Köznevelés online

A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja

Öt esztendeje annak, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése február 25-ét a kommunista diktatúra áldozatainak napjává nyilvánította. Egyébként a Közgyűlési határozat szól a rendszer embertelenségeiről is. „ A jogsértések egyebek közt gyilkosságokat, egyéni vagy kollektív kivégzéseket, koncentrációs táborokban bekövetkezett elhalálozásokat, éhhalált, az elhurcolás, a kínzás, a kényszermunka és egyéb, közösség ellen alkalmazott fizikai kényszer hatására bekövetkezett haláleseteket, etnikai és vallási okokból folytatott üldözést, a lelkiismereti, a gondolati és kifejezési szabadság, illetve a sajtószabadság megsértését jelentették a polgári pluralizmus hiánya mellett.”  Ennyi szörnyűségről vajon hogyan emlékezik egy neves fővárosi iskola, érdekli-e a tanulókat ez az történelmi léptékkel mérve életkoruktól nem nagyon távoli korszak? A kérdéseinkre Mészáros Csabától, a Madách Imre Gimnázium igazgató történelem tanára válaszol.- Osztály vagy iskolai keretben tartják a megemlékezést?

- A nálunk kialakult szokás szerint szeptemberben az osztályok elvállalják az egyes ünnepek megrendezését, és az osztályfőnök irányításával meghatározzák a felkészülés rendjét, menetét. Rendszerint valamilyen drámát, színdarabot állítanak össze, mert iskolánkban nagy hagyománya van a diákszínjátszásnak. Most két kilencedik osztályé az emléknap megszervezésének feladata. Szerencsés volt a választás, hiszen a kilencedikesek tavaly már tanultak valamennyit erről a korszakról. Az egyik osztály tízperces, archív beszédekből, visszaemlékezésekből álló, zenével tarkított műsorát az iskolarádió sugározta. A másik osztály az iskolai faliújságra, a korra jellemző rajzokat, grafikákat, kollázsokat rakott fel, illetve egy tesztet a nemzetközi kommunizmusra emlékeztető fogalmakról (padlás lesöprése, ÁVH, kulák, Tienamnen tér stb.). A legjobban válaszolókat díjaztuk. Máskor is volt már plakátkészítés február 25-re, és egyik-másik olyan jól sikerült, hogy kölcsönbe vette a Terror Háza Múzeum, ahol egyébként szintén megemlékeztünk már a kommunista diktatúrák áldozatairól. Tudjuk, hogy a közös megemlékezést jobban szeretik a gyerekek, de nincs olyan helyiségünk, ahova az iskola minden tanulója egyszerre befér.

- Egy színdarabhoz, drámához jól kell ismerni a kommunista diktatúrákat, és főként a magyarországit. Sokat tudnak róla a diákok?

- Inkább azok ismerik a Rákosi-korszak, és a kádári évek embertelenségeit, akiknek a családjában van elszenvedője. Tantestületünknek van olyan tanára, akinek a családját a Hortobágyra telepítették ki annak idején. Ő erről sokáig hallgatott, de a rendszerváltást követően már szólt róla az osztályában, és a tanulók döbbenten itták a szavait. Egy másik, nemrég nyugdíjba ment, kollégái, tanítványai körében egyaránt népszerű testnevelőnk, Kovács Attila (osztályfőnöke volt Antall Józsefnek) főként az 1956-os forradalom eseményeit elevenítette fel a gyerekeknek az iskolarádión keresztül. Ma már kevés olyan tanárunk van, aki közvetlenül megtapasztalta a szörnyűségeket, és a tanulók családjaiban is szinte csak a nagyszülők lehetnek érintettek. Középiskolásainknak távolinak tűnik a kommunista diktatúra. Nincs hozzá közük. Egy korszak a történelemből.

- Van-e segédanyag az emléknap, általában a korszak tanításához?

- Írásos történelmi és irodalmi egyaránt, sőt hanganyag is a tananyag mellé. Ennél fontosabb a tanár személyisége, egyéni tapasztalata, átélése. Amikor 1988-ban tanítani kezdtem az 1945 utáni történelem nem volt tananyag, érettségi tétel sem volt belőle. Nem kellett azt tanítanom, amit erről az időről tanultam annak idején. Ettől függetlenül nagy lelki vívódást, komoly szembenézést jelent a rendszerváltás annak a történelemtanárnak, aki előtte húsz évet már tanított a Kádár rendszerben. Önvizsgálatot, hogy jól hangsúlyozott-e?

- A diákok hősnek tartják Mansfeld Pétert vagy Pongrátz Gergelyt?

- Róluk keveset tudnak. Föltehetően nem látták a Mansfeldről készült filmet. Nem feltétlenül tudják eldönteni, valódi hősökről van szó, vagy a helyzet, a körülmény tette azzá őket. Nem úgy indul az ember egy üűntetésre, hogy hős lesz vagy áldozat.

- Gondolom a kulák, az ávó fogalmakkal tisztában vannak a diákok, hiszen ezek teszt kérdésként is előfordulnak, de tudnak-e a 19-es rémtettekről?

- Tananyag a Tanácsköztársaság. Nem könnyű szemléltetni, mert hiányoznak például a filmek, melyek a Rákosi vagy a Kádár évekről bőven készültek. Dokumentum értékű és játékfilmek is. Megnézhetők a mozikban. Egyébként úgy gondolom, hogy legfontosabb a totális diktatúrák természetrajzával kell megismertetni a gyerekeket. Hogyan keletkezik, épül ki, nehezedik rá a társadalomra a diktatúra, melyek a tünetei, jellemzői, milyen a hatalom mechanizmusa? A tanulók gyakran megkérdezik, hogyan fordulhatott elő az a sok embertelenség, amiről tanulnak, hallanak, s miért hagytuk megtörténni? Néha a hitetlenkedést is látom a szemükben: valóban megtörténhetett az, amit mondok Recskről vagy a kulákságról? De ha sikerül őket érzelmileg ráhangolni, megértetni velük valamennyit a diktatúrák lényegéből, ha bele tudják képzelni magukat abba a korba, akkor már elégedett lehet a történelemtanár.

NG