A húsvéti ajándékot nem mindig a Nyuszi hozza

Az én gyakorlatom még nyúlfarknyi, de már én is rengeteg rajzot, nyuszit őrizgetek a  fiókjaimban, ahogy ezt Hilbert Zsuzsa is teszi. Nagyon fontosak ezek az ajándékok számomra, rendre mindet elteszem, vigyázok rájuk, mindhez emlék fűződik. Remélem, az én fiókom mélye sokáig gyarapodni fog még gyermeki munkákkal! Vannak azonban olyan ajándékok, amelyeket nem tudok a fiókom mélyére tenni. Ezeket a fejemben, de főleg a szívemben őrzöm. A főiskolán Hilbert tanárnő azt tanította nekem, hogy a differenciálásban az első és legfontosabb, hogy mindig azt tartsuk szem előtt, hogy „Mindannyian mások vagyunk”, minden kisgyermek más és más. Mindenki egyszeri és megismételhetetlen. Az a harmadik osztály is, ahol tanítok, 9–10 éves individuumok közössége. Mindenki erős és jó valamiben, és mindenki más területen szorul fejlesztésre, segítségre. Matematikát ebben a tanévben kezdtem a 3.a-ban tanítani. Féltem, hiszen magas az osztálylétszám, 29-en vagyunk, és mint ahogy az előbb említettem, ahányan, annyifélék. Nem „gyerekanyag”, egyéniségek mindannyian. ”