Riport

Mesteristák és Istvánosok

Kisebb, nagyobb csaták jellemzik a százhuszonöt éves ferencvárosi Szent István Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium történetét is, derült ki az évforduló alkalmából május 19-én rendezett, jubileumi ünnepségen, amelyre a mai pedagógusokon és tanítványokon kívül sokan eljöttek a volt tanárok és diákok is. Külön meg kell említeni Szabó Balázsnét, az iskola volt igazgatóját, a baráti kör jelenlegi elnökét.

Szabó Balázsné kiemelkedően sokat tett azért, hogy a Szent István ne pusztán oktatási intézmény legyen, hanem szellemi műhely is. Nem véletlen, hogy ebben a szellemi műhelyben, ebben a gyermekközpontú pedagógiai légkörben újító pedagógusok sora nőtt fel, akik Szent István példájából kiindulva olyan iskolákat hoztak létre, amelyek ma a pedagógiai innováció úttörőinek számítanak. (Ilyen például az Alternatív Közgazdasági Gimnázium vagy a Közgazdasági Politechnikum.) A jelenlegi találkozó megszervezése is jelentős részben Szabó Balázsnénak köszönhető.

Az öreg falakon sorakozó tablókat böngészték az egykori növendékek, keresve maguk és osztálytársaik fényképét. Megtalálva örömmel állapították meg, milyen daliás alkatúak voltak diákkorukban. És mekkora élményt jelentett felismerni a negyven, hatvan éve nem látott padtársat! Örömkönynyek, nevetések egyképpen kísérték a kései találkozásokat. Egyszerre kiüresedtek a folyosók, a tantermek az iskola történetét megörökítő könyv bemutatására, illetve az iskolatörténeti és a festőművésszé lett hajdani tanítvány, Csáky Lajos festőművész
kiállításának megnyitására. Korabeli naplók, értesítők, oklevelek, diáksapkák, tankönyvek sorakoznak a vitrinekben.

Aki alaposan megnézi a díszterem melletti helyiségben a kiállított tárgyakat, dokumentumokat, ha nem itt érettségizett, akkor is hű képet kap az iskola múltjáról, jelenéről, fejlődésének szakaszairól. A másik, ajtó nélküli terembe Csáky Lajos képei a tanév végéig csalogatják a vendégeket.

Különös hangulatú képek egy kivételes egyéniségű alkotótól. A maga nemében különlegesnek mondható Horváth Tamás tanár úrnak az iskola történetét keretbe foglaló, Mesteristák és Istvánosok című könyve is (Szent István nevének felvétele előtt „mesteristáknak” nevezték  az itt tanulókat), hiszen a száraz adatokon kívül nagy gondot fordított a kor gazdasági, társadalmi állapotának megrajzolására, az intézmény életének, működésének a tanítványok szemszögéből történő bemutatására is. S minthogy jelenleg talán ő a nagy múltú tanintézet történetének legjobb ismerője, vele igyekeztünk felvillantani az elmúlt csaknem másfélszáz esztendő meghatározó eseményeit.

– Mélypontok és fényes idők egyaránt jellemzik az iskola történetét. Mondana példát egyikre is, másikra is?

– Többször akarták megszüntetni az iskolát, de valahogyan mindig sikerült megmenteni. Például 1945- ben a romokban heverő iskola újraindításáért az igazgató Molnár Béla tett sokat. Papírral pótolta a hiányzó ablaküvegeket, hogy elkezdődhessen a tanítás. Az iskola összevonását a pestszenterzsébeti rokon iskolával ő sem tudta megakadályozni. Sokan temették az iskolánkat akkoriban, de szerencsére mi lettünk az „anyaintézmény”, így megmaradtunk. Volt idő, amikor a tantestület adta mentőövet, például a képzési profil módosításával. Ez történt 2008-ban, amikor bevezettük a szakmacsoportos oktatást.

– Jól tudom, hogy az iskola alapítása se volt zökkenőmentes?

– A XIX. század végén nagy gazdasági, társadalmi változások voltak a Ferencvárosban. Sorra nyíltak a malmok, a takarékpénztárak, az ipari üzemek, de a lakosság még mindig szegénységben élt. Látva a gazdasági fellendülést, Fillinger Károly elhatározta egy kereskedelmi, pénzügyi profilú iskola megnyitását. Azonban a városrész vezetői, továbbá a lakosainak egy része szükségtelennek tartotta a kereskedelmi iskolát. Fillinger Károlyt (később ő lett az iskolaalapító igazgató) nem győzték meg, kilincselt, agitált, s végül 1887-ben elérte a célját. Az idő fényesen igazolta elképzeléseit, hiszen az első tanévi ötvenkét diákkal szemben 1900-ban már százötvennél  is több növendéke volt az iskolának. Többségében szegény sorsú gyerekek a Ferencvárosból és a környékéről.

– A nagy szűkségben élő családok gyerekük társadalmi felemelkedésének lehetőségét látták a kereskedelmi iskolában?

– Kétségtelenül. Ugyanakkor ne feledje el, hogy a gimnáziumban négy év után tehettek érettségit a diákok, viszont nálunk már három év után. Ez is jelentős szempontja volt az iskolaválasztásnak akkoriban. Nem szólva arról, hogy aki itt végzett, az önkéntességi jogot kapott, ami azt jelentette, hogy három helyett csak két év katonai szolgálat várt rá.

– Elhangzott a könyvbemutatón, hogy az iskolatörténet szövetét a diákok adják. Hogyan állunk a „szövettel” a könyvében?

– Igyekeztem mindent a diákok szemszögéből megírni. Különböző dokumentumokból idéztem őket, számos egykori tanulónkat pedig személyesen is felkerestem, hogy meghallgassam véleményüket az iskolánkról. Nem csupán száraz, tényeket, adatokat, neveket közlő kötetről van szó, hanem a volt diákok élményeivel is színesített kiadványról, amely az iskola baráti körének támogatása nélkül nem jöhetett volna létre. Nagyon érdekes például Kelemen Sándor László hajdani tanítványunk sorsa, aki 1908-ban került az iskolánkba. Noha nem tehetős családban nőtt fel, mégis sokat járt moziban, színházba, olvasott idevágó újságokat, könyveket. Tizenhat éves korában már remek kritikákat írt a magyartanára szerint. De hogyan kritizálhatná a felnőttek alkotásait egy ifjú?

Tanára azt ajánlotta neki, hogy álnéven jelentesse meg kritikáit. Korda Ármin írásait szívesen közölték a lapok, később novelláit is. Természetesen ő lett az iskola irodalmi szakosztályának a vezetője. Ő, aki felnőttként Korda Sándor néven lett befutott filmes, filmstúdió tulajdonos. A sok jó, a tehetséget felismerő, ápoló tanár közül megemlítem Laki Pált, aki Csáky Lajos tanítványa miatt harcolta ki a képzőművészeti szakkört. Nem mindennapi történet az sem, amit az iskola zenekara tett. Egyik tanuló tüdőbetegségén csak Párizsban tudtak volna segíteni, de a gyerek családjának nem volt pénze a gyógyításra. Az iskola zenekara koncerteken gyűjtötte össze a szükséges összeget. Ekkor derült  ki, hogy a szülők nem tudnak Franciaországba utazni, így az iskola egyik tanára kísérte el a gyereket.

– Mintha a kezdetektől sokat adtak volna ebben az iskolában a személyiség általános fejlesztésére, hiszen a kereskedői képzésben nem sok helye van például a művészetnek, az irodalomnak. Vagy mégis?

– Kereskedelmi, gazdasági, pénzügyi képzés volt nálunk mindig, azonban soha nem hiányoztak azok a kiegészítő, ha úgy tetszik az egyéniséget színező foglalkozások sem, mint amilyen a művészet vagy a sport. Kárpáti Béla néhai tanárunk 1895-ben nagy vehemenciával küzdött azért, hogy nálunk, és minden kereskedelmi iskolában legyen testnevelési óra. Nem járt sikerrel, erre a Ferencvárosi klubhoz vitte iskolánk tehetséges fiataljait. Oda, ahol a futballszakosztály vezetője volt. Később is jó kapcsolatot ápoltunk ezzel a klubbal, hiszen Tornai László egykori igazgatónk a Ferencvárosi Torna Club elnöke is volt az ötvenes években, Patonyi László pedig a múlt század hetvenes éveiben fűzte még szorosabbra a klub és az iskola kapcsolatát –, ami ma is gyümölcsöző.

A Volt Istvánosok Baráti Köre (elnöke dr. Szabó Balázsné) közreműködésével szervezett ünnepség nem ért véget a két kiállítás megnyitásával, az iskolatörténeti könyv bemutatásával. A folytatásra a Patonyi László Sportcsarnokban  került sor, ahol a köszöntő beszédeket színvonalas műsor követte az iskola diákjainak előadásában. Szót kért az iskola jelenlegi igazgatója dr. Nagyné Horváth Márta, aki örömmel tapasztalta, hogy az iskola baráti körének tagjain kívül sokan eljöttek a 125. évforduló alkalmából rendezett ünnepségre: volt diákok, tanárok, vendégek, támogatók. Hangsúlyozta, hogy az iskola szívesen, szeretettel ápolja a jó oktatási, nevelési hagyományokat, mindig nyitott az újdonságok befogadására, és büszke sikeres tanítványaira, emberségből, tisztességből, hivatástudatból jelesre vizsgázott pedagógusaira. Szívesen gondol vissza azokra a Mesteristákra és Istvánosokra, akik öregbítették és öregbítik az iskola jó hírét. Külön köszöntötte az iskola egykori tanárait, majd osztálytalálkozókkal, baráti beszélgetésekkel, kamaramuzsikával fejeződött be az ünnepi megemlékezés.

Novák Gábor

 

Keretes:

 

A IX. kerületi közgazdasági szakközépiskolát Hültl Dezső, Magyarország első építészdoktora tervezte; az ő nevéhez fűződik egyebek mellett a kecskeméti és a váci piarista gimnázium épületének tervezése is. Az iskola lépcsőházának freskóit 1917-ben Körösfői Kriesch Aladár készítette. Az intézmény tanára volt például Bárczy István, aki később – 1906 és 1918 között – Budapest polgármestere, illetve főpolgármestere, majd a Friedrich- és a Huszár-kormány igazságügy-minisztere lett. A kereskedelmi képzést az intézmény első igazgatója, Fillinger Károly kezdeményezte, így 1887-ben, akkor még csak középkereskedelmi tanfolyamként ugyan, de elindulhatott a képzés. A rendezvény védnökei az iskola régi diákjai, Csányi Sándor, az OTP Bank Nyrt. elnök-vezérigazgatója, Csák János, Magyarország londoni nagykövete és Melega Tibor, volt kereskedelmi miniszterhelyettes. Az intézmény egyébként idén kettős jubileumot ünnepel, jelenlegi épületét  száz éve, 1912-ben adták át a Mester utcában.

 

Forrás: MTI