Pedagógusok írják
 Egyetemista korom egyik nyarán két hetet tölthettem Marosvásárhelyen. Bejártuk a tágabb környéket: Kolozsvárt, Korondot, Szovátát, a Békásszorost, de délebbre sehol sem voltunk. A 90-es évek elején aztán, amikor két erdélyi műszaki középiskola is felvette Puskás Tivadar nevét, elkezdődhettek a testvériskolai cserenyaralások, kirándulások. Arad útba esett jövet vagy menet. Egy-egy rövid villanás: a Minorita templom, a Kultúrpalota …, az Obeliszk: a Maros-híd után, valahol a sportpályák szakadt drótkerítései között. Az első mélyebb benyomások a 150. évfordulónak, az 1999. október 6-nak voltak köszönhetők. A pesti, kecskeméti és hódmezővásárhelyi diákok egyik tanáraként aposztrofáltak, aki biciklivel tette meg a 300 km-t, hogy letehesse az utókor hálájának koszorúját. Ezzel is demonstrálva, hogy ott a messzi anyaországban is vannak, akik még tudják: Arad a Magyar Golgota, amelynek emlékét megőrizni szent kötelességünk. Egy szó, mint száz, 1999 óta állandó koszorúzó zarándok lettem Aradon a vértanúk csontjainál, 2004 óta a Szabadság-szobornál is. A honlapunkon megjelenő anyagok, cikkek, dokumentumok, képek, rajzok, ábrák, grafikonok, stb. a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, valamint a Polgári Törvénykönyv alapján szerzői jogi védelem alatt állnak, és azok bármely, engedély nélküli felhasználása tilos.
|
|
