Köznevelés online

Óvatosabb iskolaátvételre int a református zsinat

Ismeretes, hogy az elszegényedett önkormányzatok igyekeznek különböző alapítványokra, egyházakra bízni iskoláikat. Pontosabban inkább az egyházakra, mert sok helyütt pórul jártak bizonyos alapítványokkal. Úgy tűnik fel az egyházak, különösen pedig a református egyház iránt nagy a bizalom a településeken. Mégis, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Tanácsa február végén hozott határozatában óvatosságra inti egyházközösségeit az önkormányzati iskolák átvételét illetően. Hogy miért? Erről kértünk tájékoztatást Tarr Zoltán zsinati tanácsostól.–Nem gondolja, hogy sokakban kelthet csalódást a tiltó tartalmú határozat?

– Nem gondolom, hiszen tiltásról szó sincs, a határozatban az áll, hogy most, amikor sok állami fenntartó kíván megszabadulni az iskolájától, amikor készülőben az új köz- és felsőoktatási, a szociális törvény, és alapvető változás várható a finanszírozás tartalmában, formájában, módszereiben, tanúsítsanak önmérsékletet az egyházközösségek az iskolaátvételeknél, kerüljék el a meggondolatlan, felelőtlen vállalásokat. Ne feledje, egyházunk történetében a kezdetektől nagy szerepe van az oktatásnak, nevelésnek. Most sincs ez másképpen, ám a jelenlegi helyzetben, számos, az oktatást érintő változás előtt óvatosságra intettük az egyházközségeket az esetleges intézményátvételekkel kapcsolatban.

–Ez azt jelenti, hogy jó feltételek esetén az intelem ellenére is átvehet állami iskolát az egyházközség?

– Ezt a lépést akkor érdemes megtenni, ha az egyházközség erre lelkileg, szellemileg felkészült, a településen élő diákok, a szülők támogatják, és jó együttműködés van az önkormányzattal. De még ebben az esetben is célszerű, ha az említett jogszabályok végleges kialakulásig, megjelenéséig tartózkodnak egyházközségeink iskolák átvételétől. Megjegyzem a zsinati tanácsnak nincs joga megtiltani egyetlen iskola átvállalását sem az egyházközségnek. Ezek a közösségek önállóak, maguk döntenek sok mindenben. Azonban nem mindig van körükben az oktatáshoz, az iskola működtetésének gazdasági részéhez értő szakember. Éppen ezért gondoskodnak egyházkerületeink szakemberekről a presbitériumi, gyülekezeti vezetők segítésére, hogy tanácsaik nyomán minél jobb döntés születhessen. Szögezzük le, nem beleszólásról van szó, hanem tanácsadásról, és azt hiszem bölcs dolog elfogadni a hozzáértők segítségét.

–Öregbíti az egyházi oktatás amúgy sem rossz hírét a reformátusokhoz csatlakozni kívánó iskolák nagy száma. Nem kellene tágabbra nyitni a kaput?

–Kétségtelenül örülünk oktatói, nevelői munkánk kedveltségének. Iparkodunk még jobban megfelelni a minőségi és szakmai követelményeknek, idevágó irányelveket dolgozunk ki, melyeknek valóra váltását, a gyakorlatban történő átültetését folyamatosan ellenőrizzük. Tehát nem csak az állami jogszabályoknak való megfelelésre ügyelünk, hanem arra is, hogy erkölcsi, etikai elvárásainknak szintén megfeleljenek az iskolák. Istennek hála, legtöbb intézményünk vonzó, jellemző rájuk a túljelentkezés.

–Februári ülésén határozat született „cigány szakkollégiumi hálózat” létrehozásáról is. Beszélne erről részletesebben?

–A görög katolikus egyházzal, és a jezsuita renddel közösen döntöttünk a hálózat kialakításáról. Mire ez a cikk megjelenik, alá lesznek írva a megállapodások. Arról van szó, hogy a szakkollégiumba hívjuk a felsőoktatásban tanuló cigány származású hallgatókat. Készen van a kollégium szakmai programja, együtt vannak az indításhoz szükséges papírok, jelenleg a vezetők kiválasztása zajlik. Azt tervezzük, hogy szeptemberben, az új tanévben megnyitja kapuit az első, református roma szakkollégium Debrecenben.

–Lesz elég lakója a kollégiumnak?

– Legfeljebb negyven, ötven fiatal számára alkalmas épületre gondolunk, melyet folyamatosan népesítünk majd be. Egyelőre tizenöt reménybeli lakónk van, de több cigány származású főiskolással, egyetemistával vagyunk kapcsolatban. A debreceni szakkollégium költségei szerepelnek az egyház évi költségvetésében, és számítunk az állami normatívára, ami a szakkollégiumok tekintetében hamarosan változik. Felvettük a kapcsolatot a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Társadalmi Felzárkóztatásért Felelős Államtitkárságával, hogy a szakkollégium lakóit ösztöndíjhoz juttassuk. Hozzáteszem, a tizenöt fiatalból néhány jelezte, hogy ha jelképes összeggel is, de kész hozzájárulni kollégiumi költségeihez. Külföldi társegyházaink is jelezték egy, két hallgató anyagi támogatását vállalják, és elősegítik a fiatalok ösztöndíjas külföldi tanulását. Néhány hónapról, fél évről is szó lehet. Ez azért is fontos, mert a szakkollégiumban lesz idegen nyelvoktatás, és a külföldi nyelvgyakorlás sikeresebbé teheti a nyelvvizsgát.

–Jól tudom, hogy szakiskolai hálózat kiépítése is szerepel a terveik között?

– Noha van már református szakiskola, most egyeztetünk a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatási Államtitkárságával egy református szakiskolai hálózat kiépítéséről. Azokon a cigány és nem cigány származású, nehéz sorsú gyerekeken akarunk segíteni, akik nyolcadik osztály után nem tudják merre menjenek tovább. Nekik elsősorban az úgynevezett hiányszakmákat oktatnánk, melyeknek jó a támogatottsága, ösztöndíjat is kaphatnak a gyerekek. Az első iskolát Miskolcon tervezzük megnyitni, az ország egyik elmaradott régiójához közel. Ha kiépül a hazai hálózat, akkor részei lehetünk a hasonló iskolák nemzetközi hálózatának.

NG