Köznevelés online
Bemutatták a British Council és a Migration Policiy Group legújabb kutatását Brüsszelben.
A felmérés azt vizsgálta, hogy Európa miként integrálja mintegy 21 millió bevándorlóját. Az oktatásban megvalósuló integrációs szakpolitikák tekintetében hazánk az utolsó helyen végzett. Az április 14-én a British Council és a Menedék Egyesület által szervezett egész napos konferencián a migrációs politikákban jártas szakértők mutatják be az eredményeket, ezen a tervek szerint részt vesz a brit nagykövet, a kutatást ellenjegyző Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman, és képviselteti magát az oktatási államtitkárság is.
Bíró Ágotával, a British Council magyarországi munkatársával, interkulturális projektmenedzserrel beszélgettünk.
–Miért tartotta fontosnak a British Council, hogy elindítsa a kutatást, és milyen szerepet vállalt benne?
–A British Council az Egyesült Királyság nemzetközi, de a kormánytól elkülönülten működő szervezete, amely szakmai kapcsolatok kialakítására törekszik az oktatás, a társadalom és a kultúra területén. A társadalmi projektek kiemelt szerepet töltenek be a British Council feladatkörében, azon belül is fontos számunkra a kultúrák közötti párbeszéd elősegítése. A kutatást mi kezdeményeztük, az Európai Unió támogatta, és a Migration Policy Group független non-profit kutatási szervezet bonyolította le 31 ország kutatási partnereinek bevonásával. A British Council a nemzetközi partnerhálózat megteremtésében és a projekt nemzetközi szintű menedzselésében játszott fontos szerepet. Nagy előnyt jelent, hogy minden európai országban van irodánk, a helyi munkatársaink így szintén tudják támogatni a projekteket. Fő célunk elérni a döntéshozókat, akiknek van lehetőségük megszólalni, befolyásolni a törvényhozási folyamatokat.
–Mit mutat Magyarország utolsó helye?
–Az Európai Unióban összehangolják a szakpolitikákat, fontos szempont, hogy azok megfeleljenek az Unió elvárásainak. A kutatás során elfoglalt utolsó hely azt mutatja, hogy a magyarországi szakpolitikák a migráns gyerekeknek nem biztosítják ugyanazokat a jogokat, lehetőségeket, amelyeket más országok igen. Például: Magyarországon nem minden tanköteles korú bevándorló gyermek jogosult ingyenes oktatásra.
–Mi alapján zajlott a vizsgálat?
–A MIPEX 148 szakpolitikai indikátor alapján hasonlítja össze és rendezi sorba az országok eredményeit, ebből 12 vonatkozott az oktatásra. Az oktatásra vonatkozó mutató olyan kérdéseket járt körbe, mint például, hogy automatikusan jár-e a legális bevándorlók gyermekeinek az ingyenes oktatás, van-e erre bármilyen felkészítő program, a tanárképzésben megfelelő szerepet kap-e ez a téma. A számos indikátor alapján független kutatók vizsgálják meg, hogy az adott ország mennyire felel meg az Európai Unió vagy az Európa Tanács a bevándorlók integrációjával kapcsolatos ajánlásainak. Minden kutatási partner szakértője a saját országa integrációs politikájának, minden adott anonim bíráló ellenőrzött adatokat használt. A nagy tapasztalatú Migration Policy Group összegzi a véleményeket és alakítja ki a végső eredményt. Egy bevált, rendkívül jól kidolgozott módszer alapján zajlik minden.
–Magyarországon ugyan évről évre növekszik a bevándorlók száma, ám számos európai ország adataihoz képest arányosan még mindig elenyésző.
–Még ha természetesen a különböző országokban más és más jellegűek is a migrációval kapcsolatos feladatok, azon mindenképpen érdemes elgondolkozni, hogy amint mi is elvárjuk, a célország mindent tegyen meg a külföldre települő magyar állampolgárok befogadásáért, integrálásáért, a gyermekek iskoláztatásáért, úgy ez nálunk is természetes kell hogy legyen. Nagyon fontos azonban leszögezni, a kutatás célja nem az volt, hogy arra ösztönözze az adott államokat: minél több pénzt költsenek a migránsokra. Attól, hogy méltó feltételeket teremtünk nekik, nem fognak többen hozzánk jönni. Itt tehát sokkal inkább egy szemlélet elterjesztéséről van szó. A kultúrák közti párbeszédnek nagyobb szerepet kell kapnia az oktatásban, ugyanis meggyőződésem, hogy ezen a területen még sok a tennivalónk. Fontos, hogy az iskolaigazgatók is lássák, milyen irányba érdemes elmozdulni. Erre a kérdésre nem mint problémahalmazra kell tekinteni, sokkal inkább úgy, mint lehetőségre. Gondoljunk csak arra, hogy mennyit lehet tanulni egy másik kultúrától, hogy a gyerekeknek mennyivel többet jelenthet az, hogy nem csak a tanórán, hanem a mindennapi tevékenységek során is gyakorolhatnak egy idegen nyelvet.
–Hogyan viszonyul a pedagógustársadalom a hasonló projektekhez?
–A Connecting Classrooms („Világsuli”) elnevezésű projektünk, melyet a Mérei Ferenc Pedagógiai Intézettel közösen szervezünk, olyan tréningeket is tartalmaz, amelyeken migráns, nagyothalló és gyengénlátó gyerekek is részt vettek, a „többség” egész idő alatt velük együtt dolgozott. Azt tapasztaltam, hogy a tanárok rendkívül nyitottak, és a gyerekek is örömmel foglalkoznak a befogadás témakörével. A bevándorlókkal való eredményesebb együttműködés elsajátítása egyébként számos más területen is kamatoztatható, elég csak a kisebbségek vagy a fogyatékkal élő gyerekek sikeres integrációjára gondolni!
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->
BI
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->
A honlapunkon megjelenő anyagok, cikkek, dokumentumok, képek, rajzok, ábrák, grafikonok, stb. a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, valamint a Polgári Törvénykönyv alapján szerzői jogi védelem alatt állnak, és azok bármely, engedély nélküli felhasználása tilos.
