Köznevelés online

Mozgáskorlátozott gyerekek inkluzív nevelése

 

Mozgáskorlátozott gyerekek inkluzív nevelésére nyert pályázatot a budapesti Mozgásjavító Általános Iskola, Szakközépiskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmények és Diákotthon. A pályázati programzáró konferenciát március 4-én, az intézményben tartották, kiállítást és interaktív bemutató foglalkozásokat pedig a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskolában rendeztek. Ez utóbbi helyre, az úgynevezett „Hendikep napra” mi is ellátogattunk.A budaörsi iskola aulájában, körbe, a fal mellett színes fotók, képek elevenítették meg a mozgáskorlátozott gyerekek életének mindennapjait. Mégsem a szívszorító alkotásoké volt a főszerep, ugyanis eljött ide jó néhány mozgássérült gyerek, az őket tanító pedagógusokkal együtt. Sőt, hoztak magukkal kerekes székeket, melyeket az itteni gyerekek kipróbálhattak. Legtöbbjük most ült először ilyen székben. Nem is ment vele könnyen a mozgás, noha a kerekezés előtt mindenkinek elmondták, mire kell különösen figyelnie, hogyan lehet kézzel hajtani (illetve az elektromos meghajtásúakat irányítani) a kerekeket. Meglepetés érte azokat, akik nem hallgattak a jó tanácsra, vagy félvállról vették az intelmeket. Hamar kiderült ugyanis, hogy a földre letett kötélen átjuttatni csupán a két első kereket is, sok gyakorlást igénylő feladat, vagy, hogy a huszonöt centiméter magas rámpára felkerekezésbe, az akadálypályán való végigjutásba beleizzadhat az ember.

Tátva maradt a szájuk a budaörsieknek a mozgáskorlátozottak gyors, ügyes mozdulatai, megerőltetés nélküli rámpára jutása, kötélen áthaladása láttán, vagy amikor ketten, egymás kezét fogva kocsijukkal körbe-köre forogtak, mintha csak keringőznének. Az egyik tanteremben azt is megtudhatták az egészséges diákok, hogyan, milyen eszközök segítségével tisztálkodnak, öltözködnek, hogyan szolgálják ki magukat a sérültek például, miként készít magának szendvicset, a kezét elvesztett gyerek, hogyan lehet szájjal, lábban rajzolni, festeni. Egy másik tanteremben közös irodalomóra folyt, Weöres Sándor volt a téma.

Óra végén is nehezen hagyta el a termet a hallgatóság Nádas Pálnak a Mozgásjavító Általános Iskola igazgatójának előadása után. A vetítéssel egybekötött sajátos tanórán a mozgáskorlátozottak életlehetőségeiről, a szerzett és születéstől adott helyzetről, a kerekes székesek életmódjáról, családteremtéséről volt szó. Kicsöngetés után záporoztak a kérdések Nádas Pálra: örökli-e a gyerek a sérülést? Lányok vagy fiúk választanak-e inkább maguknak mozgáskorlátozott élettársat? Befolyásolja-e a nemzőképességet a sérülés? Milyen szakmákat tanulnak a kerekes székesek? Stb. Mikor a csengő újra megszólalt sietve indultunk a tornaterembe, ahol kerekes székes kosárlabda bemutató várt. A székbe kényszerülteknek legnépszerűbb sportjáról van szó. Hihetetlen ügyesen forgatták, pörgették a székeket a gyerekek, miközben a labdára is koncentráltak, dobóügyességük pedig kivívta a nézők csodálatát. Görlabda bemutató is volt. Guruló zsámolyon fekve terelgették a labdát az ellenfél kapuja felé. A boccia (szintén labdajáték), de itt nem annyira az ügyesség, mint a jó logika, a taktika számít. Nem meglepő, hogy a budaörsi diákok, noha derekasan állták a sarat, a kerekes székes labdajátékokban elmaradtak sérült társaiktól.

Mindannyian lenyűgözve néztük Ropit a mozgássérültek segítő kutyáját. Az állat vezényszavakra tette a dolgát: a földre ejtett kanalat szájába véve vitte oda gazdájának, és így tett a fogkefével, a cukorkás, kekszes dobozzal, a szappannal – bármivel, amire utasítást kapott. Akinek ez sem volt elég, filmeket nézhetett a mozgáskorlátozottak mindennapi életéről, az általuk űzhető sportokról, a látássérült sportolókat segítőkről, a paraolimpiák magyar sikereiről, vagy beült arra az órára, amelyen a többi közt sérültek elfogadásáról, integrációjáról, az esélyegyenlőségek megteremtéséről volt szó. Már jócskán dél volt, amikor a program zárásaként különböző táncokat mutattak be a kerekes székesek, és táncba hívták a házigazda iskola növendékeit, tanárait is.

Egész délelőtt elfoglalt volt a hendikep nap budaörsi főszervezője Gelencsér Gabriella tanárnő. Mos volt alkalma a szokatlan rendezvényről tájékoztatni.

–Hét évvel ezelőtt az aulánkban közös rajz-, festmény és fotókiállítást rendeztünk a Mozgásjavító Általános Iskola tanulóival. Egy hétig voltak kirakva az alkotások, melyek szinte sokkolták tanítványainkat. Szokatlan volt számukra egyszerre ennyi sérült ember látványa. Akiknek a környezetében nem él sérült ember, azokban szánalmat keltett a kiállítás. Nem tudtak vele mit kezdeni.

-–Gondolták, hét év után újra tesztelik a diákjaikat?

– Nádas Pállal úgy gondoltuk, hogy szélesítjük a programot, még többet megmutatunk a gyerekeknek a mozgáskorlátozottak életéből, és így alakult ki a mai bemutató rendje. Fontos, hogy jobban megismerjék mindennapjaikat, hiszen Magyarországon minden tizedik családban van valamilyen sérült gyerek.

Nádas Pálnak kevés nyugta volt ma délelőtt. Minden szünetben megkeresték valamivel a gyerekek, ha ezt az újságírók, a televíziós riporterek ezt egyáltalán megengedték. Elmondta, hogy a kerekes székesek integrálására bőven van példa, de hozzátette, hogy az ő iskolájukra jellemző ellátást, törődést, (ön) kiszolgálást sehol nem kapják meg. Ezt jól le tudják mérni azoknak a képességein, akik integrált iskolából jönnek hozzájuk a 9. osztályba. Kifejtette azt is, hogy a diákközösség változatos, egyik könnyen elfogadja a sérülteket, a másik nehezen. A budaörsi gimnáziummal tizenöt éve vannak szoros, közös rendezvényekkel megalapozott kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy nem csak ők jönnek el ide alkalmanként, hanem a budaörsiek is a Mexikói útra. Igaz, Nádas Pál nem mindig örül a csak látogatóknak, nem szereti, ha csupán nézelődni megy valaki hozzájuk. Meggyőződése, hogy akkor van értelme a látogatásnak, ha valamilyen közös cselekvéshez, együttműködéshez kapcsolódik.

<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->

<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->

NG