Köznevelés online

1848 üzenete

1848 üzenete a mai időkben sem pusztán történelem, nem a múlt holt betűje, hanem szellemi erő. Olyan szellemi erő, amely ma is mozgósítja az embereket, amely ma is megdobogtatja idősebbek és fiatalabbak szívét. Fontos, hogy ezt a hagyományt a maga lenyűgözően értékes egységében, teljességében állítsuk a diákok elé. Fontos, hogy a nemzeti önrendelkezés, a hazafiság, a függetlenség eszméjét, mint értéket mutassuk be. És ugyanilyen fontos, hogy értékként mutassuk be a nemzetek feletti együttműködés, az egyenjogúság, a demokrácia eszméjét is. 1848 minden kornak segítő üzenetet küldött. Nagyszerű elődeink üzenete ma is biztos segítség. Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Széchenyi István, Deák Ferenc, Arany János életművére ha föltekintünk, hálás szívvel érezhetjük: segítenek nekünk utat találni.1848 tavaszán az akkori magyar politikai osztály egy hosszú, több mint két évtizedes, alapvetően parlamenti küzdelmet fejezett be győzelemmel: önként, senki által nem kényszerítve (sőt, az uralkodóház folyamatos ellenakciói közepette) akkor az a politikai osztály elérte célját: lemondott előjogairól, törvénybe iktatta a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést, a törvény előtti egyenlőséget, végrehajtotta a demokratikus átalakulás első lépéseit. Kiírták és lebonyolították az első demokratikus választást Magyarországon és létrehozták hazánk első felelős kormányát.

Ez egy hatalmas lépés volt, az egész emberiség történelmében ritka lépés: a nemzet érdekeiért, a közös boldogulásunkért az uralkodó réteg önként megfosztotta saját magát azoktól az előnyöktől, amelyek a nemzet fejlődését gátolták. Ezzel azonban ez a nemesség is jól járt: mint ennek az átalakulásnak a vezető ereje léphetett be az új világba.

Ez a változás mai napig lelkesítő idealizmussal járt együtt. Apró, de beszédes jelei például a névváltoztatások annak, hogy ezek az emberek mennyire komolyan gondolták, hogy véget vetnek az ember és ember közötti igazságtalan különbségnek még akkor is, ha ebből a különbségtételből nekik hasznuk származik. Görgey Artur ekkor változtatta nevét Görgeire, Jókay Móric ekkortól kezdve írja nevét Jókainak. Számtalan magyar nemes szakított az „ezeréves” múltra (értsd: a kiváltságokra) utaló szimbólumokkal, mert fontosabbnak tartották az új, az emberjogi eszmék szerint értékrendet.

A mai világból nézve talán jelentéktelennek látszanak ezek a változtatások. Akkor azonban óriási hatásuk volt ezeknek a szimbolikus gesztusoknak is, mert azt mutatták: komolyan úgy akarjuk, hogy itt egy korszerű, demokratikus, együttműködő jogállam jöjjön létre a magyar királyság helyén.

Ma, amikor a magyar királyság, a függelmi társadalom, a szupramácia iránti rokonszenv jeleibe lépten-nyomon beleütközünk, amikor azt látjuk, hogy nem a 48-as, a forradalmi Kossuth-címer, hanem a királyságra utaló nagykoronás címer országunk jelképe, amikor a Kossuth Lajos és Klapka György által megalkotott Duna-konföderáció eszméje helyett a még Horvátországot is hozzánk csatoló matricák hirdetik ezer meg ezer autó hátulján Nagy-Magyarországot (ami ilyen formában sosem létezett), akkor érdemes emlékezetünkbe idézni, hogy miképp gondolkoztak azok a bátor és bölcs nők és férfiak, akik 1848-ban máig ható erővel megalapozták a jövőt.

1848 üzenetét a későbbi történelem során számtalanszor próbálták meg kisajátítani. Volt idő, amikor csak a nemzeti függetlenségi küzdelem volt érvényes hagyomány, és az egyenlőségi eszme háttérbe szorult. Ebben az időben írta Babits Mihály a Petőfi koszorúi című versében: „Hol a szem, szemével farkasszemet nézni?
Ki meri meglátni, ki meri idézni
az igazi arcát?
Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak
Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak,
mint az olcsó gyertyák.”

Másképp is kisajátították a forradalom hagyományát. Az ötvenes években, és a pártállam évtizedeiben később is, bár egyre enyhébb mértékben a hangsúlyt nem a nemzeti függetlenségre helyezték (hogy is tehette volna ezt egy, a Szovjetúnió által megszállt ország bábkormányzata), és mesterségesen túlhangsúlyozták az osztályszempontokat, uszítássá silányítva szavaltatták Petőfi verseit, kiragadva azokat a nagy költő életművéből és mesterségesen úgy állítva be, hogy azok a be nem hódoló, („reakciós”) értelmiség támadására felhasználhatók legyenek.

1848 üzenete a mai időkben sem pusztán történelem, nem a múlt holt betűje, hanem szellemi erő. Olyan szellemi erő, amely ma is mozgósítja az embereket, amely ma is megdobogtatja idősebbek és fiatalabbak szívét.

Fontos, hogy ezt a hagyományt a maga lenyűgözően értékes egységében, teljességében állítsuk a diákok elé.

Fontos, hogy a nemzeti önrendelkezés, a hazafiság, a függetlenség eszméjét, mint értéket mutassuk be. És ugyanilyen fontos, hogy értékként mutassuk be a nemzetek feletti együttműködés, az egyenjogúság, a demokrácia eszméjét is.

1848 megindult egy úton, amelyen az ismert történelmi események miatt nem tudtunk végighaladni. A néppel kötött jogi kiegyezést követnie kellett volna a szociológiai kiegyezésnek, például a földreformnak, a választójogi reformnak, a nemzetiségekkel közös, egyenjogú haza kiépítésének. Mindez végül elmaradt s árát például Trianonban fizettük meg. Ma is a demokratizálódás útján járunk és ma is sok nagyon feladat van még előttünk. A jogállam keretei létrejöttek, a demokrácia működik, de önveszélyesen kinyílt a szociális olló, nagyon sok területen értelmetlenül és feleslegesen ránehezedik az állam a társadalomra, az egyéni jogok és az emberi méltóság tisztelete számtalanszor megsérül, a felelősségvállaló, problémamegoldó, kritikus és önkritikus gondolkozás elől illúziókba menekülünk, gyakran ön- és közveszélyes illúziókba.

1848 minden kornak segítő üzenetet küldött. Nagyszerű elődeink üzenete ma is biztos segítség. Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Széchenyi István, Deák Ferenc, Arany János életművére ha föltekintünk, hálás szívvel érezhetjük: segítenek nekünk utat találni.

 

 

Szunyogh Szabolcs