Köznevelés online

Tiszta vizet a pohárba!

A Budapesti Közlekedési Múzeum októbertől egy érdekes programnak ad otthont, amelynek legfőbb célja, hogy megszerettesse az iskolás gyermekekkel a természettudományokat, ezen belül is a kémiát. A víz áll az egyszerű, de rendkívül szemléletes, kedvcsináló kísérletek középpontjában, amelyekről az október 18-án rendezett bemutató óra során kiderült, hogy nem csak a kisdiákokat hozzák izgalomba.

 

Legelőszöris szennyvizet kellett készítenem! A feladat igazi kihívás, különösen, hogy olyan tárgyakat használhattam fel hozzá, mint a főzőpohár, a laborkanál, vagy a pipetta. Ezek az eszközök az én iskolás éveim alatt általában a kémiaszertár valamelyik vitrinszekrényében aludták több éves laborálmukat, és ha azokat elő is vette nagy ritkán a tanárnő, alig láttam valamit a kísérletekből. Most viszont itt volt a kezemben egy pohár víz, amelybe laborkanállal mértem a homokot, a szappanreszeléket, és még hurkapálcikákat is morzsoltam az egyre bizarrabb elegybe. Végül két csepp színezőanyaggal bolondítottam meg a kotyvalékot, majd elégedetten megállapítottam, hogy igen jó szennyvizet gyártottam. Az elém tett képes füzet lépéseit követve aztán megkezdtem a tisztítást: a zagyvalékot átszűrtem egy szitán, majd laborkanálnyi timsót tettem bele, megkevertem, végül széntablettát tettem bele, és újra átszűrtem egy papíron. Büszkén rázogattam a poharamat, abban ugyanis újra szép tiszta folyadék lötyögött.

Nagy igyekezetemben be sem mutatkoztam az asztal körül ülő „osztálytársaimnak”, Szalay Luca vegyésznek, kémiatanárnak, az ELTE Kémiai Intézetében a kémia szakmódszertan oktatójának, valamint Simonné Sarkadi Líviának, aki szintén vegyészmérnök, kutató, nem mellesleg pedig a Magyar Kémikusok Egyesületének elnöke. Mindössze annyi mentségem van, hogy a neves kémikusok ugyanazzal a gyermeki lelkesedéssel hajtották végre az általános iskolásoknak szóló könyvecske utasításait, mint én. Azzal a különbséggel persze, hogy ők igen jól értették, miről van szó.

- Bizony, nagyjából ugyanez történik a víztisztító üzemekben is. A programnak éppen az a célja, hogy rádöbbentse a gyerekeket, a kémia igenis az általános műveltség részét képezi, annak ismerete nemcsak elengedhetetlen a hétköznapok során, hanem szinte minden alkalommal kiderül, mennyire nagy szükség van rá! – mondta Szalay Luca.

- Gondoljon csak bele, mennyivel kevesebb sérült lett volna a szörnyű vörösiszap-katasztrófa idején – veszi át a szót Simonné Sarkadi Lívia, miközben az üvegcse kékes tartalmát épp egy tölcsérbe tölti. - A vörösiszap lúgos, az emberi bőrt maró kémhatását ugyanis háztartási ecettel nagyrészt közömbösíteni lehetett volna.

Itt az ideje, hogy a kémcsövekbe történő lázas szennyvíztöltögetés közepette elmondjuk, hol is vagyunk, és mit csinálunk tulajdonképpen.

- Ez sokkal több, mint egy kiállítás, a Kids’ Lab (A gyerekek laborja) elnevezésű négy hónapos interaktív program a BASF és a BKM együttműködésével, a Magyar Kémikusok Egyesületének szakmai segítségével jött létre – mondta el megnyitó beszédében Vámos Éva, a BKM főmuzeológusa. - A múzeum a Kémia nemzetközi éve jegyében fontos szerepet vállal, az első rendezvényünk a Kémia Ünnepe volt, ekkor gyerekek, felnőttek közösen gyönyörködhettek a kísérletekben, de akkor még csak passzív módon. Ez alkalommal a gyerekek saját maguk is kipróbálhatják a kísérleteket, amelyek során vizet, homokot, némi festéket, tehát minden szempontból biztonságos anyagokat használnak fel, mégis rengeteg mindent lehet tanulni általuk! Leginkább azt, hogy a kémia nem riasztó tantárgy, hanem az életünk fontos része!

- A gyereklaborban Magyarországon ti vagytok az első csoport, de a világon nem, ugyanis 32 országban 55 ezer gyermek vesz részt a programban! – szólt az összegyűlt gyermekekhez Béldi-Betegh Alíz, a BASF Hungária munkatársa. - A laboratóriumot Dr. Buborék hozta létre, itt látjátok a képét mellettem, de hiába vicces a figura, bizony ő is betartja a komoly előírásokat: mindenki kap egy fehér laborköpenyt, amelyet utána haza is vihet magával emlékbe, akárcsak a nevét jelző matricát. Felvesztek egy laborszemüveget, és innentől kezdve nem szabad kiabálni, kapkodni, rohangálni, vagy éppen enni-inni, hanem nagy figyelemmel és felelősséggel kell végrehajtani a kísérleteket.

A gyerekek a laboratóriumban – akárcsak mi az asztalunknál – nagy izgalommal végezték a kísérleteket, és tetszésüknek a foglalkozás végén bátran hangot is adtak:

„Nagyon jó volt látni, hogyan néznek ki az anyagok, amelyekről már hallottunk. Például el sem tudtam képzelni, milyen is lehet a timsó” – mondta az egyik kisfiú, majd a másik asztalnál is megszólalt egy hang:

„Nem is olyan nehéz a víztisztítás, és tetszik, hogy már én is meg tudom csinálni otthon!”

- Ezt valóban el lehet végezni otthon, megtisztíthatom a saját szennyvizemet? – kérdezem csodálkozva Simonné Sarkadi Líviától, aki nyomatékosan felhívja a figyelmemet, hogy nem, ezzel a kísérlettel csak modelleztük a folyamatot.

- Tapasztalataink szerint ezek a kísérletek rendkívüli módon inspirálják a gyerekeket, sokan jutnak el közülük a kémiához ezeknek a szemléletes, interaktív előadásoknak köszönhetően. Angliában elképzelhetetlen, hogy a diákok ne végezzenek már kiskoruk óta kísérleteket. Ott ennek hatalmas kultúrája van…

- Úgy hallottam, többek között azért is, mert a kutatás, fejlesztés területén is egyre nagyobb versenyt jelentenek az indiai, távol-keleti kutatóközpontok, és ezt a területet nem szeretnék kiengedni a kezük közül – vetem közbe.

- Így van, ez épp nemrég hangzott el egy európai konferencián. A kísérletekre éppen ezért nagy szükség lenne Magyarországon is. Ám jelen pillanatban nincs okunk túl nagy elégedettségre: sem pénz sem idő nem jut a kísérletekre, ráadásul senki nem is kéri számon azokat, így tehát rendszeresen elmaradnak. De meggyőződésem, hogy sokat segítenének az olyan ismeretterjesztő tévéműsorok, amelyben kedvcsináló, látványos kísérletek szerepelnének, illetve azok a videók, segédanyagok, amelyek kísérleteket tartalmaznak – mondja Szalay Luca.

- A tanárképzés területén sem áll túl jól a kémia – jegyzem meg.

- A helyzet sajnos valóban kétségbeejtő, az ELTE-n jelen pillanatban négy nappalis hallgató tanul, Szegeden tudtommal hárman vannak – erősíti meg Simonné Sarkadi Lívia.

- Igen, és én vagyok az egyik! – szólal meg a mellettem ülő negyedik „osztálytárs”, Orosz Gábor, aki kémia-biológia szakos tanárnak késül, és jelenlétével is arról tesz tanúbizonyságot, hogy a kémiatanárok még nem vesztek ki teljesen e hazából.

- Sőt, azt szeretnénk, ha minél többen kerülnének közel ehhez a tudományhoz. Ennek érdekében az idén például kijártunk a Szeged-környéki általános iskolákba, ahol érdekes kísérleteket mutattunk be, és úgy tűnt, a gyerekek őszintén érdeklődnek. Meggyőződésem, hogy a kémia egy rendkívül szerethető tantárgy, de sokszor nem tanítják jól – vélekedik Orosz Gábor.

Béldi-Betegh Alíztól megtudom, hogy a program során három kísérletet végeznek, az egyik az imént látott víztisztítást, a másik a víz kutatását, a harmadik pedig annak tárolását helyezi a fókuszba. Egy foglalkozáson egy kísérlet megy végig, és egy osztály vesz részt benne. Október elsejétől várják tehát az osztályok jelentkezését, egészen február végéig, a tervek szerint mintegy ezren eljönnek majd a Közlekedési Múzeumba a heti egy-két alkalommal megtartott foglalkozásokra.

-  Az iskoláknak, csoportoknak kell fizetniük a foglalkozásokért?

- Nem, a program ingyenes, azt a BASF finanszírozza, a nemzetközi óriásvállalatnak ugyanis az oktatás az elsődleges társadalmi szerepvállalása.

- Milyen tapasztalatokkal rendelkeznek a magyarországi mérnökök képzettségével, kreativitásával kapcsolatban?

- Úgy véljük, hogy a magyarországi szakemberek rendkívül jól képzettek, de elképzelhető, hogy 10-20 év múlva már kevesen lesznek…

Az első foglalkozás alkalmával nem akármilyen ételeket szolgáltak fel, hanem stílszerűen az úgynevezett molekuláris konyha remekeivel ismertették meg a közönséget. Folyékony nitrogénben fagyasztott hab, borjúhúsleves-kocsonya-kocka a szájban pukkanó zöldborsógolyóval, körteszószból készített kaviár és még számos egészen elképesztő, a sci-fi filmeket idéző ételkülönlegesség sorakozott az asztalokon, amelyek közül néhány falatka kifejezetten finom volt, de azt, hogy milyen módon készültek, már nem kérdeztem meg.

Nekem erre a napra már elég volt a kémia.

 

 

Bezdom