Köznevelés online

Gyerekházak

A 2008-ban Európai Uniós forrásból elindult „Biztos Kezdet”-program célja, hogy az ország leghátrányosabb helyzetű településein úgynevezett Gyerekházakat hozzon létre. A nyertes települések nem új intézményeket építenek, hanem meglévő ingatlanokat, általában önkormányzati vagy egyházi, civil fenntartásúakat alakítanak át a szegény településrészek közvetlen közelében. 2009 novemberétől fokozatosan harmincöt Gyerekház nyílt meg, főleg az ország peremvidékein, ott, ahol bölcsőde nincsen, óvodába pedig helyhiány vagy egyéb ok miatt későn kerülnek be a gyerekek. Az elmúlt év tapasztalatairól, a program céljairól, hatásáról kérdeztük Szilvási Lénát, a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet munkatársát, a projekt vezetőjét.

 

– Miért indították el a Biztos Kezdet programot Magyarországon?

– Magyarországon a rendszerváltás után megszűnt másfél millió munkahely, a társadalmi hátrányok elmélyültek. Főleg az iskolázatlan, roma családok szorultak ki tartósan a munkaerő-piacról. Az ország fejlettség, ellátottság szempontjából több részre szakadt, a keleti fele lemaradt, olyan peremvidékek, kistérségek keletkeztek, melyekben pang a munkaerő-piac és a gazdasági fejlődés megrekedt.  Az iskolai sikertelenség szoros összefüggésben van a gyerekek hátterével, a család kedvezőtlen társadalmi, gazdasági helyzetével. Látjuk az ördögi kört, ugyanis az ilyen helységekben élő fiatalok az átlagosnál korábban lesznek szülők, és ahogy ők sem látták már a szüleiket munkába járni, úgy az ő gyerekeik sem látják őket. A szegény, néhányszáz vagy ezerfős településeken bölcsőde nincsen, az óvoda többnyire túlzsúfolt, így a kicsik későn, 4-5 éves korukban kerülnek be az intézménybe. Ugyan az iskolarendszerünknek feladata lenne, hogy kiegyenlítse a hátrányokat, nemzetközi összehasonlításban mégis gyengén teljesít ebben a tekintetben. Éppen ezért a hazai intézményrendszerben mindenképpen szükség van egy olyan támaszra, amely még iskoláskor előtt odafigyel a hátrányokra. A gyerekek fejlődése ugyanis kisgyerekkorban a leggyorsabb. Az a gyerek, amelyik például nem rendelkezik a szükséges szókinccsel, frusztrált és agresszív lesz! Nehezen tud beilleszkedni, lemarad, és a hátrányos helyzetét később sokkal nehezebb ellensúlyozni. Mi abból indultunk ki, hogy amit egy középosztálybeli, felelős szülő meg tud adni a gyerekének, az járj a hátrányos településeken élőknek is. Ez az alapja a Biztos Kezdet programnak. Eddigi munkám során számtalanszor éreztem, hogy még a jól működő magyar óvodai rendszer is sokszor túl későn, négy-öt éves korban tud csak beavatkozni egy gyermek életébe. Pedig a fejlődés azelőtt igazán fontos! A Biztos Kezdet program a lehető legkorábban igyekszik elérni a gyerekeket, tehát már jóval óvoda előtt, főleg azokon a vidékeken, ahol nagy a szegénység. A gyerek ekkor még nem válik el a szülőjétől, ezért is nagyon fontos, hogy a foglalkozásokon együtt vegyenek részt. Ezeken a településeken gyakran gondot okoz az óvoda hiánya, vagy a meglévő intézmény zsúfoltsága.

– Konkrétan mely vidékeken nyíltak Gyerekházak?

– A Dél-Dunántúlon, Észak-Kelet-Magyarországon, a Dél-Alföldön, illetve Nógrád megyében és Budapesten működik a jelenlegi 35 gyerekház. Nem véletlenül, a cél ugyanis az volt, hogy a program a leghátrányosabb kistérségekbe jusson el.

– Hogyan indult a program?

– Az angliai Sure Startra keresztelt projektet a kormány által elfogadott Gyermekszegénység elleni program követendő mintának találta. Nemcsak az elnevezést vettük innen, de a koragyerekkori beavatkozás, illetve a területi célzás fontosságát is. Mi azonban a helyi igényekre formáltuk a programot, falusi arculatot adtunk neki, és a gyermek fejlődése mellett a helyi közösségre is odafigyelünk. További különbség az is, hogy nálunk a szülővel együtt jár be a gyermek. A programot a TÁMOP-on, illetve a Szociális és Munkaügyi Minisztériumon keresztül az Európai Unió támogatja, de a Gyermekegészség elleni Nemzeti Program, valamint az Oktatási Kerekasztal is mögötte áll.

– Mi történik a Gyerekházakban?

– A megérkezés után a gyerekek szabad foglalkozásban vesznek részt, játszanak, azután – általában kilenc és tíz óra között – a ház dolgozóival együtt tízóraiznak. Nagyon fontos, hogy a gyerek és a szakember mellett a szülők is részt vesznek a tízórain, hogy bemehetnek a konyhába, együtt kenhetik a zsíroskenyeret. Ez nekik igen sokat jelent, hiszen sokszor úgy érzik, a társadalom legtöbb színteréről ki vannak tiltva. Ezt követően 10-20 perces közös foglalkozásokat tartunk, közös éneklés, mesélés, kézműves gyakorlatok, vagy éppen szabadtéri program keretében. Fogmosás, majd 20-30 perces közös foglalkozás, közös éneklés, mesélés, kézműves gyakorlatok vagy szabadtéri program következik, utána pedig ismét szabad játék. Nagyon fontos, hogy a szülőket is bevonják a dolgozók a tevékenységekbe, így a tanulás közös élménnyé válik. A házak délelőttönként, 4 órán át tartanak nyitva. Ezzel támogatjuk a gyerekeket és szüleiket abban, hogy a kicsik a legaktívabb időszakukat a legjobb, legkorszerűbb tárgyi és személyi környezetben legyenek, a délutánt pedig ismét „visszaadjuk” a családnak, az otthonnak.

– Miért választják a szülők ezt a típusú foglalkozást?

– Az erősen családcentrikus szülő az óvodába sokszor azért nem adja be gyermekét, mert nagyon szereti őt, nem akar tőle megválni, továbbá bizalmatlan is. Itt viszont feltétel, hogy végig ott legyen a gyerekével együtt. A gyerekházakat ráadásul úgy választottuk ki, hogy a szegény negyedek közelében, vagy éppen középpontjában legyenek, „babakocsi-távolságban”, így a hozzánk való eljutás sem jelenthet problémát. Az irántunk való bizalmat erősítheti továbbá az is, hogy a ház három dolgozója közül az egyik az érintett gyerekek szülei közül kerül ki. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a megcélzott gyerekek mind valóban el is jutnak hozzánk, ezt ugyanis sok tényező hátráltathatja is. Elég csak egy helyi családi, etnikai, vagy szociális konfliktusra gondolni. Ezért fontos, hogy megismerjük, feltérképezzük a távolmaradás okait.

-Jól értettem, hogy a Gyerekház egyik munkatársa az adott közösség tagja?

-A Gyerekházban három személy dolgozik, egyiküknél feltétel a felsőfokú, a kiskorú gyerekekkel való foglalkozásra feljogosító végzettség, a másik munkatársnál középfokú iskolázottságot határoztunk meg, de az említett harmadik, a helyi közösségből kikerülő kollégánknál semmilyen végzettséget nem várunk el. Ez a személy lehet a kulcsa annak, hogy valóban eljöjjenek hozzánk az érintettek.

-A három különböző végzettségű munkatárs között nem alakul ki feszültség?

-A három hónapos intenzív képzésünkre mindössze nyolc általánossal érkezők gyakran szorongtak: itt magasabb végzettségű emberek veszik őket körül, ráadásul tanulni, vizsgázni kell. Ők azonban hamar feloldódtak, felszabadultak, ugyanis a módszertanunkat úgy állítottuk össze, hogy semmiféle egyenlőtlenségi érzés ne alakulhasson ki a résztvevők között. Ennek eredménye volt az is, hogy sokszor éppen a legalacsonyabb végzettségűek lettek a leglelkesebbek, legszorgalmasabbak.

-Milyen partnerekkel tartják a kapcsolatot a program során?

-„Kötelező” partnereink a védőnők, a gyermekjóléti szolgálatok, az óvodák, bölcsődék, a gyógypedagógusok, fejlesztő szakemberek, háziorvosok, gyermekorvosok. Ez egy komplex program, amelynek az egyik legfontosabb célja, hogy az említett partnerek között is szorosabbá váljon az együttműködés. A Gyerekház teret biztosít a többi között arra is, hogy a védőnő bejöjjön, beszélgessen, együtt gondolkodjon a szülőkkel, szakemberekkel. Emellett partnerképzés biztosítunk a társszakmák dolgozóinak, hogy még szorosabbra fűzzük a kapcsolatot és átadjuk a Biztos Kezdet program szemléletét. Mi konkrét fizikai teret biztosítunk többek között arra is, hogy a védőnő bejöjjön, beszélgessen, együtt gondolkodjon a szülőkkel, szakemberekkel.

-Az óvodák hogyan fogadták a kezdeményezést?

-Mi nem egymás riválisai vagyunk, éppen ellenkezőleg! Elmondjuk, elmagyarázzuk a szülőknek, hogyan, mire használják az óvodát, hiszen a legfőbb célunk az, hogy ide eljusson a gyerek. A felnőttek a többi között azt is megtapasztalják, mekkora jelentősége van a gyerekek életében a természetes kíváncsiságnak, a tárgyak elérésének, megismerésének. Ha a gyermekintézmények jelentőségét a gyerek fejlődése szempontjából értik meg, sokkal inkább elfogadják azok hasznosságát. 

-Mennyire volt sikeres a program, és hová kell még fejlődnie?

-2010 első negyedében mintegy ezer gyerek látogatott el hozzánk, közülük 750-en rendszeresen vissza is járnak, és ez a fontos! A számukat azonban folyamatosan növelni kell. Ahhoz, hogy a legmélyebb szegénységgel érintett településeket lefedjük, a meglévő harmincöt mellé még legalább 2-300 helyszínre lenne szükség, de reméljük, hogy ez sikerülni fog. A Biztos Kezdet Program nagyon jó pillanatban indult el. Meg kell becsülni az EU-s forrást, még akkor is, hogyha nagyon nehézkes a hozzájutás. A programmal az ország is fontos kiadásokat spórolhat meg, ugyanis ez a születéstől számított, megelőző gondoskodás jelentősen csökkentheti a gyerekek hátrányos helyzetét. Ezt később egyre kevesebb hatékonysággal, és egyre nagyobb anyagi ráfordítással lehet csak elérni.

 

                                                                                                                                  BI