogy a felsőoktatásban, a pedagógusképzésben foglalkoztatott oktatóknak is felkészültnek kell lenniük. Hanák Zsuzsanna a differenciált munkaformák alkalmazásáról ír. Munkája konkrét gyakorlati tanácsokkal szolgál kezdő és haladó kollégák számára is. Hatvani Andrea cikke a tehetséges tanuló felismerésében, fejlesztésében segíti a pedagógusokat. A tehetség fogalmának meghatározása után, a kiemelt képességű tanulók diagnosztizálásához ad támpontokat, tehetségmodelleket utat be, módszertani tanácsokat ad, és a problémákra is felhívja a figyelmet.
A pedagógiai értékelés ma már nagyon sokrétű, Lengyelné Molnár Tünde a pedagógiai folyamat kulcsfontosságú tényezőjeként említi. A tanulónak és a tanárnak is szüksége van visszajelzésre: a tanár nevelő- oktató munkájának hatásfokát mérheti, a tanulónak az önértékelését is befolyásolhatja. Ír az értékelés szintjeiről, funkcióiról, típusairól, folyamatáról és metodológiai alapjairól. Az elektronikus oktatási portfóliót Kis-Tóth Lajos és Komló Csaba mutatja be. A portfólió funkciója alapján lehet értékelési és gyűjteményes változat, tulajdonos alapján hallgatói, oktatói és intézményi. A portfólióval mérhetjük a hagyományosan nem vizsgálható jellemzőket is. Ma az alap- és mesterszakok követelménye a tanári
szakdolgozat részeként említi a portfóliót, így a cikk sok hasznos segítséget nyújt az érintetteknek. A szerzők azt írják: azzal mindenki egyetért, hogy elektronikus formában, a weben keresztül elérhető módon kell tárolni, ennek részleteit fejtik ki cikkükben.
–st–
A honlapunkon megjelenő anyagok, cikkek, dokumentumok, képek, rajzok, ábrák, grafikonok, stb. a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, valamint a Polgári Törvénykönyv alapján szerzői jogi védelem alatt állnak, és azok bármely, engedély nélküli felhasználása tilos.
