Köznevelés online

Médiaoktatás

Ma már minden szülő tudja, hogy a gyermekeket nem lehet a média hatása alól mentesíteni. Ez a hatás persze nem csak negatív lehet, az a fontos, hogy mindannyian szelektálni tudjunk a tartalmakból. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság nemzetközi médiakonferenciát szervezett „A média hatása a gyermekekre és a fiatalokra” címmel. Három napon át mintegy száz előadó (közigazgatási, jogi, közművelődési, oktatási szakemberek, pedagógusok stb.) osztotta meg gondolatát a résztvevőkkel a plenáris üléseken, illetve szekciókban.
Egyikőjük Bényei Judit, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Pedagógia és Pszichológia Intézeti Tanszék egyetemi docense egy pedagógiai kísérletről beszélt Új médiatartalmak a médiaoktatásban címmel. A Köznevelés őt, mint projektvezetőt kérdezte a részletekről.

-A médiaoktatási kísérlet kicsiknél folyt, holott nincs is média és vizuális oktatás ennél a korosztálynál.

-Igen, a Nemzeti alaptantervben csak hetedik osztálytól van mozgókép és médiaoktatás, de ez teljesen időszerűtlen ma már. Mindenki tudja, hogy szükséges lenne kicsi korban, alsóban is, csak a terület újszerűsége miatt különböző fejlesztéseket igényel, és azt még nem lehetett elkezdeni. A mostani tananyag fejlesztése 2000 körül zárult le, más médiakörnyezetben, akkor a televízió volt a központban, most már a digitális médiumok. Tehát a fejlesztés két szempontból szükséges, egyrészt a digitális tartalmak integrálása, másrészt a kisebbek, az óvodások, de mindenképp az alsós korosztály bevonása miatt. A tantárgy jelenleg erősen társadalomismereti alapú, a kicsiknek játékosan, a saját médiaélményeikre reflektálva kellene tanítani, a biztonság és az információhitelesség kérdését jobban a középpontba állítva kell bevezetni őket ebbe a világba. Amiben benne élnek, sőt sok tekintetben többet tudnak, mint mi, felnőttek. Az is érdekes kérdés, hogyan lehet a fiatal generációval kapcsolatba kerülni azoknak, akiknek nem olyan otthonos ez a közeg.

-Mi a program konkrét tartalma?

-A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár TÁMOP Tudásdepo- Express pályázatra beadott projektjében vettünk részt. Két korcsoport számára dolgoztunk ki tantervet. Három harmadikos és három hatodikos osztályban tartottak a kollégák (Nagy Kriszta, Borbély Dóra, Vadász Piroska, Kovács Erzsébet, Drinóczky Viktória) tíz-tíz foglalkozást a könyvtárban. Az osztályokat különböző szociokulturális közegből választottuk, volt köztük elit osztálynak nevezhető, ahol kiváló verbális készséggel rendelkeztek a diákok, egészen hátrányos helyzetű csoport, valamint etnikailag és tanulási képességeket alapján is integrált közösség. Az kiderült a kísérlet során, hogy nem lehet ugyanazon a nyelven ugyanazokat az ismereteket átadni. Igyekeztünk különböző pedagógiai eszközökkel rendelkező tanárokat bevonni, így voltak vizuális kultúrához és drámához értők, valamint magyar nyelvet és irodalmat tanítók. Azt is kijelenthetem, hogy a gyerekek sokkal mélyebben jutnak el az információhoz, ha nem csak verbálisan közlünk velük valamit. Nagyon jótékony hatásúak voltak a drámafoglalkozások, de ők maguk alkottak is, készítettek bábokat, sőt filmet is.

-A harmadikos és a hatodikos korosztály számára különbözőképpen kell a médiát tanítani?

-Igen. A kicsiknél dominál a játékosság, de megjelenik a vizuális nyelv elemeinek tanítása. Az első foglalkozásokon a saját médiaélményekre reflektáltak báb és drámajátékon keresztül, bábokat készítettek és játszottak vele, vagy beöltöztek különböző hősöknek. Megjelent náluk Hanna Montana, Lady Gaga, Superman vagy Ronaldo. A kicsiknél a korcsoportra jellemző média tartalmak (mese, reklám, egyes számítógépes alkalmazások) reflektálása, valamint a képalkotás, a vizuális nyelv eszközeinek megismerése volt a cél: a hang és a kép együttese, a montázs szerkesztése. Néztek kis filmrészleteket. Ők is csináltak montázsképeket, és a foglalkozások végére 3-4 film is elkészült.

-Ilyen kicsiknél is meg lehet mutatni, hogy mi a minőség?

-Mindenképp el kell fogadnunk az ő tartalmaikat, saját világukat, csak meg kell tanítanunk őket kritikusan nézni. Nem szabad, hogy "hagyományos" iskolává váljon a médiatanítás, hisz az iskolák többségének nincs sok köze a gyerekek saját valóságához. Tehát, hogy kritikusan és tudatosan viszonyuljon a saját tartalmaihoz, ahhoz azt nekünk el kell fogadnunk, meg kell ismernünk, nem szabad elutasítanunk. De persze a tanterv lényege, hogy a képnyelvre nevelés minőségi példatáron keresztül történjen. És ahogy nőnek a gyerekek egyre inkább. A médiaoktatás egyik alapja a médiaszövegek (műsorok, filmek) olvasása, vagyis mindent, ami éri őket a médiából, azt érteniük kell, a cél pedig, hogy ez kritikusan történjék. A tudatos értelmezés mellett, nagyon fontos a pontos és esztétikus önkifejezés is, vagyis a saját média szövegek alkotása. Mivel a médiahasználat ma már jórészt interaktív közegben zajlik, lényeges a biztonságos internethasználat szabályaival is foglalkoznunk már a kicsik nevelése során is.

-Mennyiben más a hatodikos oktatás?

-A hatodikosoknál már nem a televízió került a foglalkozások középpontjába. Ők inkább a számítógéppel, internettel és a mobiltelefonnal vannak elfoglalva. A programjukat épp ezért arra építettük, hogy tudatosabban viszonyuljanak ehhez a közeghez: felismerve a lehetőségeit és a veszélyeit egyaránt. A drámajáték, a vizualitás és csoportos pedagógiai módszerek itt is jellemző eszközeink voltak üzeneteink elmélyítésében. Ezeknek minden típusú csoportban nagy jelentőségük volt, de a hátrányos helyzetű gyerekek számára a médiaismereten túl is nagyon sokat adott ez a megközelítés.

Tíz alkalom során, persze nem lehet mindenre felkészíteni őket a médiával kapcsolatban. Mivel partnerünk a Szabó Ervin Könyvtár volt, így ennek a programnak a fejlesztésében különösen nagy hangsúlyt kapott az információkezelés (szöveges és mozgóképes források és adatok hitelessége, mások és sajátmagunk megjelenítésével kapcsolatos felelősségünk), a médiumok közvetítésével zajló személyes kommunikáció (chat, e-mail, SMS, vagyis az "írott beszélt nyelv" szerepe a nyelvhasználatunkban) és a biztonságos internetezés.

Találkozásaink alkalmával igyekeztünk a könyvtárban és az interneten kutakodni, anyagokat készíteni. A gyerekeknek el kellett dönteniük, a sokféle forrás közül melyik a hitelesebb. Tanultak a Wikipédiáról, mint kollektív tudásbázisról. Szó volt önmaguk megjelenítéséről az interneten, és érdekes volt látni azt, amikor rádöbbentek még azok is, akik nagyon tájékozottak voltak, hogy mennyire elveszíthetjük realitásérzékünket, amikor saját szobánk magányából az egész világgal kommunikálunk. Odáig eljutott a program, hogy kiderült számukra miért féltik őket a szüleik. Ugyanakkor a veszélyek mellett, párhuzamosan meg kellett mutatnunk az infokommunikációs technológia nagyszerűségét is, hiszen ennek ésszerű és tudatos használata jelentősen bővíti lehetőségeinket az élet szinte minden területén.

-Lehet tudni azt, hogy milyen hatással volt a foglalkozás a pedagógusokra (ha jelen voltak)?

-Igen, jelen voltak, és nagyon élvezték. Sokukban szorongást kelt az, hogy ők járatlanabbak a területen, mint diákjaik. A digitális bennszülöttek és bevándorlók között nagy a szakadék, azt kell megtanulni, hogyan lehet ezen segíteni. A programba a szülőket is bevontuk, legalábbis, ahol erre nyitottak voltak. A hátrányos helyzetű iskolában már a tanárok reménytelennek tartották azt, hogy a szülők elmenjenek a könyvtárba. Akik viszont megjelentek nagyon pozitívan álltak a program mellett és sokat tanultak, épp úgy, mint a kísérő pedagógusok. A programban résztvevők számára az is kiderült mi a könyvtár szerepe a digitális társadalomban, hová fordulhatnak információért, a projekt sok segítséget nyújt a gyerekkönyvtárosoknak is. Egyébként a program jól dokumentálva mindenki számára elérhető a könyvtár honlapján.

-Ez jó, de lehet-e ennek a fejlesztésnek más hozadéka?

-Most az oktatási kormányzat részéről erős szándék van arra, hogy az új nemzeti alaptanterv elkészítésénél hozzányúljanak a mozgókép és médiaoktatásához is, és kiegészüljön a digitális eszközökkel, tartalmakkal és a témával már egészen korán, az alsó tagozattól kezdve elkezdjenek foglalkozni. Ez a projekt is hozzájárulhat tapasztalataival a tantervfejlesztéshez. De egész biztosan mankót nyújthat azon pedagógusok számára is, akik valamilyen, bevezető formában foglalkozni szeretnének ezzel a témával és szeretnék átgondolni milyen kérdésekről, és milyen formában lenne érdemes beszélgetni a kisiskolásokkal.

VS