Köznevelés online

Bologna – hogyan tovább?

„A célok eléréséhez korrekcióra van szükség”-címmel hirdetett sajtótájékoztatót a Nemzetközi Bologna Csoport ülésezésével kapcsolatban a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért Felelős Államtitkársága március 17-ére a gödöllői Grassalkovich-kastély színháztermébe. Mint köztudott, hazánk látja el ebben a félévben az Európai Unió elnökségi teendőit, és a gyönyörű gödöllői kis palota, Ferenc József feleségének, Sissinek, a magyarok körében rendkívül népszerű Erzsébet királynénak valamikori pihenőhelye ad otthont ennek a munkának.
A sajtótájékoztatónak természetesen nem a helyszín kölcsönzött fontosságot, hanem a téma. Az Oktatási Államtitkárság által vitára bocsátott felsőoktatási koncepcióban ugyanis a Bologna-folyamattal kapcsolatban több olyan mondat olvasható, amiből arra következtehetünk, hogy az oktatási kormányzat a több éve tartó felsőoktatási reform lényegi módosítására készül. Tulajdonképpen erre utalt a sajtótájékoztató címe is.
A tájékoztató előtt kiosztott sajtóanyag szerint már tavalyi, a bolognai folyamat első tíz évét összegző konferencián felvetődött, hogy az összegyűlt tapasztalatok alapján a bolognai rendszer bevezetése több országban korrekcióra szorul. A kormányközi együttműködést a miniszteri találkozók között a tagok által jelölt delegáltakból álló Nemzetközi Bologna Csoport koordinálja. Ez a csoport ülésezik most Gödöllőn, ugyanis 2011. január 1. és június

30. között Magyarország és Andorra a csoport társelnöke.

1999-ben 28 európai ország között hazánk is aláírta a Bolognai Nyilatkozatot. Azóta ebben a folyamatban már 47 ország vesz részt, látható tehát, hogy a vállalkozás lényegesen túlnőtt az Európai Unió keretein. Ez a munka most egy úgynevezett Leuveni Nyilatkozat alapján zajlik, amelyik kimondja, hogy a 2020-ig tartó évtizedben a felsőoktatásra kulcsfontosságú szerep hárul a kreatív és innovatív, tudásalapú Európa létrejöttében. Ez megköveteli, hogy a minőség folyamatosan központi kérdés legyen. Fenn kívánják tartani az oktatási rendszerek sokszínűségét, erősíteni kívánják az esélyegyenlőséget, támogatják az élethosszon át tartó tanulás feltételeinek megteremtését, és 2012-re létrehozzák a nemzeti keretrendszereket.

Ami a korrekció tartalmi pontjait illeti, arra a kiosztott sajtóanyag néhány mondatából lehetett következtetni. „Az egyes országok viszonylatában az első cikluson belüli köztes képesítések eszközt jelenthetnek a felsőoktatáshoz való hozzáférés kiszélesítéséhez.” Nem teljesen világos, ez a mondat mire utal, de mintha arra célozna, hogy a bachelor fokozat első három évén belül is lehetne a jövőben képesítést szerezni. Ezt az értelmezést erősíti, hogy ez után rögtön a munkaerőpiaccal kapcsolatos megállapítások következnek: „A felsőoktatási intézményeknek…fejleszteniük kell … a munkaerőpiaci tanácsadó szolgáltatásaik elérhetőségét és minőségét”, ugyanis éppen „a foglalkoztathatóság teszi lehetővé az egyes emberek számára, hogy teljes mértékben meg tudják ragadni a változó munkaerőpiac kínálta lehetőségeket”.

Nyilvánvaló, miről van szó: a fiatalok hatalmas tömegét kell ma felsőfokú végzettséghez juttatni. A Bologna szerinti 3+2+2-es tagolásnak éppen az a célja, hogy sokezer fiatal szerezhessen a képzés első három éve során a munkaerőpiacon használható diplomát, mert arra egyszerűen nincs pénz, hogy ennyi rengeteg hallgatót a régi típusú ötéves képzésen átvezessenek. (Magyarországon például négyszeresére ugrott a hallgatók stzáma, más országokban még dinamikusabban emelkedett.)

Miért van szükség diplomára? Azért, mert a tapasztalat, hogy a csak érettségivel rendelkező, 18 éves fiatalok nagyon nehezen tudnak elhelyezkedni, a diplomát felmutatni tudó, 21 éves fiatalok viszont már zömmel találnak munkát maguknak. Bologna ebben azt értelemben tehát nem is csak pedagógiai-oktatásszervezési vállalkozás, hanem a munkanélküliség leküzdésének egyik módja.

A sajtóanyagnak ezek a megállapításai azt sugallják, hogy a Munkacsoport az egyetemi képzés szerkezetét illetően a már elkezdett az úton kíván előrehaladni, és nem küzd a hagyományos, 5 éves, egyciklusú képzések minél nagyobb mérvű visszaállításáért.

Közbevetőleg érdemes felidéznünk, hogy a magyar oktatási szakértők sem egységesek ennek felülvizsgálatában, Pokorni Zoltán, a Parlament Oktatási Bizottságának elnöke például nemrég a Republikon Intézet által rendezett konferencián arról beszélt, hogy nem Bologna visszafordítására, hanem a hibák kijavítására és a még dinamikusabb előrehaladásra van szükség, mert rövidesen életbe lép az európai diákhitel-rendszer, s ha a magyar egyetemek nem válnak a bolognai folyamat szerint versenyképessé, akkor a külföldi egyetemek rövid idő alatt elszívják a hallgatóság jelentős részét, és ez a hazai felsőoktatás anyagi csődjéhez vezet majd.

*

A sajtótájékoztatót Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár és Keszei Ernő professzor, a Magyar Bologna Csoport vezetője tartotta.

Hoffmann Rózsa többek közt arról beszélt: most már el lehet végezni azokat az elemző munkákat, amelyek a Bologna-folyamatnak új lendületet adhatnak. A cél az, hogy segítsék az egységes európai felsőoktatási nagytérség kialakulását. Hozzátette az államtitkár asszony, hogy mivel most zajlik a felsőoktatási törvény előkészítése, a kétnapos konferencián elhangzottak tapasztalatait beépítik a az új törvénybe.

Keszei Ernő professzor elmondta, hogy az eddigi tapasztalatok szerint nem okvetlenül sikerült megvalósítani az eredeti célokat, noha az Európai Felsőoktatási Térség tulajdonképpen létrejött, s most már a Bologna-folyamat finomhangolását kell ennek megfelelően elvégezni. Például: a tömegoktatás sokszínűségét megtartva szükség van arra is, hogy rövidciklusú képzésekkel lehessen felsőfokú diplomához jutni.

*

A Köznevelés kérdése arra vonatkozott, hogy miképp reagáltak az uniós miniszterek valamint a munkacsoport tagjai a magyar oktatási kormányzatnak arra a törekvésére, amellyel az egyetemi képzés bachellor-master-doktori iskola tagozódása helyett a jelenleginél több helyen szeretnék az egyciklusú, 5 éves képzést visszaállítani, illetve megőrizni.

Keszei Ernő professzor elmondta, közkeletű félreértés, miszerint Bologna elvetné az egyciklusú képzést, éppen ellenkezőleg, a cél a flexibilitás, a mobilitás és ennek nemcsak a 3+2+2 eszköze, hanem az osztatlan képzés is. A magyar gyakorlatot a professzor az elsietettség és a külsőségesség miatt kritizálta, mint mondta, formákat vezettünk be a tartalmi megoldások helyett.

Hoffmann Rózsa államtitkár asszony ehhez hozzáfűzte: nem a szerkezeti tagolódás a lényeg az Európai Felsőoktatási Nagytérség, illetve a hallgatói mobilitás szempontjából, hanem a kreditalapú elszámolás. Felhívta a figyelmet arra, hogy az is egy közkeletű félreértés, miszerint az Európai Unió kötelező elvárásokat fogalmozott volna meg a tagországokkal szemben, éppen ellenkezőleg, az oktatási kérdéseket az EU nemzeti kompetenciában hagyta. Az Unió valamennyi tagországában megkezdődött a Bologna Folyamat felülvizsgálata, ez a korrekció szükségességéből fakad.

Az oktatási kormányzat terveiről szólva elmondta az államtitkár asszony: ahol ennek megvan a létjogosultsága, ott megmarad a többciklusú képzés, bár talán nem mindenhol abban a formában, ahogy azt 1996-ban tervezték. A legfontosabb, hogy a változtatások alapelve a türelem legyen, mert tudományos megalapozású, racionális döntéshozatalra van szükség.

 

Sz.Sz.