Köznevelés online
Kollégánktól, barátunktól, Miksa Lajostól búcsúzunk.
Kollégát írtam, noha ennél sokkal több volt számomra a szeptember 7-én elhunyt Miksa Lajos. Barát, a szó nemes értelmében. Egyenes beszédű, hajlíthatatlan gerincű, mindig pontosan fogalmazó, nagyszerű pedagógus és újságíró. Nyugodt, kiegyensúlyozott emberként végtelen türelemmel hallgatta riportalanyai panaszait. Nyugtalanná csak akkor vált, ha nem tudott segíteni, vagy ha családi, iskolai, oktatási ügyekben rossz hangú írásokat olvasott, mondatokat hallott. Ilyen alkalmakor a szerkesztőségi szobában, vagy fehér asztalnál, pohár sör mellett addig feszegettük a témát, amíg meg nem fogalmazódott benne a válasz, amit aztán papírra vetett.
Református kántortanító fiaként képesítés nélkül kezdte a pedagógusi pályáját Kelemenkerten. Később, már a tanárképző főiskolán megismerkedett leendő feleségével, Jakab Antóniával, és Kémesre együtt mentek tanítani. Szépen alakult szakmai előmenetele, hiszen hamarosan Siklóson lett tanfelügyelő, közben egyetemi diplomát szerzett pedagógiai szakon, és egyre többet publikált. Cikkeit, tanulmányait közölte a Dunántúli Napló, számos szakmai folyóirat, köztük a hetente megjelenő Köznevelés, majd a Magyar Nemzet is. Írásaiban részben tanítási tapasztalatait osztotta meg kollégáival, részben a családnak a gyerekek szocializációjában, a társadalom formálásában betöltött, fontos szerepére hívta fel a figyelmet, illetve az ifjúság erkölcsös nevelésére, de tanácsokat adott a fiatalok szexuális felvilágosításához is a pedagógusoknak. Etyekre költözését követően a Köznevelés munkatársa lett, és maradt újabb lakhelyén, Pilismaróton is.
Hiánya már nyugdíjba vonulásakor érződött. Nem csak itt, a szerkesztőségben. Olvasói is nehezen nyugodtak bele korainak tartott visszavonulásába. Szerették, kedvelték tárgyilagos, pedagógusvédő írásait. Emlékezetes riportsorozatot írt az ormánsági kisiskolákról, a család és az iskola kapcsolatáról, a pedagógusok életmódjáról, komoly tanulmányokat a családi életről, melyből példát is mutatott három gyerek apjaként. Sokáig úgy tűnt fel, nyugdíjasan a kerti munkának él pilismaróti otthonában, de hamarosan szerepet vállalt a helyi közéletben a család, az oktatás, az iskola, a pedagógia ügyeit boncolgató írásokat publikált a Magyar Nemzetben, a helyi és regionális újságban, a Mester és tanítványban, minket pedig egy-egy riporttal segített, hol felkérésre, hol önszántából vállalkozva rá.
Hiánya, ím már végleges. Nehéz belenyugodni egy kiváló munkatárs, kolléga, igaz barát, családszerető apa elvesztésébe. Nem is lehet. Vigaszt csak az jelenthet, hogy ő megtalálta az örök nyugalmat.
NG
A honlapunkon megjelenő anyagok, cikkek, dokumentumok, képek, rajzok, ábrák, grafikonok, stb. a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, valamint a Polgári Törvénykönyv alapján szerzői jogi védelem alatt állnak, és azok bármely, engedély nélküli felhasználása tilos.
