Szemle
„A moldvai csángók Romániában, a Keleti-Kárpátok és a Prut folyó közt élnek. Nevük az »elcsángálni« igéből ered, tehát elszakadni a nyájtól, a többségtől…” – írja Domokos Pál Péter kutató.
Dr. Nyisztor Tinka néprajzkutató, aki a moldvai Pusztinán született, román nyelven érettségizett, 13 éven keresztül dolgozott egy sepsiszentgyörgyi gépgyárban, majd az ELTE-n szerzett néprajzos diplomát. Doktori értekezését svájci és bukaresti kutatásai után 2008-ban védte meg Budapesten a Hétköznapok és ünnepnapok: a moldvai magyarok táplálkozásának etnográfiája címmel. 2001-ben visszatért szülőföldjére, Pusztinába, hogy a csángók magyar nyelvhez való jogaiért küzdhessen.
A Moldvában élő 240 ezer csángó közül már alig 60 ezer fő beszéli a magyar nyelvet. Az iskolák és az egyház nyelve román, csupán az utóbbi nyolc év magyar civil társadalmi öszszefogásának köszönhetően sikerült némi haladást elérni a nyelvi jogok terén. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége és a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány 2000-ben indította el jótékonysági programját, így ma 19 településen 1500 gyerek tanulhat magyarul 34 tanár segítségével, valamint létrejöttek közösségi házak és magyar rendezvények is.
A moldvai magyar oktatási program költségvetésének több mint 60 százalékát magyarországi civilek biztosítják: magánszemélyek, önkormányzatok, közösségek. A támogatók több évre elkötelezték magukat egy vagy több gyermek nevelése mellett. Ők a „keresztszülők”, akik a Moldvai Csángómagyarokért Egyesületet alkotják. Tudják, hogy egy általános iskolás éves tanulási költsége 40 ezer forint, a középiskolásoké bentlakással együtt évi 150 ezer forint. A jelképes keresztszülői viszony gyakran személyes kapcsolattá válik. Nyaraltatják a gyerekeket, látogatják őket. Sokan az iskola elvégzése után is figyelemmel kísérik védenceik sorsát.
Az Egyesület szerény helyiségeiben bemutatták dr. Nyisztor Tinka és Pákozdi Judit, az ismert gasztronómus Csángó galuska című fontos néprajzi, sok fényképpel illusztrált szakkönyvét. Moldvában még él a teljes önellátás, a szezonális étkezés hagyománya. Úgy mondják: „amikor mi van, abból főzünk, amiből több van, abból többet teszünk, amiből kicsibb, abból kicsibbet”. A hagyomány szerint naponta kétszer esznek. A főétkezés délelőtt van, a vacsora a munkák befejeztével. Kiegészítő étkezésekre csak a hosszabb nyári napokon kerül sor. Újabban, az iskolakezdés miatt a gyerekek reggelit is kapnak.
Nincs könnyű dolga a kutatónak, mert a helyiek szégyellik a szegénységet, nem szívesen nyílnak meg akárkinek. A puliszka náluk életforma. Emberemlékezet óta használják köretnek és kenyér helyett a tartalmas, többnyire savanyú levesek kísérőjének.
A világon az első hiteles csángó szakácskönyvből, vagy inkább néprajzi olvasmányból, rendkívül érdekes kép teljesedik ki egy kis szórvány nép életéről és szokásairól. (Babér Kiadó, 2009)
Dobi Ildikó
A honlapunkon megjelenő anyagok, cikkek, dokumentumok, képek, rajzok, ábrák, grafikonok, stb. a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, valamint a Polgári Törvénykönyv alapján szerzői jogi védelem alatt állnak, és azok bármely, engedély nélküli felhasználása tilos.
