Riport
 A nézőtér zsúfolásig gyerekekkel, a színpadon egy zongora, mellette szakállas férfi, a kezében egy nagy könyvvel. Egy mesét olvas belőle, amelyben van minden, ami kell: egy király, a felesége, szép leányuk, és előkerül egy bűvös hangszer is. – Itt kezdődik Mozart Varázsfuvola című operájának a története. A nyitány alatt a hallgatók ráhangolódnak a történetre – mondja a szakállas férfi, majd elkiáltja magát: „Énekesekre van szükségünk!” A gyerekek közül sorra kiválasztja Papagenót, Papagénát, a főpapot és a többi szereplőket, majd a teremben szintén jelen lévő felnőtteket is bevonja a színjátékba. Így kerül a zongorához a „kertész”, így lesz Papagénó felnőtt párja a „technikus”, a főpap pedig egy „tanár úr”. Hogy miért az idézőjel? Nos, kötve hiszem, hogy Magyarországon a kertészek és a technikusok olyan gyönyörű hangon tudnának énekelni, mint az itteniek… Az énekesek rövid áriákat dalolnak, hol egyedül, hol duettben, közben fel-alá járkálnak a teremben, bolondoznak, a csodálatos dallamok pedig ott szólalnak meg tőlünk néhány centire, a padsorok között. A honlapunkon megjelenő anyagok, cikkek, dokumentumok, képek, rajzok, ábrák, grafikonok, stb. a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, valamint a Polgári Törvénykönyv alapján szerzői jogi védelem alatt állnak, és azok bármely, engedély nélküli felhasználása tilos.
|
|
