Köznevelés online

Jogok és kötelességek – Diákparlament Zánkán

 

Ismeretes, hogy a közoktatási törvény értelmében háromévente ülésezik az Országos Diákparlament. A hetedik ülést április 2-án és 3-án, a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrumban tartották meg.
Hoffmann Rózsa a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkára a megnyitó előtti sajtótájékoztatón kijelentette, hogy fontosnak tartja a diákok jogainak és kötelességeinek szóbahozását, hiszen az új közoktatási törvénytervezet is a jogok, és a kötelességek egyensúlyára épít, illetve a közösségi szolgálatot tekintettel arra, hogy 2011-et az Európai Unió az Önkéntesség Évének nyilvánította.Azt is hangsúlyozta az államtitkár, hogy minden diáknak joga a magyar kultúra kincsestárának megismerése, az oktatási rendszer feladata pedig ennek megszerzéséhez a lehető legjobb feltételekről gondoskodni. Kiemelte, hagyomány, hogy a diákparlament ajánlásokat fogad el az oktatás világának szereplői számára, melynek teljesülését a következő ülésén értékeli. Fontosnak tartja az államtitkár, hogy a gyerekek tudják, mit vár tőlük az iskola, az élet, mire készüljenek, s hogy önmaguk megvalósítása közben a szűkebb és a tágabb közösség javát is szolgálják. De az is lényeges, hogy tudják, magyarként európaiak, legyenek büszkék magyarságukra, szeressék a hazájukat és legyenek nyitottak a világra.

Szót kapott a sajtótájékoztatón Bogó Ágnes a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum ügyvezetője, ő a két nap programját ismertette, továbbá Mihalovics Péter az Új Nemzedék Jövőjéért miniszteri biztos, aki a parlament iránti nagy érdeklődést méltatta.

Megtelt az ötszáz személyes színházterem a hetedik Országos Diákparlament ünnepélyes megnyitójára. Csaknem négyszáz tanuló tapsától, üdvrivalgásától kísérve lépett a mikrofonhoz az oktatásért felelős államtitkárasszony. Elmondta, hogy Magyarország első iskolája Pannonhalmán nyílt meg 996-ban, amelyet aztán újabbak követtek. A magyar iskolákban diákönkormányzat is volt, amelyekből idővel kinőttek a diákparlamentek. A Parlamenthez hasonlóan működő diákparlamenteken a résztvevő fiatalok gyakorolhatják a felszólalást, az igazuk melletti érvelést, a vita, a meggyőzés technikáit, előterjesztéseket tehetnek, szavazhatnak, és ráérezhetnek arra, hogy az indulat ellenére is lehet kulturáltan, sértés nélkül ellentmondani valakinek.

Elnézést kért az államtitkár azért, hogy őszről idén tavaszra halasztották a diákparlament megrendezését, de olyan fontos törvénymódosításokba kezdtek, amelyekről tavaly még nem sokat tudott volna mondani. Ma már világosan látszik, hogy nyárra készen lesz a közoktatási, a felsőoktatási törvény, és a pedagógus életpálya modell is. Persze aki nagyon lényeges változásokra számít, az csalódhat, ugyanis az emberiség ötezer éves intézménye, az iskola a továbbiakban is az marad, ám nem mindegy mi köré szerveződik, rendeződik. Mert valami köré rendeződnie kell. Ezt be kell látniuk a tanulóknak is.

A rendeződés hívószavai közül elsőnek a munkát jelölte meg az előadó. Ezt tartja a magyar társadalom leggyengébb pontjának. Lehetetlen állapot, hogy országunkban az aktív korú felnőttek csupán ötvenöt százaléka dolgozik, fizet adót, miközben ez az arány, az Európai Unióban meghaladja a hetven százalékot. Iskolában épül a jövő, itt kell megtanulni, hogy munkából lehet megélni, családot alapítani. A diák munkája a tanulás, az órákon való részvétel, a nehezebben haladók segítése. Játszva nem lehet tanulni – mondta az államtitkár asszony, mert a tanulás erőfeszítés, ahogy erőfeszítés kell az életben történő boldoguláshoz is. De a tanulás, miképpen a boldogulás, egyben örömforrás. Ahhoz, hogy valódi örömöt jelentsen a tanulás, már alsó tagozatban követelményeket kell támasztani a gyereknek. Képességeire, szorgalmára szabott, életkorához igazított követelményeket. És aki nem tudja teljesíteni, az nem léphet tovább.

Egy másik hívó szó a rend és a biztonság volt. Leszögezte Hoffmann Rózsa, hogy nem a katonás rendre, az ordítozó tiszthelyettesre gondol, hanem olyan rendre, amely kijelöli azokat a szabályokat, amelyeket betartva biztonságban érezheti magát az ember. Az ilyen rendet szereti és igényli a gyerek. Belátja, hogy szükség van rá. Nem teheti mindig, mindenki azt, amit éppen akar. Kétségtelen, nem könnyű elfogadtatni egy, a közösség minden tagja által tisztelt, betartott szabályt, de hiányában veszélyhelyzet alakulhat ki a társadalomban, a családban, az iskolában (ezen a ponton hivatkozott az államtitkár asszony Golding: A legyek ura című művére). Az emberi együttélés alapja az erkölcsi értékrend. Senki, egyetlen diktátor sem írhatja fölül az erkölcsről szóló isteni törvényt. Ha mégis megteszi, bűnhődni fog. Az iskolai életre gondolva melyik diák örül annak, ha hazudnak neki, ha becsapják, vagy ha az adott szót megszegik?

A tanulás is hívó szó volt az előadásban. Ezzel kapcsolatban a magyar diákok utóbbi tíz esztendőben romlott teljesítményére (PISA felmérés) hívta fel a figyelmet Hoffmann Rózsa. Hozzátette, nem butábbak a mai iskolások az elődeiknél. Arról van szó, hogy az iskola nem támasztott velük szemben erős követelményt, az volt a cél, hogy a gyerek érezze jól magát az iskolában, ismeretek helyett kompetenciákkal foglalkozzon. Mintha komoly munka, tanulás közben nem érezhetné jól magát a diák. Vannak, akik azt mondják, túl sok teher van a tanulók vállán. Javasolhat könnyítést a diákparlament, de azt tudni kell, hogy egy gimnazista csak napi két, három óra otthoni tanulással szerezhet versenyképes tudást. Jellemző, hogy a felsőoktatásban végzettek negyven százaléka azért nem kaja meg a diplomáját, mert nincs meg a nyelvvizsgája. Annak ellenére, hogy az Európai Uniós átlagnál nagyobb óraszámban tanítják az idegen nyelveket a magyar felsőoktatási intézményekben. Francia nyelvtanárként tette hozzá az előadó, hogy, hogy a nyelvtanulásnak vannak gyötrelmes percei. Nem igaz, hogy könnyen, gyorsan lehet nyelvet tanulni. Minden elismerésre méltó eredményt komoly erőfeszítés előz meg. A nyelvismeret javítása végett 2015-től az egyetemre jelentkezéshez legalább egy idegen nyelvből C típusú nyelvvizsgával kell rendelkeznie a diáknak.

Az újabb hívó szót az egymásért, a közösségéért vállalt felelősség jelentett. Voltaképpen a szolidaritás. Hamarosan évi ötven közösségi munkát kell igazolnia annak, aki érettségire jelentkezik (Társ program) --jelenttette be Hoffmann Rózsa. Másokért, rászorulókért kell tenni valamit a diáknak. Van kinek, hiszen az előadó szerint a magyarországi hárommillió nyugdíjasból egymillió magányos, rájuk szinte soha, senki nem nyitja rá az ajtót. Megnyugtatta az előadó a fiatalokat, hogy a közösségi munkát nem osztályozzák, csupán az elvégzését igazolja a tanár.

A diákparlament első napi munkája a közoktatás egyes területeit bemutató, illetve az iskolai erőszakról szóló előadásokkal folytatódott. Másnap öt szekcióban igyekeztek értelmezni a hallottakat a fiatalok.

NG