Köznevelés online

Múzeumi belépő

Július 26-ától megváltoznak a muzeális intézmények látogatóit megillető kedvezmények. A szakmai szervezetek képviselői által kezdeményezett változás fő oka az, hogy állítólag indokolatlanul széles a kedvezményezetti kör, és emiatt veszélybe került az intézmények működőképessége. Jelenleg a látogatók csaknem fele ingyenesen, harminc százaléka pedig valamilyen kedvezménnyel látogatja az intézményeket.
A HVG információja szerint megszűnik a díjtalan belépés lehetősége a főiskolai és egyetemi oktatók, a közművelődési intézmények szakmai munkakörben foglalkoztatott dolgozói, valamint az állami fenntartású múzeumok állandó kiállításainak látogatására szervezeten érkező diákcsoportok számára. A diákok félárú jegyet válthatnak majd, csakúgy, mint azok a személyek (legfeljebb ketten), akik legalább két, 18 év alatti, közeli hozzátartozójukkal kívánják megtekinteni a múzeumot.
Az egyes intézmények vezetői ugyanakkor bővíthetik a kedvezményezetti kört a potenciális látogatók vagy a kiállítás témájára tekintettel. Továbbra is díjtalanul látogathatják a muzeális intézmények állandó és időszaki kiállításait a 70 éven felüliek, valamint a közoktatásban dolgozó pedagógusok.
Megjegyzésként annyit fűznénk mindehhez hozzá, hogy olvasói ötlet alapján a Köznevelés 1991-ben kezdeményezte az akkori Művelődési és Közoktatási Minisztériumnál egy olyan tanári kártya kibocsátását, amivel ingyenesen igénybe lehet venni a múzeumok és más kulturális intézmények szolgáltatásait, valamint árkedvezménnyel vásárolhatók szakkönyvek és szakfolyóiratok. Az akkori politikai államtitkár, Kálmán Attila azzal utasította el a felvetést – Fekete György kulturális államtitkár számításaira támaszkodva – hogy ez anyagilag lehetetlen helyzetbe hozná a kulturális intézményeket, és egyébként sem vág egybe a minisztérium törekvéseivel, mert ők éppen piacosítani szeretnék a kulturális szférát és az ilyen kedvezmények és kivételek ezt a piacosítást megnehezítenék.

Néhány évvel később, egy másik oktatási kormányzat – természetesen már saját ötletként –, megvalósította ezt a tervet, és bevezették a pedagógus-kártyát. Az akkori első adatok szerint a kártya bevétel-növekedést hozott, mert a pedagógus szinte sohasem megy egyedül múzeumba, családtagjai vagy tanítványai elkísérik és így a pedagógus-kártya révén a fizető látogatók száma is emelkedett.

Végezetül megjegyezzük, hogy mi a célja a múzeumnak, ha nem éppen az, hogy azok vehessék igénybe a kulturális szolgáltatásait, akik egyébként nem tudnák megfizetni a belépőjegyet. Teljesen nyilvánvaló, hogy lehet és kell is különbségeket tenni: vannak olyan időszaki kiállítások – ilyenre a Szépművészeti Múzeum közelmúltjából több példát is lehet hozni –, amelyek a dolog természetéből fakadóan csak pénzért tekinthetők meg, de a múzeumok ingyenesen látogatható állandó kiállításainak ismeretterjesztő, szocializációt segítő, felzárkóztató és tehetségkibontakoztató funkciója olyan óriási értékű, hogy össze sem lehet hasonlítani azzal a csekélyke árbevétel-többlettel, amire most esetleg az új rendszer szerint szert tesznek.

Ezért most nem hivatalos miniszteri beadványként, csak egy javaslatként azt ajánljuk: legyen a diákok számára továbbra is ingyenes az állandó kiállítás, mert annak éppen a csak így elérhető nevelő hatás a célja. Ez a pedagógusnak nagyon nagy segítség volna, hiszen könnyen belátható, mennyire megakadályozza, esetenként lehetetlenné teszi a múzeumpedagógiai munkát, ha a gyerekeknek fizetni kell a belépőjegyért.