Publicisztika
A NEFMI Oktatási Államtitkársága nyilvánosságra hozta a Nemzeti alaptanterv szövegét. A szöveg fejlesztési célokat fogalmaz meg, és közműveltségi tartalmakat ír le, vagyis vállalkozik arra, hogy tételesen, konkrétan meghatározza az iskolában tanítandó tananyag tartalmát. Sokan eleve elutasítják ezt a fajta megközelítést. Szerintük az angol- szász országokban általános gyakorlatot kellene követnünk. Hivatkoznak arra, az a szabályozás alig tartalmaz tételes előírásokat, abból a célból, hogy a nevelőmunka ne legyen uniformizált, hanem a diák személyiségéhez igazodhasson. Megemlítik például, hogy az Amerikai Egyesült Államokban egyáltalán nincs nemzeti alaptanterv, sőt érettségi vizsga sincs.
A skandináv vagy az angolszász modell szerint valóban nem a tananyagra, hanem a gyerekre kellene koncentrálni a figyelmet. Továbbképzésekkel, tantervi adatbankokkal segítve a pedagógusokat arra kell töreked- ni, hogy ne a nemzet kulturális egységét megalapozó közös műveltséganyag meghatározásával kísérletezzen az állam, hanem az egyéni fejlesztéshez, az egyéni tanulási utak kidolgozásához nyújtson az állam segítséget. Erről talán már fölösleges most vitáznunk. Egyrészt a dolog eldőlt, a jelenlegi oktatási kormányzat a kétharmados felhatalmazás birtokában nem az angolszász utat választotta, másrészt ez az út is elfogadott nemzetközileg. Nagy és fejlett államokban, például Francia- országban ehhez hasonló modellek érvényesülnek.
A NAT-ban meghatározott műveltségi minimum megteremti az esélyegyenlőség megalapozásának lehetőségét, és számonkérhetővé teszi a nevelő-oktató munka eredményeit, így egy minőségalapú finanszírozás bázisává is válhat. Az oktatás színvonaláért viselt állami felelősségből pedig az következik, hogy az állam nem hárítja másra a tananyag meghatározásának a feladatát, hanem vállalva a bírálhatóságot, konkrét döntést hoz. Függetlenül attól, hogy mi ebben a vitában a véleményünk, abban vagyunk érdekeltek, hogy a tartalmi szabályozás minél színvonalasabb, minél eredményesebb pedagógiai munka alapjául szolgálhasson.
Mit jelent az, hogy az alaptanterv nemzeti? Az alaptanterv nemzeti jelzőjét természetesen nem kirekesztő él- lel kell értelmeznünk, hanem a nemet egészére kiterjedő felelősségvállalásként. Ha nemcsak a magyarság történelmi teljesítményét, kulturális értékeit és a magyarsághoz fűződő érzelmi viszonyunkat soroljuk a nemzet fogalmába, hanem a ma élő magyar emberek érdekeit is, akkor csak abban az esetben tekinthetjük ezt a dokumentumot valóban nemzetinek, ha a gyerekek érdekeiből indul ki. A gyerekeink érdeke pedig az, hogy a modern világban használható tudást szerezhessenek az iskolában, illetve, hogy harmonikus és kreatív, kritikus és együtt-működő, független szellemiségű és szolidáris lelkiségű emberré válhassanak. A kérdés tehát konkrétan az, hogy ez az új NAT kínál-e lehetőséget a színvonalas pedagógiai munkára?
A jelenlegi NAT szerintem kínál lehetőséget a jó pedagógiai munkára. Az kétségtelenül jogos kérdés, hogy mennyi teret hagy a tanári kreativitásnak és szabadságnak, de erre a kérdésre a kerettantervek megjelenése után lehet csak válaszolni. A most közreadott új NAT nem ideologikus, nem átpolitizált. A szakmai színvonala nem vitatható. Kétségtelenül magán viseli a kor lenyomatát, de azt gondolom, ez minden eddigi alaptantervre igaz volt.
Az új, immár kormányrendelet-tervezet formájában is közreadott NAT számos értékei között kell megemlíteni például a „Fejlesztési célok” című fejezetekben foglaltakat. Ezek kompetenciákról szólnak, képességekről szólnak, a tanulók személyiségének fejlesztéséről szólnak. Úgy tűnik, bizonyos esetekben kifejezetten bátran védte meg az Oktatási Államtitkárság a színvonal követelményét. Örömmel vesszük tudomásul például azt, hogy nem kerültek be a közép- iskolai irodalmi kánonba olyan, a nemzeti kérdésekre fogékonyabb olvasói körökben népszerű szerzők, akiknek a művei színvonal szempontjából kétségesek. Az ilyen esetekben valóban helyes, ha az idő ítéletére bízzuk magunkat.
Nehezen érthető ugyanakkor, hogy miért maradt ki olyan szerző, akinek munkásságát a lehető legnagyobb elismeréssel, az irodalmi Nobel-díjjal honorálta a világ közvéleménye.
V élhetően sok vita áll előttünk, hiszen felesleges ismeret nincs, és minden kihagyott mondatért jogos harcot lehet indítani. Ugyanakkor nem lehet a diákokat túlterhelni sem, mert a mennyiség növelése a minőség rovására megy. A korábbi Fidesz-kormány volt közoktatási államtitkára szerint ez a NAT maximalista és ezért megtanít- hatatlan, teljesíthetetlen. Az aggály jogosságát elismerve mégis azzal a szubjektív gondolattal ajánlom olvasóink figyelmébe a NAT-ról készült összeállításunk első részét, hogy megújult pedagógiai kultúrával a jelenlegi műveltséganyag megtanításánál bővebb tananyag elsajátíttatására is vállalkozhat az oktatásügy –, de az eredményesebb, elmélyültebb neveléshez és oktatáshoz nélkülözhetetlen új pedagógiai kultúrának feltételei vannak.
Ilyen feltétel például a tanárok egzisztenciális biztonsága, ilyen a tan- könyvek taníthatósága, szakmai szín- vonala, és bármennyire hazabeszélésnek hat, de hát nem ok nélkül tettük az életünket erre a feladatra: nélkülöz- hetetlen feltétel a nyitott és hiteles pedagógiai szaksajtó. Olyan horderejű változások idején, mint amilyenek ma zajlanak itthon és külföldön az oktatás világában, egyszerűen elképzelhetetlen a siker a széles körű tájékozottság és az alapos vita lehetősége nélkül. Ma mind a három feltételt veszélyek fenyegetik.
Összeállításunkban ezúttal részletesebben foglalkozunk a magyar nyelv és irodalom, a földrajz, a matematika, az idegen nyelvek és a média műveltségterületeivel. Ismertetünk egy rendkívül fontos javaslatot, amely az együtt élő kultúrák értékeinek bemutatását szorgalmazza. Sorozatunkat a további műveltségterületek elemzésével következő lapszámainkban folytatjuk.
Szunyogh Szabolcs
A honlapunkon megjelenő anyagok, cikkek, dokumentumok, képek, rajzok, ábrák, grafikonok, stb. a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, valamint a Polgári Törvénykönyv alapján szerzői jogi védelem alatt állnak, és azok bármely, engedély nélküli felhasználása tilos.
