Tájba illő, tetszetős, az összesen öt építményből álló berekfürdői Veress Zoltán Általános Iskola. Errefelé, a Nagykunságban, a Hortobágyi Nemzeti Park szélén még sok a hozzá hasonló, csillogóan meszelt falu, fakeretes ablakú, cseréptetős, földszintes ház, ámde az iskolát sajátos, megkülönböztető vonások is jellemzik, és itt nem a közintézményekre kötelezően kitett zászlókra, névtáblákra gondolok elsősorban. Inkább a névadó falra helyezett domborművére, a bejáratnál lévő emlékoszlopra, a különgázforrásálló tornacsarnokra, napközire, a bitumenes kézi- és kosárlabdapályára, az udvar szélén álló kis tóra benne az aranyhalakkal, a szökőkútra, a terméskőből kirakott szalonnasütő helyre, a tavasszal, ősszel szabadtéri tanteremként is szolgáló filagóriára, vagy a fából faragott vigyori szoborra, melynek megformálását gyerekkezek is segítették. Jól esik körbesétálni az udvaron, a decemberi napfényben gyönyörködni az iskola szép épületeiben, udvari építményeiben, a tisztaságban, a rendben.