Köznevelés online

„A nemzeti köznevelési koncepció Parlament elé benyújtott tervezete tankönyvpolitikát nem tartalmaz. A korábbi változatok valóban említést tettek arról, hogy kevesebb lesz a kerettantervek száma, amelyekhez egyetlen tankönyv kapcsolódna. Ez azért probléma, mert a sokszínűség fontos. Húsz évvel ezelőtt azért akartuk a piacgazdaságot, mert úgy gondoltuk, hogy a sokszínűség jobban garantálja a minőséget” – mindezt Pokorni Zoltán, az Országgyűlés Oktatási, Tudományos és Kutatási Bizottságának elnöke mondta a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének szimpóziumán. 
Pokorni Zoltán előadásában elmondta: az Európai Unió országaiban komplex pedagógiai eszközrendszereket dolgoztak ki, ennek egyik eleme a tankönyv. A kormányok ezt támogatják, és nagyon helyesen teszik, a szabályozási beavatkozások indokoltak, az adminisztratív tiltások azonban nem. A tankönyvek helyzetét, éppúgy mint a Nemzeti alaptantervet, a rendeletek szintjén szabályozzák majd.
A Fidesz oktatáspolitikusa a Nemzeti alaptanterv felülvizsgálatát helyesnek tartja, de úgy véli az átalakítást meg kellett volna előznie többféle véleményfelmérésnek. Ő azt tartaná jónak, ha a pedagógiai kultúra megújítója és az innováció serkentője lenne a dokumentum. Azt elismeri, hogy valamiféle rendnek lennie kell, mert ha a rend keret, akkor szabadságot ad, de lehet bilincs is, amely megfoszt a szabadságtól.
A politikus a nemzeti köznevelési törvény egészéről is szólt. Szerinte az eddig érvényes oktatási törvényhez hozzá kellett nyúlni, mert a rendszer az esélyteremtést egyáltalán nem szolgálja. Túlzottan széttagozódott a struktúra, a jók spontán elkülönülnek, a maradók gettósodnak. Probléma nálunk az is, hogy a finanszírozott közismereti órák száma 611, míg Nyugat-Európában 800, az Egyesült Államokban 1100; illetve probléma a pedagógiai kultúra állapota. Az elmondottak alapján, tehát indokolt az, hogy az iskolarendszer fenntartásával foglalkozzunk, de a teljes államosítás a „ló másik oldala”. Szerinte a kistelepüléseket kell így megsegíteni, de a nagyobb városoknak módot kell adni arra, hogy visszavegyék ezt a feladatot. A legideálisabb, ha ezeket a lehetőségeket felajánlják, nem erővel veszik el az iskolákat az önkormányzatoktól. (Hozzátette: ezzel az elképzelésével kisebbségben maradt a frakciójában.)

Ma 950 milliárd forintot fordítanak Magyarországon az oktatásra, ebből 430-at a normatíva fedez, a többi 450 milliárdot az önkormányzatok állják. Tehát az állam csak akkor tudja fenntartani az iskolákat, ha jelentős adóbevételeket vesz el (az szja helyben maradó részét, a gépjárműadót, az iparűzési adót) az önkormányzatoktól.

Az egésznapos iskola tervét jó lehetőségnek tartja, de pontosítani kell tartalmát, mert többféle modell van Európában. A jól működő egésznapos iskola oldottabb légkört teremt, alkalmas a csoportmunkára, kedvez az esélyteremtésnek, de ebből nem lehet kikérni a gyerekeket. Ezt az elképzelést fel lehet ajánlani az iskoláknak, megtámogatva pénzzel, és akkor 4-8 év alatt beérik, nem kell sietni.

A pedagógus életpályamodellről azt mondta: ha nincs pénz, nem szabad belevágni, el kell halasztani. Ugyanis több ponton egyszerre kell a rendszerbe beavatkozni: a képzésbe, a továbbképzésbe, a minősítésbe és a bérek átalakításába. Pokorni szerint a bért nem lineárisan, az eltöltött évek alapján kell emelni, hanem a pálya elején radikálisan, majd szolidabb lendülettel, és a pálya vége felé munkaidő kedvezménnyel honorálni a tanárokat. Ő nem a régi szakfelügyelői rendszer visszaállítását tartja jónak, hanem egy XXI. századi pedagógusmérést, -értékelést. A minősítést pedig 4-6-8 évente ismételni kell.

X

Kaposi József, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főigazgatója a tankönyvek elmúlt húsz évéről beszélt. Szólt a hazai tankönyvpiacot is befolyásoló világtendenciákról, mint például a felsőoktatás bővülése, a tudásfelfogás, az oktatási-társadalmi környezet, a tantervi szabályozás vagy a tankönyv fogalmának változása. Utána a kezdeteket említette, amikor mintegy 150 kiadó volt jelen a piacon, ma egyharmaduk működik, és a piac 90 százalékát 3-4 fedi le. Az évek elteltével tisztult a rendszer, ma már a tankönyvellátás biztonságos, a tartalom megfelelő, a tankönyvkínálat és más tartalomhordozó eszköz bővült és érvényesül számos nemzetközi tendencia. Persze vannak problémák, mint a nyilvánosság számára is ismert, a kiadók és az önkormányzatok közötti elszámolási gondok, kérdéses, hogy jó-e a kiadói centralizáció és vajon a legjobb tankönyvek fogynak-e a legnagyobb példányban.

A pedagógiai módszerek és a tankönyvválaszték összefüggéséről beszélt Bella Tibor, a Közoktatási Szakértők Országos Egyesületének elnöke. Hangsúlyozta, hogy a pedagógusi munkában egyensúlyban kell lennie a tanításnak a gondolkodásnak és a kreativitásnak. Ma nagyon nehéz a gyerekek ingerküszöbét elérni, ezt segíthetnék a kreativitást igénylő területek: a rajz, a zene, a tánc, a dráma. Úgy fogalmazott: elvettük ezeket a tárgyakat, és azt hittük, hogy a többi tantárgyba majd beépítjük, de nem így lett. A tankönyv segíthetné ezt a célt, benne kellene legyen az ismeretek átadása mellett a képességfejlesztés, a normakövetés is. De az oktatás legfőbb alapja, értéke a pedagógus, siker az, ha ő a tankönyvet, mint eszközt jól használja. Beszélt a tankönyvválasztás fontosságáról, arról hogy figyelembe kell venni az életkort, a környezetet, a tanulók mentális fejlettségét, a tanár saját egyéniségét, módszertanát.

Az előadásokat követően a jelenlévőknek módjuk nyílt a témáról részletes beszélgetést folytatni.

st