Köznevelés online

Viták a köznevelési törvény elfogadása körül

Megkezdődött a Parlamentben az új törvénytervezet általános vitája. A parlamenti események mellett, azokkal párhuzamosan azonban zajlik egy másik vita is: a legkülönbözőbb társadalmi szervezetek, kutatók, pedagógusok tiltakoznak.
A sajtóhíradásokból egyelőre úgy tűnik, a politikában a fő törésvonal Pokorni Zoltán és Hoffmann Rózsa között húzódik. Hoffmann Rózsa a „magyar hagyományokra” hivatkozva egy erősen hierarchizált, centralizált, az ő kifejezésével élve: „minőségelvű” oktatási rendszer mellett érvel, Pokorni Zoltán pedig az európai modernizációs trendekre és a személyiségközpontú iskola ideáljára hivatkozva érdemi, alapvető változtatásokat kíván elérni a törvénytervezetben. A vita nagyon éles hangvételű, Pokorni például egy alkalommal úgy nyilatkozott, „ennél még a kommunisták is okosabbak voltak”, a Hoffmann Rózsát támogató KDNP-s politikusok pedig „aknamunkával” vádolják Pokorni Zoltánt. (Egyébként nemcsak Pokorni Zoltán, hanem más fideszes politikusok is tiltakoznak a törvénytervezet ellen.)
A sajtóhíradások eddig arról szóltak, Orbán Viktor miniszterelnök rendületlenül kitart Hoffmann Rózsa mellett, sőt, állítólag a kormányülésen bizalmi kérdéssé tette a törvénytervezet támogatását. Az újabb híradások szerint azonban a Fidesz-frakció ellenállása őt is meggondolásra késztette, állítólag csak annyit kívánt elérni, hogy a Fidesz-frakció ne akadályozza meg eleve, hogy a kormány által már jóváhagyott törvényjavaslatot (mint szakmailag alkalmatlant és károsat), az Országgyűlés egyáltalán napirendre tűzze.
Az ellenzéki képviselők hazugnak, gyermekellenesnek és szakmailag gyenge színvonalúnak nevezik a tervezetet.
A parlamenti vitáról tudósításban beszámolunk. Összeállításunkban ezúttal nem politikusok, hanem szakmai és civilszervezetek, szakszervezetek és tanári szerveződések, pedagógusok véleményét közöljük. Egyelőre csak azok a szervezetek szólaltak meg, amelyek tiltakoznak a törvénytervezet ellen. Ha a tervezetet pártolók is közzéteszik véleményüket, arról is hírt adunk.

Magyar Pedagógusok, Kollégák!

Az Országgyűlés arra készül, hogy elfogadja a köznevelési törvényt. Ha ez azt jelenti, hogy lényegében a ma ismert szöveg szabályozza majd a magyar oktatás működését, akkor búcsút mondhatunk egy negyedszázados átalakulási folyamatnak. A tervezet beterjesztői büszkén vallják, hogy éppen ez a lényeg. A magyar oktatást – szerintük – el kell téríteni valami egészen más irányba, gyökeresen meg kell változtatni.

Többen vagyunk, akik ezt nem így gondoljuk. Az elmúlt 26 évben számos területen lett más a magyar oktatás, meggyőződésünk szerint jó irányban változva. Nem történt ez vitáktól mentesen, és olykor megesett, hogy beleszaladtunk zsákutcákba. Lassú volt az átalakulás. Sokszor nem voltunk képesek egymással szót érteni. Ám ha gyötrelmesen, és ellentmondásokkal is, de kibontakozni látszik, látszott néhány, a többség által üdvözölt elv és gyakorlati megoldás. Az 1993. évi közoktatási törvény megalkotása óta néhány alapkérdésben konszenzus mutatkozott.

• Az intézményi- és pedagógus önállóság növelése alapvetően bevált. Csak a szakmaiságukban autonóm szereplők képesek az oktatásban magas színvonalú tevékenységre. Ezen még az sem változtat, ha igaz, hogy a közoktatás irányítási rendszerén lenne mit javítani.
• Az értékek, eszmék szabadsága a rendszerváltás alapja. A különböző kormányzatok egyaránt kerülték, hogy ideológiai elvárást, kötelezettséget tartalmazzon a közoktatás jogi szabályozása.
• Elkezdődött a pedagógiai kultúra átformálása. A csak memorizálást és lélektelen gyakorlást ismerő iskola kezd átalakulni gazdag tevékenységrendszert a tanulás számára felkínáló, a tanulókat aktivizáló, az együttműködést kamatoztató műhellyé.
• Tudjuk, hogy fojtogatóan erős a kapcsolat a tanulás eredményei és a tanulók szociális háttere között. Nő az igény a pedagógusok körében, hogy amit a probléma megoldása érdekében az iskola megtehet, azt tegye is meg. Ma már nagyon szép példái léteznek ennek.

Mindez most veszélybe kerül! Az új törvény, ha elfogadja a Parlament, 180 fokos fordulatot eredményez az oktatás számos átalakulási folyamata tekintetében.

• Az iskolák fenntartásában az állam szerepének radikális kiterjesztésével, a tantervi szabályozás újracentralizálásával, a pedagógiai szolgáltatások államosításával példátlan központosítást hajt végre. Megszünteti az önállóságot számos területen, elszívja a levegőt az autonóm szakmaiság érvényesülése elől.
• A jogszabály kötelező értékrendet írhat elő. Ezáltal a pedagógus bármely magyar iskolában arra kényszerülhet, hogy (szakmai) meggyőződésétől eltérő, netán azzal ellentétes szellemben tanítson.
• Bár az óvodák önkormányzati fenntartásban maradnának, finanszírozásukat illetően a törvény nem egyértelmű. Indokolatlan elvárásnak tűnik, hogy minden gyermek 3 éves korától óvodaköteles legyen, ugyanakkor rendkívül aggályos, hogy ezt a kötelezettséget az óvodai feltételeket messze nem biztosító családi napközikben is teljesíteni lehetne.
• A törvény megakasztja a nevelés, a tanítás korszerűsítésének folyamatát, mert lehetetlenné teszi, vagy legalábbis rendkívül megnehezíti a kreatív, újító pedagógusi tevékenységet, szinte száműzi az alternativitást az oktatásból, egy tollvonással teheti semmissé azt, amit jobbítani akaró pedagógusok 26 év alatt alkottak.
• A törvény végrehajtása egy kirekesztő, a már ma is jelentős esélyegyenlőtlenségeket drasztikusan fokozó oktatási rendszert eredményezhet. A tankötelezettség korhatárának leszállításával, a visszahozni szándékozott kis létszámú osztályokkal, az egy évfolyam legalább 70 százalékát tanító szakiskolákban és szakközépiskolákban az általános képzés szűkítésével, és számos más intézkedéssel széles társadalmi csoportokba tartozó családok gyermekei számára csökkenti az esélyt a magasabb szintű képzettség megszerzésére.

Amennyiben egyes kérdésekben ön nem osztja e nézeteket, e kritikát, kérjük, gondolja meg, hogy az Ön tevékenységét, életét miképpen érintheti majd mindaz, ami a törvénytervezetben, annak koncepciójában, és a közismertté vált háttértanulmányban található:

• Elveszítheti az állását, mert valószínű, hogy 3-5 év alatt 8-10 000 pedagógus kell, hogy elhagyja a pályát csak a törvénytervezetben leírt változásoknak köszönhetően.
• Csökkenhet a fizetése, mert sajnos nincs esélye annak, hogy a beígért jövedelemnövekedéshez megteremtődnek a források. A heti 32 órára is kiterjeszthető iskolai feladatadás eltűnteti az eddig a kötelező óraszámon felüli feladatellátás után járó bért. Ugyanakkor nőni fog a terhelése és kevesebb ideje jut

készülésre és dolgozatjavításra.

• Ezután a Nemzeti alaptanterv, a kötelező kerettanterv előírja majd Önnek, hogy mit tanítson.
• Ismeretlen, és félő, hogy esetleges szempontrendszereket alkalmazó szakfelügyeleti rendszerben fogják minősíteni a munkáját.

Ezt nem hagyhatjuk. Tiltakozzunk együtt a köznevelési törvény elfogadása ellen! Ha egyetért azzal, hogy az Országgyűlésnek el kell halasztania a döntést, és érdemi társadalmi párbeszédnek, alapos szakmai előkészítésnek, egy reális és szakszerű koncepció kialakításának kell megelőznie egy új oktatási törvény megalkotását, akkor csatlakozzon hozzánk. Akkor is csatlakozzék hozzánk, ha úgy látja, hogy a minden erőfeszítésünk ellenére ránk erőszakolt törvény elfogadása után szükség lesz a felelős, az eredményeket óvó, a magyar oktatás bajait ténylegesen orvosolni akaró cselekvésre.

Hálózat a tanszabadságért

 

Halasszák el március 31-ig a vitát!

A Parlament Oktatási és Tudományos Bizottsága parlamenti vitára alkalmasnak nyilvánította a Nemzeti Köznevelési Törvény tervezetét. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének Választmánya ugyanakkor elutasítja jogszabálytervezetet.

Ennek okai  – többek között - az alábbiak:

- Nem fogadhatóak el azok a következmények, melyek a törvény hatálybalépése után „zúdulnak” a közoktatás szereplőire.

- Nem fogadható el a pedagógusok munkaterheinek semmilyen szintű emelése.

-  Nem fogadható el, hogy a nemzet, az ország, a közoktatás jövőjét meghatározó jogszabály egyéni presztízs kérdése legyen.

Mindezek okán, s annak ürügyén, hogy NINCS TÖRVÉNYKEZÉSI KÉNYSZER, arra teszünk javaslatot, hogy a törvény elfogadását halasszák el 2012. március 31-ig. Az addig rendelkezésre álló időben a szakmai, szülői, diák, önkormányzati, és az érdekvédelmi szervezetek bevonásával végezzék el azokat a valós alapokon nyugvó hatás vizsgálatokat, melyek egyértelműsítik mindenki számára a tervezet beválásának feltételeit.

Mi készen állunk javaslatainkkal.

Mendrey László, a PDSZ elnöke

 

„Itt már csak a pedagógusok, az értelmiség és a többségi társadalom támogatása marad”

Az iskola önmagában sosem fogja megoldani a leszakadó rétegek problémáját. Az iskola falain belül, bármilyen szigorító intézkedéseket is vezessenek be, sosem lesz megoldás. De azt is tudom, hogy a rossz iskola felgyorsít folyamatokat. Aminek a következményei beláthatatlanok. És nagyon veszélyesek. Mert nem fog segíteni rajtuk a 3 éves kötelező beóvodáztatás, mert a lemaradás már akkor nagy, és az óvoda mást akar, mint a család. Vagy legalábbis nem úgy akarja. Az értékrendbeli különbségek már itt akadályt gördítenek a kívánt hatás elé. Mert az óvoda önmagában nem elég. Nem képes család nélkül esélyt adni. Mert a hatás már ekkor lenullázódik otthon. Mert semmiféle törvény által előírt fejlesztési folyamat nem fog úgy hatni délelőtt, mint a délutánok, az esték, a hétvégék. Ami észrevétlenül formálja őket.

Nem segít a bizottság döntése alapján a kis-létszámú felzárkóztató osztályokba sorolás sem. Mert innen sosincs visszaút. Csak egymást erősítő negatív hatások vannak. Ráadásul felkészületlen a rendszer, nincs ennyi gyógypedagógus, fejlesztő pedagógus. És meglesznek a kiskapuk. A „valaki” sérült, vagy tanulási nehézségekkel küzdő gyereke mindig kivétel lesz. Mert ő megkapja majd a külön fejlesztést, tehát elboldogul a normál iskolában, míg a „senkié”, aki a szocializáció okozta gondokkal küzd, külön fejlesztés híján, marad.

Aztán ott lesz a 16. év. Amikor mehet. Ki az életbe, ebadta kölyke, miért nem élt a lehetőségeivel? Csak rajta múlt. Amit megfőzött, egye meg. Dönthetne persze úgy, hogy marad…. De nem fog. Ebben a rendszerben nem. Az iskola nyom nélkül hagyja majd őket. Sem műveltséget, sem szakmát nem kapnak majd. Egyet tanulnak meg addigra: újratermelni a nyomort. De ezt a tudást nem az iskola adja. Bár kétségtelen, hogy az új törvénnyel tesz majd hozzá.

Itt már csak a pedagógusok, az értelmiség és a többségi társadalom támogatása marad. Hogy szót emeljenek értük, akik vannak, élnek, akik egyre többen lesznek, akikkel csak megtörténnek majd a dolgok. De megteszik e? Vagy azt gondolják ők is, mint a törvénytervezet készítői, hogy kiradírozhatók, kizárhatók a környezetünkből, az életünkből, az intézményeinkből? Hogy tegyünk úgy, mintha nem lennének…

Csak szólok, hogy már nem lehet úgy tenni. Ahhoz már túl késő.

Ritoók Nóra

Forrás: http://nyomorszele.blog.fn.hu/index.php?view=bejegyzes_oldal&bejid=170811&mid=52

 

Levél dr. Kövér Lászlónak, Magyar Köztársaság Országgyűlésének elnökének

Tisztelt Elnök úr! A köznevelésről szóló törvénytervezet társadalmi egyeztetésével kapcsolatosan fordulunk Önhöz. Kérjük, hogy országgyűlési elnöki jogkörét gyakorolva, biztosítsa annak lehetőségét, hogy a Tervezet valódi és érdemi társadalmi vita tárgya legyen.

A jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvényben (továbbiakban: Jetv.) foglaltak szerint - alulírott civil szervezetek jelentős többsége, a minisztérium által biztosított 13 napos határidőt betartva – véleményezték a Tervezetet. Október 25-én elküldtük a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatáspolitikai Jogi Osztályának, a minisztérium honlapjának utasításait követve. Az október 26-i sajtóból tudtuk meg, hogy a kormány a határidő napján már el is fogadta a törvénytervezetet. Ez az eljárás, a civil vélemények ilyen mértékű semmibevétele ellenkezik a Jetv. 2.§ (3) bekezdésében foglalt alapelvvel, miszerint a társadalmi egyeztetés során az abban részt vevők kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. Nyilvánvaló, hogy a határidő lejárta előtt a normatervezetnek a Kormány elé terjesztésével figyelmen kívül maradnak a civilszféra állásfoglalásai.

Kérjük a T. Elnök urat, hogy a Bizottsági elnöki értekezleten és a Házbizottság ülésén is hívja fel a figyelmet a Tervezet előkészítése során történő szabálytalan jogalkotási folyamatra, és biztosítson kellő időt a törvényjavaslathoz beérkező civil álláspontok bizottsági üléseken és plenáris üléseken való felhasználásához.

Tisztelettel: Szira Judit, Igazgató, Roma Oktatási Alap, Czike Bernadett, szakmai vezető, Szabad Iskolákért Alapítvány, Horn György, elnök, Alapítványi és Magániskolák Egyesülete
Dr. Loránd Ferenc, volt elnök, Országos Köznevelési Tanács , Miklósi László elnök,  Történelemtanárok Egylete.

 

Szórólap a tanulóifjúságnak

Te, aki nem olyan jó eredménnyel ugyan, de elvégezted a 8. osztályt, hogyan éreznéd magad, ha mégsem lehetnél kilencedikes, hanem még egy évig egy külön osztályban ragadnál? Te, aki majd az egész napos iskolába jársz, elképzelted már, hogy milyen lesz, amikor délután 4 előtt csak engedéllyel mehetsz ki a suliból? Amikor mindenki kötelezően napközis lesz? Te, aki 8 osztályos vagy 6 osztályos iskolába jársz, el tudod képzelni, hogy csak akkor maradhat meg az iskolád a jelenlegi formájában, ha valamilyen emelt szintű követelménynek megfelel? Te, aki hétfőtől péntekig keményen tanulsz, most majd esetleg szombaton is iskolába járhatsz? Hogy az igazgató bármikor elrendelheti a 6 napos tanítási hetet? Te, aki már megszoktad - talán részben meg is szeretted – a tanáraidat, nem bánod, hogy egy részüket minden ok nélkül kirúghatják? Te, aki szeretnél nulladikos osztályban idegen nyelvet tanulni, és 1 év alatt középfokú nyelvvizsgát szerezni, mit gondolsz majd, amikor ezt megtiltják neked? Te, aki szeretnél a gimiben tagozatos osztályba járni, hogy fogod érezni magad, amikor kiderül, hogy a jövőben tagozat csak általános iskolában indulhat? Te, aki nem tanulsz olyan jól, vagy olykor van veled probléma: tudod, hogy 16 éves szülinapod után simán kirakhatnak a suliból?

MINDEN suliból?

Te, aki eddig a diákönkormányzatban az iskola életét illetően több fontos kérdésben gyakorolhattál egyetértési (vétó) jogot, mit szólsz ahhoz, hogy ezek után legfeljebb csak véleményt mondhatsz, amit vagy figyelembe vesznek vagy sem?

A tervezet háttérszámításai szerint 633 iskola fog megszűnni. Több mint 50 ezer gyerek kerül át más intézménybe, és néhány év alatt közel 13 ezer pedagógus kerül az utcára. Ezek borzalmas számok! És úgy néz ki, hogy az országgyűlés néhány napon belül elfogad egy törvényt - a köznevelési törvényt -, amely ezt a rémálmot valósággá teszi.

Kedves Tanulók, Diákok, Iskolahasználók!

Arra kérünk benneteket, gondolkodjatok el. Beszélgessetek egymással ezekről a gondokról. Meséljétek el otthon, hogy milyen veszély leselkedik az iskolátokra. Mindannyiunk iskoláira.

Hálózat a Tanszabadságért

 

A köznevelési törvényt vonják vissza!

Alulírottak a közoktatás területén működő szakmai szervezetek képviselői felkérik a kormányt, hogy a 2011. október 11-én közzétett köznevelési törvény tervezetét vonja vissza!

A törvényi szabályozással kapcsolatos korrekció szükségességét nem vitatva, véleményünk szerint a többször módosított 1993. LXXIX. törvény (közoktatási törvény) alapvetően megfelel a közoktatás szabályozásával kapcsolatos követelményeknek, és nem látjuk indokát a radikális megváltoztatásának. A köznevelésről szóló törvénytervezet sok és súlyos problémát okozhat a magyar iskolaügynek, s mind céljait, mind eszközeit tekintve ellentmondásosnak, zavarosnak, átgondolatlannak alkotmányellenesnek ítéljük.

Alulírott szakmai szervezetek képviselői vállaljuk a törvényjavaslattal kapcsolatos további tárgyalásokon való részvételt, s konstruktív javaslatokkal törekszünk annak javítására.

Amennyiben kormány nem vonja vissza a törvénytervezetet, tisztelettel kérjük, az Országgyűlés képviselőit, hogy ne támogassák a tervezetnek jelen formájában való törvényerőre emelkedését

Magyar Szakképzési Társaság, Magyar Pedagógiai Társaság, Magyartanárok Egyesülete, Történelemtanárok Egylete, ESHA Hungary, A Magyar Művészetoktatásért Országos Szakmai Szervezet, Alapítványi és Magániskolák Egyesülete.