Köznevelés online

Az iskola jövője, a jövő iskolája

Kétnapos konferenciát rendezett a Magyarországi Középiskolai Igazgatók Közhasznú Egyesülete szeptember 23-án és 24-én, Budapesten. Az ESHA (European School Heads Association) támogatású, Új kihívások - új módszerek a vezetői gyakorlatban című konferencia első napján a matematika és a természettudományok oktatását színesítő, segítő, GeoGebra elnevezésű szoftverrel ismerkedhettek meg a résztvevők. A második napon előadások voltak. Pölöskei Gáborné a Fővárosi Főpolgármesteri Hivatal Oktatás, Gyermek- és Ifjúságvédelmi Főosztályának vezetője a fenntartói elvárások kapcsán szólt az iskola- és képzési szerkezet átalakításának fontosságáról. Megállapítása szerint a be nem fejezett képzés a legdrágább.

Különösen igaz ez a szakképzés területén. Azt, hogy hányan nem fejezik be a képzést, könnyű megállapítani a tanulást elkezdők, illetve befejezők számának összehasonlításából. Egyébként pedig a szakmacsoportos képzés a legdrágább. Az sem jó, hogy a diákok nem csak a TISZK-eken belül mozognak napközben tanóráról, tanórára, hanem az egymástól gyakran igen távoli TISZK-ek között is. A mai képzési modell tehát tovább már nem tartható fenn. Miképpen az sem, hogy a képzés nincs tekintettel a munkaerőpiacra. Az előadó szerint négy-hat szakmában vár képzett fiatalt a munkaerőpiac, ám az iskolákban harmincnál is több szakmát tanítanak. Nyilván ennek is köze van ahhoz, hogy Budapesten lemorzsolódik, a képzési rendszerből kiesik a tanulók harminc százaléka. Pölöskeiné felvázolta a főváros új képzési modelljét, melynek készítésekor megjelölték a célokat is. Eszerint több tanulót kell benntartani a képzési rendszerben, racionalizálni kell az intézmények gazdálkodását, szakmakínálatát, és egységessé tenni a működésüket. Már meg is alakult az a gazdasági iroda, amely az intézmények működtetésének, karbantartásának, felújításának stb. ügyeit intézi. Hamarosan megalakul az úgynevezett koordinációs iroda is, amely az iskolák tartalmi munkájához nyújt segítséget. Az már most látszik, hogy ez az iroda nem lesz hajlandó finanszírozni az iskolákban a nem kötelező feladatvállalásokat. Azokat, amelyeket a közoktatási törvény nem kötelezően ír elő. Viszont segít az iroda az iskoláknak a szabadidős foglalkozások megszervezésében, a gyermekvédelmi, a pályaorientációs, a tanár továbbképzési stb. munkában.

Mindig öröm érdekes, jó, szakmai és egyéb érveket felvonultató, ütköztető előadásokat hallgatni. Ilyet tartott Pölöskeiné, és őt követően Vass Vilmos az Eötvös Loránd Tudományegyetem habilitált docense. Sőt, a tőle megszokott módon humorral is fűszerezte mondandóját a kreativitásról, az innovációról. A sportból vett hasonlattal élve világította meg mennyire lényeges, hogy a csapat egyszerre legyen kreatív és innovatív. A sikerhez, az eredményességhez ugyanis együtt kell lennie ennek a két képességnek. Hozzátette, hogy a magyar pedagógiai 1957 óta dobogós helyen van a sikert illetően, továbbá, hogy a kreatív iskolában se képes elolvasni mindent az igazgató, a pedagógus, a diák. Nem lehet, és nem is kell mindent elolvasni, ami a tananyaghoz, vagy a kreativitáshoz tartozik. Ilyen tanári kijelentésből baj adódhat, ahogyan Vass Vilmosnak is adódott, amikor a vizsgán a megszólalni nem akaró diákja végül kivágta, amit korábban a vizsgáztatójától hallott:”Nem kell mindent elolvasni”.  Miért nem? – kérdezte a tanár, és így indult el egy rendkívül kreatív beszélgetés kettőjük között. Keserűen jegyezte meg az előadó, hogy a témák keresésében, kiválogatásában jók vagyunk, jó a magyar iskola is, ám a megtalált ismeretek beépítését illetően már nem dicsekedhetünk. Miként Vass Vilmos mondta, hallgatói is furcsán néznek rá, amikor felelősségről, igényességről, kemény munkáról beszél. Pedig ezek nélkül nem igen oldható meg az ismeretek, az új információk beépítése. Idő kell hozzá a megemlítetteken kívül. Idő és türelem is. A kreatív iskolában ezt tudják. Sok esetben sikeres az információk beépítése, ám a transzferálás, a megtanultak, az elsajátítottak felhasználása, alkalmazása terén lemaradásban vannak a magyar iskolák. Nagy derültséget keltett az előadó bejelentése, hogy a 3-5 éves gyerekek nyolcvan százaléka kreatív, ugyanakkor a huszonöt - harminc évesek között ez az arány már csak két százalék! Hova lett a korai korban megvolt kreativitás?  Leszoktatott róla az iskola, amikor nem engedte szabadon, spontánul kérdezni a gyereket, nem nézte jó szemmel, ha az algoritmus helyett egyéni választ, megoldást adott egy-egy feladatra, kérdésre. Azt ajánlotta a hallgatóságnak, hogy vegyék meg, olvassák el Edward de Bono: A kreatív elme című könyvét. Számos, a kreativitást jól fejlesztő gyakorlatot találnak benne. Hogy könnyebb legyen megérteni milyen is a kreatív iskola, példaként három étteremtípust említett meg az előadó.

A menzát, ahol nem beszélnek a tanulóval és nincs választék. A gyorséttermet, ahol szintén alig beszélnek az emberrel, hiszen azt várják, hogy gyorsan egyen, fizessen és egy, két óra múlva, éhesen újra bemenjen enni. Kreatívnak azt az éttermet tartja, amelyben ismernek bennünket, ahol velünk megbeszélve, kedvünkre készítik el az ételt, ahol van választék még, még akkor is, ha esetleg nem is innovatív a szakács. Ez utóbbi étteremhez hasonlatos a kreatív iskola, ahol bátran lehet kérdezni bármit a tanártól, ahol a tanárok együttműködnek, kíváncsiak egymás munkájára, ahol a szokatlan dolgokra (kérdések, ötletek) nem legyintenek, ahol a kreatív gondolkodás, tevékenység, a rendszerszemléletű szemlélet a mindennapok része. Nos, az ilyen intézményt nyugodtan lehet profi tanulószervezetnek nevezni.

NG