Köznevelés online
Az idén nyáron június 4-től 26-ig minden hétvégén megrendezték a Gyerekszigetet.
A Hajógyári sziget az elmúlt évtizedekben a Sziget fesztivál révén vált Európa- és világhírűvé, a Gyereksziget résztvevőinek pedig a szülői generációba tartozók közül nem volt, nem is lehetett ismeretlen a helyszín, hiszen a monstre könnyűzenei rendezvényen szinte minden ma már harmincas, negyvenes éveit taposó egykori fiatal legalább egyszer megfordult. Valóban különös érzés volt begyalogolni az oly jól ismert vashídon, amelyet – akárcsak az egész rendezvényt – most teljesen más szemmel néztem.Először is – bár a szervezők felhívták a figyelmet arra, hogy torlódás lehet – az egykori, órákon át tartó vidám araszolás helyett most könnyedén bejutottunk, igaz, a hangulat korántsem volt annyira felhőtlen, mint a fesztiválokra bemenet. Nem csak azért, mert ezúttal a legtöbb apuka vezetett, alkoholtartalmú italt tehát nem fogyasztott, hanem azért is, mert most észrevettük, hogy a híd aszfaltjában méretes lyukak tátongnak, és a korlát is sok helyen túlzottan girbe-gurba. Kisgyerekes apukaként ezekre a veszélyforrásokra bizony jobban odafigyel az ember, mint huszonéves bulizóként.
Odabent nem kellett kerülgetni az idő előtt lerészegedett tinédzsereket, legfeljebb egy bohóc elől tértünk ki, ahogy egykerekűjén átkarikázott a gyerekeiket terelgető anyukák és apukák tömegén. Most ők töltötték be az ismert allékat és mellékutacskákat, és szinte teljes egészében hiányoztak a sörös-, borospultok is, nem dübörgött továbbá a világ négy égtájából nyolc különböző stílusú zene.
A belépés ugyan díjtalan volt, ám az egyes helyszíneken borsos árakat kértek a mutatványosok, hogy a gyerek felüljön a dodzsemre vagy a körhintára. A legizgalmasabb programoknál pedig sajnos elképesztően hosszú sor várakozott. A tűző napon például még akkor sem álltunk volna be szívesen a kalandhajóhoz várakozó százak közé, ha rászánjuk magunkat a belépő leperkálására.
Viszonylag könnyen fel lehetett jutni a különböző ugrálóvárakra, amelyeket a nagyszínpad helyén fújtak fel a szervezők. Ide horgonyzott a fő szponzor nevét viselő léghajó is, és ennek közelségében lehetett kipróbálni egy egyedülálló magyar találmányt. Ha valaki jól tekerte a körhintára emlékeztető szerkezetre erősített kerékpárt, az a levegőbe emelkedett, a feje tetejére állt, majd ismét leereszkedett a földre. Egy nagy kört írt le a bicikli, és ha visszafelé tekertünk, a forgás iránya is megváltozott. Természetesen mindehhez a bátor jelentkezőket gondosan becsatolták, és különböző övekkel rögzítették, hogy le ne pottyanjanak.
A nagy gyerekrendezvényeken ma már megszokott esemény a lovagi bemutató is, a sziget egyik félreeső tisztásán jópofa fiatalok mutatták be lovagi tudományukat (vívás, íjászat), a gyerekek örömmel csodálták meg a korabeli öltözékeket és fegyvereket. Kellemes volt meghallgatni egy népzenész bácsi és lánya előadását is: a tekerőlanttal kísért énekekbe és táncokba a közönséget is bevonták néhány árnyas fa alatt, és azért sem haragudtak, ha egy-két apuka titokban elbóbiskolt…
***
Szerkesztőségünkbe már néhány héttel a gyereksziget megnyitása előtt érkezett egy izgalmas meghívó, amelyben az Autisták Országos Szövetsége invitált minket arra, hogy próbáljuk ki, milyen is lehet az autisták világa. Mindezt oly módon kívánták lehetővé tenni, hogy nagy, vízen úszó plasztikgolyókat fújtak fel, majd zártak le, ezekben kellett a vállalkozó szellemű jelentkezőknek talpon maradniuk, egyensúlyozniuk, miközben a külvilág csak tompán, szakaszosan, homályosan jutott el a tudatukig.
Kellemes csalódást okozott, hogy az autisták nagy medencéjénél rengetegen álltak, az itt kígyózó sor a kalandhajóéval vetekedett. Talán nem minden gyerek és szülő tudta, hogy melyik standhoz közelít, az viszont biztos, hogy rendkívül érdekes programnak tartották a vízi műanyaggolyóban való futkosást. „Természetesen nagyon mókás a vízen egyensúlyozva mászkálni egy gömbben! Azonban ha jobban belegondolsz, bentről hasonlóan érzékeled a kinti világot, mint autista társaid. Minden szónál többet ér a tapasztalat, gyere, próbáld ki magad!” – olvastuk az AOSZ felhívását, amelyből az is kiderül, hogy bent lenni kicsit bizonytalan érzés, nem tudjuk kiszámítani, hogy hirtelen merre dől a világ, nem halljuk jól a külső zajokat, és elmosódott a látvány is, magunkba vagyunk zárva, egyedül, de mégsem teljesen.
Az autizmus napjainkra már nem egy elszigetelt, szűk réteget érintő probléma. Világszerte 67 millió embert érint, hazánkban pedig 100.000 autizmussal élő ember van. Ez azt jelenti, hogy ha a családtagokat is hozzávesszük, akkor a lakosság körülbelül 2%-a érintett – tudtuk meg az AOSZ munkatársaitól, akik remek módját választották annak, hogy egy ilyen rendezvényen is felhívják a figyelmet erre a problémára.
Nem messze a vízigolyóktól a népligeti Láthatatlan kiállítás szakemberei is arra buzdították a sziget vendégeit, próbálják ki, milyen vaknak lenni. Egy rövid akadálypályán, térdig érő palánkokból épített, néhány méteres labirintuson kellett csukott szemmel és egy fehér bot, illetve egy munkatárs segítségével végigmenni. A Láthatatlan kiállítás fantasztikus világáról már lapunkban is beszámoltunk (Köznevelés 2010-05-28, 21. szám). Itt ennek csak egy apró szegmensét tapasztalhatták meg a látogatók, mégis sokan voltak kíváncsiak a vakok életére, ahogy a Pető Intézet mozgásjavító szerkezeteit is szép számmal próbálták ki, és sorban álltak a fogyatékos emberek élethelyzeteit szórakoztató és játékos formában bemutatni kívánó Ability park sátránál is, ahol többek között tolókocsikban ülve kellett végighaladni egy pályán.
A Gyereksziget szervezői – amellett, hogy valóban ezernyi érdekes és szórakoztató élményt nyújtottak a kicsiknek – nagy hangsúlyt fektettek a toleranciára, arra, hogy a bármilyen sérüléssel vagy fogyatékossággal élő embertársaink élethelyzetébe is belegondolhassunk, belehelyezkedhessünk. Az őket képviselő szakmai szervezetek, egyesületek, múzeumok pedig a legjobb módját találták meg annak, hogy a nagy vidámságban akár a legkisebbek figyelmét is felhívják erre az amúgy nem túl népszerű területre. Dicséret illeti a szülőket is, a Gyerekszigetre érkezők többsége ugyanis nem fordult el ettől a problémától, nem rángatta el gyerekét az érdekes játékoktól, sőt éppen ellenkezőleg, arra buzdította őt, hogy csak bátran próbálja ki.
***
Ahogy kiszabadultunk azon sátrak bűvköréből, ahol gipszfigurákat lehettet mintázni, és átvágtunk egy kisebb réten, újabb élményben lehetett részünk: egy fantasztikus játszótér bontakozott ki a délelőtti napsütésben, akárcsak valami szikrázó vár az elgyötört sivatagi utazó szeme előtt: ötletes mászókák, libikókák, különböző faépítmények (házak, hajók), és óriási csúszdák vártak minket!
Olyanok, amelyeken a vízi élményparkokban csúszkálnak a gyerekek. Igaz, hogy ezekben nem folyt víz, mégis simán és biztonságosan le lehetett csúszni rajtuk. Volt belőlük nyitott és zárt, egyenes és tekergős. Az általam ismertek közül biztosan állíthatom, hogy Magyarország legnagyszerűbb játszóterét sikerült felfedeznünk, ez a hely ráadásul az év bármelyik részén ingyenesen látogatható, és még sorban sem kell állni...
Egy tanáccsal azonban szolgálnék a vállalkozó kedvű szülőknek: ha már egyszer idehozzák gyerekeiket, ételt, italt, és egy pokrócot is csomagoljanak be az útitáskába, néhány óra alatt ugyanis nem ússzák meg a kirándulást, az a kis domb viszont, ahonnan a csúszdák elindulnak, kitűnő délutáni szundikálási lehetőséget biztosít!
Bezdom
A honlapunkon megjelenő anyagok, cikkek, dokumentumok, képek, rajzok, ábrák, grafikonok, stb. a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, valamint a Polgári Törvénykönyv alapján szerzői jogi védelem alatt állnak, és azok bármely, engedély nélküli felhasználása tilos.
