Köznevelés online

Sportiskola, testnevelés, tanárképzés

„Oktatás a sportban – sport az oktatásban” volt a címe annak a konferenciának, amelynek az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kara november 17-én adott otthont.Brassói Sándor a Nemzeti Erőforrás Minisztérium főosztályvezetője a mindennapos testnevelést állította mondandója középpontjába. Nem véletlenül, hiszen a konferencia résztvevői különösen a bevezetés rendjére, az óraszámra, az órák tartalmi anyagára voltak kíváncsiak. Nos szakaszonként vezetik be a mindennapost, első esztendőben az 1-5-9. évfolyamon, heti 3+2 órában. A plusz két óra voltaképpen sportfoglalkozást is jelenthet. Egy a fontos, hogy tartalmas legyen, segítse elő a gyerekek fizikai fejlődését.A téma a sportiskolai rendszer, a testnevelőképzés és a mindennapos testnevelés volt.

Rábi Ferencné a közoktatási típusú sportiskolai kerettanterv kidolgozásában részt vett budapesti Csanádi Árpád Általános Iskola, Sportiskola, Középiskola és Pedagógiai Intézet megbízott igazgatója szerint alapvetően bevált a 2007-es kerettanterv, de korszerűsítése halaszthatatlan feladat. Lehmann László, a Nemzeti Sport Intézet igazgatója a közoktatási típusú sportiskolákról szólva kiemelte, hogy az országban ötven sportiskolai módszertani központ működik, az úgynevezett követő iskolák száma pedig harmincnál is több. Gond, hogy a szakképzési-, a sport- és a köznevelési törvény idevágó részének összehangolatlansága miatt nehéz helyzetbe kerülhetnek a szakközépiskolai sportiskolák. Az egyesületi sportiskolákkal kapcsolatban kijelentette, hogy ezek az utánpótlás nevelés központjai. Megjegyezte azt is, hogy gyorstalpalót végzett emberek az alsó tagozatos gyerekeknek sem taníthatják a testnevelést.

Mindkét típusi sportiskolai rendszer országos kiépítését tekinti célnak Balogh Gábor a miniszterelnök tanácsadója. Azt szeretné, hogy legalább tíz, tizenöt új sportiskola nyíljon meg az elékövetkező években, hiszen az országos lefedettséget mutató térképen főként a Tiszántúlon, a Duna-Tisza közén és a Dunántúl déli részén vannak fehér foltok. Fontosnak tartja a sport szakközépiskolai, és a sport kollégiumi rendszer kiépítését is, illetve a közoktatási típusú sportiskolákban a tanulók után járó harmincezer forintos állami támogatás megemelését tizenötezer forinttal. A három előadást követő hozzászólások közt elhangzott egy, főiskolai, egyetemi sportösztöndíjra tett javaslat. Agy a sportiskolából felsőoktatásba került fiatal pénzbeli támogatást is kapna további sportolásához.

Húsbavágó problémákat vetett fel előadásában dr. Balogh László a Szegedi Egyetem Juhász Gyula Tanárképző Karának tanára. Egy felmérésre és saját tapasztalataira hivatkozva állította, hogy a televíziózásnál háromszor nagyobb boldogsághoz jut az, aki a képernyő helyett a sportolást választja. Az is kiszámolta, ha a mai tíz százalékról tizenötre nőne a rendszeresen sportoló magyarok aránya, 1,1 millióval több maradna az államkasszában. Rátérve a sportiskolákra, elmondta, hogy nem nézi jó szemmel az egyesületi sportiskolák körébe tartozó, bentlakásos futball akadémiákat. Angliában, Németországban és más fejlett országban is nem kollégiumban, hanem családoknál helyezik el a futballnövendékeket. Ezzel igyekeznek megakadályozni a bentlakásos akadémiákban tapasztalt szocializációs, viselkedési és egyéb problémák kialakulását. Ráadásul hatalmas összegekbe kerül az államnak az akadémiák fenntartása, működtetése. Balogh László szerint négyezer új testnevelő tanárra van szükség a mindennapos testnevelés bevezetéséhez, közben lecsökkentették az államilag finanszírozott hallgatók számát a tanárképzésben. Végül egy saját gyerekével megesett történet elmondásával (az alsós gyerek három hónapig nem használta az iskolában a testnevelési felszerelését, mert nem volt valódi testnevelési óra, helyette többnyire írást, olvasást gyakoroltak a tanulók) erős vitát robbantott ki. Ugyanis az eset kapcsán az egyik hozzászóló azt javasolta, hogy tanítók egyáltalán ne tarthassanak testnevelési órát az alsós gyerekeknek. Ezt a munkát testnevelő tanárok végezzék az 1-4. osztályban is. Többek szerint nem az a fontos, hogy ki tartja az órát, hanem az, hogy jól vagy rosszul, szakszerűen vagy nem, mellesleg a felső tagozaton dolgozó testnevelők között is akadhat rossz órát tartó tanár.

A nehezen elcsendesülő vita után Tihanyiné Hős Ágnes az ELTE Tanítóképző Karának dékánja állt a mikrofonhoz. Bejelentette, hogy a Parlament elé került Nemzeti Köznevelési Törvényben az áll, hogy a testnevelési műveltségterületet választott tanítók nem csak az 1-4, hanem az 5-6. osztályban is taníthatnak testnevelést.

Brassói Sándor a Nemzeti Erőforrás Minisztérium főosztályvezetője a mindennapos testnevelést állította mondandója középpontjába. Nem véletlenül, hiszen a konferencia résztvevői különösen a bevezetés rendjére, az óraszámra, az órák tartalmi anyagára voltak kíváncsiak. Nos szakaszonként vezetik be a mindennapost, első esztendőben az 1-5-9. évfolyamon, heti 3+2 órában. A plusz két óra voltaképpen sportfoglalkozást is jelenthet. Egy a fontos, hogy tartalmas legyen, segítse elő a gyerekek fizikai fejlődését. Az igazgatónak, a munkaközösség vezetőjének rendszeresen ellenőriznie kell, hogy ez a két óra nem laza tengés, lengés, hanem komoly sportfoglalkozás. Nyilvánvaló tehát, hogy az állam az iskolára bízza a mindennapos testnevelés megszervezését, sőt a foglalkozások ellenőrzését is. A hozzászólók egyetértettek az előadóval abban, hogy szükséges lépés a mindennapos testnevelés bevezetése, mert például a tanítóképzőkbe jelentkezők fele elbukik az alkalmassági vizsgán, melyen az általános iskola alsó tagozatára megszabott testnevelési követelményeknek kell megfelelni.

Novák Gábor