Köznevelés online

Parlament előtt a köznevelési koncepció

Hoffmann Rózsa expozéjában az 1777-ig visszatekintő történeti bevezetője után a jelen oktatási helyzetét elemezve indokolta egy egészében új törvény létrehozását. Csak néhány példát kiemelve mondandójából: a gyermekeknek több mint 20 százaléka funkcionálisan tudatlanul kerül ki az iskolarendszerből; csoportok szakadnak le; egyre gyakoribbak a normaszegések, a fegyelmetlenségek; a gyerekek műveltsége jelentős mértékben romlott.
Az államtitkár hangsúlyozta: első számú céljuk, ahogy a törvény elnevezése is utal rá, az egész személyiséget formáló embernevelés, amely hazafiasságra, erkölcsre és családi életre is nevel. Ennek értékalapja mindaz, amit az alkotmányos nemzeti hitvallás is tartalmaz, figyelembe véve a munkaalapú társadalom elveit, beemelve a magyar, az európai és az egyetemes hagyományok integrálható részeit, támaszkodva a meglévő értékekre.

A törvény alapelvei a követezők: az oktatást közszolgálatnak tekinti, a feladatellátás az államé, a közjót és az egyéni érdekeket is szolgálja, a jogok és a kötelességek harmóniája jellemzi, megjelennek benne  nemzetiségek jogai, támogatja a korai fejlesztést, ezért 3 éves kortól óvodáztat, a tankötelezettséget 6-16 év közé teszi.

Hoffmann Rózsa úgy fogalmazott, a törvény orvosolja a jelen hiányosságait. Mint mondta: az új törvényi szabályozás szerint a pedagógusok önállósága erősödni fog, a pedagógiai programokat a tantestület fogadja el, az igazgató írja alá. A szakmai kérdésekben ezután laikusok (szülők) nem dönthetnek. Hoffmann szerint az utóbbi években a korábbi értékalapú nevelést felváltotta az értékrelativizmus, egyre inkább elterjedt a fiatalok körében a deviáns viselkedés. A közös értékrendet a nemzeti alaptanterv fogja megjeleníteni, épp úgy mint a egységes nemzeti műveltség tartalmát. A diákok fokozatosan romló teljesítményének megállítását elősegítendő kötelező kerettanterveket dolgoznak ki, egységessé teszik az érettségi vizsgát, de ezeket rendeletekben szabályozzák. Céljuk a differenciált és átjárható iskolarendszer megteremtése. A pedagógus életpályamodellt 2013 szeptemberétől vezetnék be. A jövedelmeket tekintve több évtizedes lemaradást hozna be a rendszer. Az előmenetelt vizsgák segítenék elő, kettő lenne kötelező, a harmadik választható. Az egyéves előkészület során több mint hatezer javaslatot dolgoztak fel, számos fórumot tartottak szerte az országban – hangsúlyozta Hoffmann Rózsa.

A felvezetés után – a papírformát követve -  a hat parlamenti bizottság többségi képviselője mondta el, miért tartják alkalmasnak a törvénytervezetet vitára, az ellenzék pedig megfogalmazta ellenérveit.

Nagy várakozás előzte meg, joggal a fideszes Pokorni Zoltán felszólalását, hisz véleménye közismerten több ponton eltért a tervezetben foglaltaktól. Pokorni Zoltán elmondta a felszólalásában, hogy azzal teljesen egyetért, hogy a közoktatást szabályozó törvényt módosítani kell. Ennek több oka van. A rendszer jelenleg nem képes a hátrányokat ellensúlyozni, a szétaprózottság erősíti a spontán elkülönülést. Akik megtehetik, elviszik gyereküket jobb iskolákba, az ottmaradók gettósodnak. Tehát indokolt az állam magasabb szerepvállalása, de nem szabad a ló túlsó oldalára esni. A kistelepülések számára a segítséget fel lehet ajánlani, de a nagyvárosokat nem szabad megfosztani iskoláiktól. (Hozzátette: ezzel a véleményével kisebbségben maradt a frakciójában.) Pokorni elkötelezett az egész napos iskola mellett, de nem tartja jónak, ha az kötelező. Jó az egész napos iskola, mert olyanok számára is biztosítja a különórákat, akiknek a szülei saját pénzből nem tudnák fizetni. A pedagógiai kultúrán is változtat, mert nyugodtabb, a csoportmunkára is alkalmas időt biztosít, lehetővé teszi az ismeretcentrikus, frontális oktatással való szakítást. Tehát pontosan meg kell határozni tartalmát, és kellő pénzt kell hozzá adni. A Parlament oktatási bizottságának elnöke hangsúlyozta, hogy nem elég deklarálni az értékrendet, mármint megfogalmazni azt, hogy „a köznevelés elsődleges”, hanem olyan körülményeket, időt, teret kell biztosítani, hogy a külső parancs belsővé legyen. Meg kell kínálni a gyerekeket jó közösségi programokkal, az ad tartást, normát. A pedagógus életpályamodell kapcsán elmondta: nem minden a bér, három-négy ponton egyszerre kell beavatkozni a rendszerbe. A pedagógusképzést a közoktatásra fókuszálva kell alakítani; a tanárképzésbe érkezőket meg kell támogatni ösztöndíjjal (a tervezettel ellentétben nem a képzés végén); a bérezést ütemét módosítani(a pályakezdők bérét nagyon megemelni, amelyet egy enyhébb ívű honorálás követne és a pálya vége felé órakedvezményt kapnának a tanárok, az adott plusz munkát is elismernék).

Pokorni szerint nem a régi tanfelügyeletet kell visszaállítani, hisz sem a szereplők, sem a szempontok nem ugyanazok. A tervezet kritikus pontjának tartja még az óvodáztatás kötelező kezdetének meghatározását, a korlátlan középiskolai felvételiztetést, az érettségit adó iskolák és a felsőoktatás kapacitásának csökkentését.

Mesterházi Attila, mint az MSZP vezérszónoka egyebek mellett azt mondta: a gondolkodás terhét leveszik a pedagógusok válláról, hisz kötelező kerettantervek lesznek, tankönyvet sem kell választaniuk, a nevelés szabadsága is semmivé foszlik és felszámolják a világnézeti semlegességet. A koncepció legnagyobb hibájának azt tartja, hogy a tankötelezettséget leszállítják 16 évre. Ez azt jelenti, hogy évente 12-15 ezer gyerek kezét engedik el, ami nem csak a kontraszelekciót erősíti, de az egész társadalom számára nagyobb teher. Szerinte a koncepció riasztó, torz társadalom kialakulását vetíti előre, ezért kérte: vonják vissza, és javasolta, hogy Pokorni Zoltán képviselőtársuk elképzeléseit gondolják végig, mert az értelmes és vitára alkalmas.

Hiller István (MSZP) volt oktatási miniszter sem a világlátását tekintve, sem szakmailag nem tartja vitára alkalmasnak a tervezetet, mert ez a tervezet úgy teremt középosztályt, hogy rétegeket rekeszt ki. Nem a gyerek áll középpontjában, hanem az intézmény. Elismerte, hogy a kormányzat elvi meggyőződése lehet más, de szakmailag sem magas színvonalú a dokumentum. Felhívta a figyelmet arra, hogy az iskolák állami kézbe adása kisajátítás, hisz a települések az elmúlt években áldoztak iskoláikra, nagy összegekből felújították azokat. A tankötelezettség korhatárának leszállítását úgy ítélte meg, hogy ennek következtében a legszegényebb családok fiataljai kerülnek utcára. A törvény bevezetése 719 milliárd plusz terhet jelent a költségvetésnek, ennek kifizetése a jelen helyzetben irreálisnak. Hiller István a Parlament figyelmébe ajánlotta a szocialisták kormányzása idején kidolgozott Zöld Könyvet, amely nem politikai, hanem szakmai csoportok véleményének összegzése.

Független szakértőkre hivatkozott Vágó Gábor, az LMP politikusa is, amikor kritikával illette a tervezetet, képviselőtársa Osztolykán Ágnes pedig a gyakorló pedagógusok véleményére utalt, megemlítve a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium tiltakozását is. Szerinte centralizálás helyett alkotó szellemű műhelyekre van szükség, és a tervezetben írtakkal ellentétben igenis partnerként kell kezelni a gyerekeket. A kritikus 16 éves tankötelezettségi korhatárt az LMP képviselője is drámai következmények kiindulópontjának tekinti, amelynek következtében a munkanélküliek tábora és a szegregáció is növekedni fog. Mint mondta: kormányzati tévhit, hogy a pedagógusok nem dolgoznak eleget, hogy az integráció nem hozott eredményeket. Furcsálta, hogy a tervezet nem jeleníti meg sem az Országos Köznevelési Tanácsot, sem a Közoktatás-politikai Tanácsot, és semmilyen országos, sőt megyei szintű érdekegyeztetést.

A vezérszónokokat egyéni hozzászólások követték. A vita november 22-én folytatódik, és akkor szavaznak is a törvény elfogadásáról.

st