Köznevelés online

Országos Oktatási Konferencia

Neves szakpolitikusok részvételével rendezte meg immár nyolcadik Országos Oktatási Konferenciáját a Felvételi Információs Szolgálat december 8-án, Budapesten.
Pokorni Zoltán, az Országgyűlés Oktatási, Tudományos és Kulturális Bizottságának elnöke előadásában több kritikával is illette a leendő köznevelési törvénytervezetet, beszélt az iskolák állami fenntartásba helyezéséről és a felsőoktatás finanszírozásáról. Pongrácz László, az Oktatási Hivatal főosztályvezetője az országos kompetenciamérések megújult rendszerét ismertette, előadásából többek között kiderült, hogy az iskolák összehasonlításakor meghatározó a diákok szocio-kulturális háttere.

„Az Európai Unióban egyetlen jó megoldás létezik a tandíj kapcsán, ez pedig a diákhitel rendszer. Magyarország is megalkotta a sajátját, amely akkor a legjobb volt, leginkább a rugalmas törlesztőrészlet miatt volt egyedülálló. 400 ezer diák számára tette lehetővé a tanulást, számításaink szerint ezek fele nem tanulhatott volna tovább saját erejéből” – mondta előadásában Pokorni Zoltán, aki rávilágított arra, hogy a felsőoktatás közpénzből való finanszírozása problémás. Egyrészt a kiadási oldalon „konkurenciát” jelent a nyugdíj- és az egészségügyi rendszer, amelyek rengeteg pénzt igényelnek, viszont a másik oldalon az egész Európára jellemző negatív adóverseny miatt bizony kevesebb a bevétel. Míg a közoktatás Európában mindenhol ingyenes, addig a felsőoktatásban a legtöbb országban úgy gondolják, hogy a költségeket meg kell osztani.

Nálunk az elmúlt húsz évben azt, hogy melyik felsőoktatási intézmény éppen milyen forrásokhoz jutott hozzá, sokszor a lobbiérdekek döntötték el.

Véleménye szerint az államnak lehet beleszólása a pályaorientációba, de a valós helyzetről maguknak az állampolgároknak kell megszerezniük a megfelelő információkat, jelen pillanatban azonban még nincs igazi használható információs bázis.  A felvételi döntést nem szabad pusztán az egyes intézmények saját marketingjére bízni. Fontos lenne például az alapján is meghatározni az egyetemek, főiskolák finanszírozását, hogy a diploma után a diákok milyen sikerrel helyezkednek el a munkaerőpiacon, ahogy azt Csehországban és Szlovákiában is bevezették.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a diákok döntő többsége Budapestre, Debrecenbe, Szegedre, Pécsre megy, így az állami támogatás nagy része is ezekbe az egyetemi városokba jut, a kis vidéki főiskolák viszont lemaradnak a versenyben. Erre megoldást kellene találni, az ösztöndíjakat esetleg regionális alapon lehetne kezelni.

Hozzátette, hogy ezek a dilemmák nem szerepelnek a törvénytervezetben.

Másik probléma a 40 százalékos lemorzsolódás, amelyiknek egyik oka a nyelvvizsga hiánya. A kormánynak erre most az a válasza, hogyha a felsőoktatás nem tudja megoldani, oldja meg a középiskola, ezért innentől a felvételi során bemeneti követelményként írná elő. Csakhogy a középfokú oktatás sem képes eljuttatni a gyerekeket a nyelvvizsgáig, emiatt azok a szegényebb gyerekek eshetnek el a továbbtanulás lehetőségétől, akiknek nincs pénzük arra, hogy magánúton szerezzék meg a szükséges nyelvtudást. Javaslata alapján az egyetemi szenátusok maguk dönthetnének egy „időleges amnesztiáról”.

„A közoktatásban a legfontosabb kérdés az intézményfenntartás. Nem értek egyet a most körvonalazódó megoldással, amelyet a parlament minden bizonnyal hamarosan elfogad, de a fenntartáshoz szerintem is hozzá kell nyúlni” – mondta Pokorni Zoltán. A felmérések szerint a magyar oktatás képes a legkevésbé ellensúlyozni a szocio-kulturális különbségeket, nem esélyteremtő, hanem az egyenlőtlenségeket fenntartó jellegű.

Nálunk mind a 3200 önkormányzat univerzális jogokkal rendelkezik, a nagyváros és a néhányszáz lelkes kisfalu egyaránt. Franciaországban ugyan szintén nagyon sok önkormányzat létezik, ám ott az egészségügy és az oktatás is állami fenntartásban van. Finnországban ugyan önkormányzati fenntartásban vannak az iskolák, de ott mindössze 336 önkormányzat van! Csak nálunk áll fenn az a speciális helyzet, hogy nagyon sok az önkormányzat, és azok tartják fenn az iskolákat.

A nyugati országokkal összehasonlítva a legkevesebb közfinanszírozott órát mi adjuk a gyerekeknek, a művészeti képzést, a sportot, a nyelvtanulás költségeit tehát a szülők állják. Nem csoda, hogy egyre nagyobbra nyílik a szociális olló. Ezért nagyon fontos, hogy az egész napos iskolát tovább bővítsük, terjesszük, hozzáférhetővé tegyük a szegény gyerekek számára. A jelenlegi törvény azonban ezt a rendszert nem felépíti, hanem előírja.

Egy másik probléma, hogy nálunk az ismeretanyag-centrikus pedagógia a teljesítmény alapján különíti el a gyerekeket, pedig egyéni, differenciált, a gyerekeket egyben tartó fejlesztésre lenne szükség, ahogy azt Finnországban gyakorolják.

A fenntartás kérdéskörével kapcsolatban összefoglalva elmondta, hogy ahhoz érdemes hozzányúlni, de azzal, hogy az állam minden egyes intézményt át akar venni, félő, hogy átesünk a ló túlsó oldalára. A kis településeken ugyanis valóban nincs meg a megfelelő háttér az iskolák fenntartásához, de a nagy önkormányzatok igenis jól meg tudják oldani ezt a feladatot.

Az oktatás mozgó, változó organizmus, állandó döntéshozatalt igényel, új problémák merülnek fel. A hivatali üzemeltetés egységes válaszokat ad egy differenciált problémakörre is, konfliktuskerülő, a helyi üzemeltetés azonban jellegéből fakadóan problémamegoldó. Az Európai Unióban meghatározó az önkormányzati fenntartás, az állami fenntartás irányába nem indul el egyetlen ország sem.

Kérdésre válaszolva elmondta, hogy a felvételi rendszer egy évtizede sztenderd-orientált, korrupciómentes, tiszta rendszer, a szóbeli vizsga visszahozása ezért kérdéses. Véleménye szerint nem a felsőoktatási intézménynek kellene szóbeliztetnie, hanem egy független testületnek.

Elmondta, hogy a szakképző intézmények nem motiválják megfelelően a nehéz hátterű diákokat. Nem a középosztály gyerekeit kellene bekényszeríteni a szakképzésbe, hanem esélyt adni azoknak, akiknek nincs.

***

Pongrácz László, az Oktatási Hivatal Közoktatási Főosztályának vezetője az országos mérések megújult rendszerét ismertette, fókuszban az országos kompetenciamérésekkel.

Elmondta, hogy ezek – az alapadatokon túl - lehetővé teszik a tanulók szocio-kulturális hátterének és elemzésének összehasonlítását, így következtetni lehet az iskolák szocio-kulturális hátrányt kompenzáló hatására, valamint az iskola fejlesztő hatására is.

„A statisztikai modellünk a következő: az összes ismert tényező alapján megbecsüljük, hogy egy adott gyereknek milyen lesz a várható matematikai teljesítménye. Ezután megnézzük, hogy az milyen lett valójában, és megkapjuk a „saját” fejlesztő hatást” – mondta Pongrácz László. Ez csak egy alap, amelyet minél több szempontból megpróbálunk értelmezni, elemezni. Fontos, hogy az adott iskola megismerhesse a maga, és a többi iskola teljesítményét is. Ez egyfajta méltányosság is az iskola felé, hogy ne csak egyetlen adat alapján lehessen megítélni a teljesítményét.

Megtudtuk, hogy az új méréseknek köszönhetően az egyes évfolyamokat most már egymáshoz is lehet mérni. Kiderült, hogy a vidéki és a városi iskolákban a gyerekek a szövegértésben ugyan nem ugyanonnan indulnak, de ugyanannyit fejlődnek. A vidéki és a városi iskolák diákjainak átlagteljesítménybeli különbsége egyébként csak azt tükrözi, hogy a községek szocio-kulturális összetétele rosszabb, mint a városoké.

Az iskolatípusokat vizsgálva a szakközép-gimnáziumokban, a  4, illetve a 6 és 8 osztályos gimnáziumokban egyenlő arányban fejlődnek a diákok, a szakiskolákban azonban stagnál a tudásuk. A kezdőpontot ugyan nem lehet feljebb vinni a szakiskolában, hiszen oda a hátrányosabb helyzetű, gyengébb képességű gyerekek kerülnek, de a kimenő teljesítményt igenis lehetne növelni.

 

Bezdom