Köznevelés online

„Az a becsületes, ha a pedagógusoknak elmondjuk, hogy nem tudjuk duplájára emelni a bérüket”

„Jó iskola nincs jó pedagógus nélkül” –Akár ez is lehetett volna a mottója annak a tanácskozásnak, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Közoktatási Elnöki Bizottsága és a TÁRKi-TUDOK Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ rendezett a pedagógus életpályamodellről. A címben szereplő tézissel minden megszólaló egyetértett, több részletet azonban eltérően ítéltek meg. Az oktatási kormányzat elképzelése decemberben került a nyilvánosság elé. Ez a konferencia egy három alkalomból álló sorozat második része (az első a közoktatási törvényről szólt, erről is tudósított lapunk), amellyel a szervezők nyílt fórumot kívántak biztosítani egy szakmai diskurzusnak a közoktatásban tervezett változtatásokról.Egy jó pedagógus életpályamodell egyszerű, és segíti a nevelés-oktatás igényességének, és a foglalkozás megbecsültségének növelését – így fogalmazott Pálinkás József, az MTA elnöke, akinek minisztersége idején, tíz évvel ezelőtt merült fel a pedagógus életpályamodell kialakítása, és ki is dolgoztak akkor egy előmeneteli rendszert. Szerinte fontos, hogy a modell vonzó és kiszámítható legyen, biztonságot adjon, biztosítsa anyagi és társadalmi megbecsülés révén az előmenetel lehetőségét. Ehhez releváns és mérhető teljesítményeket határozzon meg. A szakmai értékelés pedig legyen hiteles, megkérdőjelezhetetlen, fogadja el a társadalom és a tanári közösség is. Az elnök úgy gondolja a pedagógus életpályamodell ne külön törvény, hanem a közoktatási törvény része legyen.

 

              Tisztességes szerénységgel megélni

 

Arról, hogy miért van szükség az életpályamodellre – hasonlóképpen vélekedik Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár is, aki szerint a most (vizsgálatokkal igazolt) rossz testi, lelki és morális állapotban lévő pedagógus társadalom eredményesebb munkát tudna végezni, ha ez megváltozna, ha jól képzet, motivált tanárok dolgoznának, akik jól érzik magukat, mert kiszámítható, biztonságos pálya lenne a pedagógusé, és a javadalmazásból tisztességes szerénységgel meg tudna élni. A tanárok a világon sehol sem tartoznak a felső tízezerhez, de biztos a megélhetésük, míg nálunk a létminimum alatt léteznek. Hetven százalékuknak mellékfoglalkozása van. Sok más mellett ez a helyzet is hozzájárul a szakma presztízsének jelentős csökkenéséhez – fogalmazott Hoffmann Rózsa. Az államtitkárság tervezetét ismertetve elmondta: már a középiskolában ösztönözni kellene a fiatalokat arra, hogy válasszák a tanári pályát. A felvételinél a megfelelő pedagógiai módszerrel történne meg a kiválasztás, amire ma nem is lehet mód, hisz oly kevés a jelentkező. A képzésen is változtatni kell: a kétciklusú helyett osztatlan képzésben kell oktatni, és vissza kell állítani a többszakos képzést, mert az egyszakos nem vált be a munkaerőpiaci igények miatt. A kereszténydemokrata elképzelés plusz egy félév tanárjelölti időszakot is hozzátett a képzéshez, amikor a fiatal tanár egy mentor segítségével, díjazás ellenében tevékenykedne egy intézményben. 2006-tól az ötödik tanév egy féléves gyakornoki idővel bővült, így mindig februárban végeznek a diplomások, amikor nagyon nehéz iskolai állást szerezniük. Ezt az űrt töltené ki az említett tanárjelölti idő. A tervezet szerint ezt követi két év gyakornoki időszak, ami alatt már teljes hatásköre van a pedagógusnak, amit egy minősítő vizsgával zár le. Hat év után ismét lehetne minősítő vizsgát tenni, amivel a pedagógus 2. fokozatba kerülhetne a tanár. Ezen kívül mester vagy kutatótanári pozíciót is lehet szerezni.

Az államtitkár hangsúlyozta: kormányzati szándék a pedagógus életpályamodell bevezetése, csak azt nem lehet tudni, hogy mikor, mert  körülbelül száz milliárd forintot igényel. Az elképezésük szerint 2012-ben vagy 2013-ban felmenő rendszerben történik majd, és az nem fordulhat elő, hogy a pályakezdő többet kap, mint aki tíz éve dolgozik – tette hozzá.

 

      Mondjuk el: nem tudjuk duplájára emelni a bérüket

 

A finanszírozástól nem elválasztható a pedagógus életpályamodell – jelentette ki Pokorni Zoltán, az Országgyűlés Oktatási, Tudományos és Kutatási Bizottságának elnöke. Ugyanakkor a pénz önmagában nem old meg semmit, ahogy a Medgyessy-kormány 50 százalékos béremelésénél is látható volt. Most olyan Alkotmány születik, amelyből levezethető egy közigazgatási reform, amely meghatározza ki a munkáltató, a fenntartó. Évek óta felmerül az a kérdés, hogy sok vagy kevés a pedagógus. Bátorság híján a politikusok kerülték a témát, amelynek az lett az eredménye, hogy ma nagyon mélyre süllyedt a pedagógustársadalom. Sok gonddal küzd a közoktatás: elöregedett tantestület, kevés természettudományos tanár, aránytalanul sok adminisztrációs munka, nincs kisegítő szakember. A megoldás: több pénz vagy a rendelkezésre álló összeg újraosztása, de az előbbire most nincsen lehetőség - hangsúlyozta Pokorni.

2008-ban az állami támogatás 49,5 százalékát fedezte a költségeknek, 2009-ben 45-46 százalékot, ennek emelése lenne a cél. Ugyanakkor fontos a méltányos finanszírozás, ami a perifériára szorult térségek, intézmények nagyobb arányú támogatását jelenti.

A Fidesz oktatáspolitikusa kijelentette: az a becsületes, ha a ma dolgozó 170 ezer az aktív pedagógusnak elmondjuk, hogy nem tudjuk duplájára emelni a bérüket. Magyarországon egy tanárra tíz gyerek jut, míg az OECD országokban átlagosan 16. Ha itthon ugyanannyi gyereket tanítanának, akkor a meglévő források 70 százalékos béremelést tennének lehetővé. Szerinte a pedagógusképzésben résztvevők számát felére kell csökkenteni és minőségibbé kell tenni az oktatást, amit ő szintén osztatlan formában képzel el. Ahhoz, hogy a legjobbak menjenek tanárnak ösztöndíjat kell adni a képzés elején.

Pokorni a teljesítményalapú bérezés híve. Úgy gondolja a pályakezdők bérét kell jelentősen emelni, utána lassúbb gyarapodás következik, majd a pálya végén óraszámcsökkentés. Lenne egy alapbér és a különmunkák pótlékainak differenciálásával növekedne a bér. A tanárok minősítése, ami 6-8 évente megismétlődne, védjegy lenne. Pokorni szerint egy jó életpályamodellel el lehet érni, hogy motiváljon, kikényszerítse a teljesítményt.

 

      Hatékony lenne a munkaerő-struktúra átalakítása

 

Lannert Judit, a TÁRKI-TUDOK vezérigazgatója nemzetközi példákat mutatott be arra vonatkozóan mi kell az oktatási rendszerek jó működéséhez.  Egy McKinsey (nemzetközi tanácsadó cég) kutatás szerint a közepes tanulói teljesítmények jó szintre emelkedtek, ahol a teljesítményekről adatbázist hoztak létre és azt felhasználták. A jó szintről kiváló szintre emelkedő rendszerek pedig jó pedagógus életpályamodellt működtetnek, a csúcsra pedig azok jutottak, ahol az iskolákban helyet adtak az innovációnak. A jó oktatás működéséhez a minősítés és a differenciált bérezés is hozzátartozik. Ennek alapja a mérhető, objektív standardok meghatározása. A TÁRKI, az oktatási tárca és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete 2010-es pedagógus munkaterhelését vizsgáló felmérés eredményei arra a következtetésre jutatták a kutatókat, hogy itthon a munkaerő-struktúra átalakítása lenne a megoldás.

Semjén András, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa az oktatásfinanszírozás külföldi példáit mutatta be. A közoktatási törvénytervezetben szereplő elképzelések kapcsán elmondta: a központi bérfinanszírozás hatékonysági problémákat vet fel, míg a minőségi skála rugalmatlan.

 

A tervezet szerint a pálya végén kevesebbet kapnak

 

Varga Júlia, aki szintén az MTA KTI kutatója azt ismertette, miben teljesen eltérő a tervezet diplomás bérnövekedési grafikonja azoknak az országoknak a mutatóitól, ahol sikeres az oktatás rendszere: nálunk nem magas a pályakezdők bére, és a munkavégzés vége felé emelkedik meredeken a jövedelem. A tervezet logikája alapján próbaszámítást végezett a 2009-es adatokkal. Eszerint a bérek az első három évben körülbelül ugyanolyanok lennének, mint jelenleg, utána kevesebbet kapnának a tanárok, ezután a 8-20 évig terjedő munkaviszony alatt lenne bérnövekedés, de a következő években már, ugyan kis mértékben, de kevesebbet kapnának a pedagógusok, mint akik jelenleg több mint húsz éve dolgoznak a pályán. Kivétel a mester és a kutatótanár.

A tervezet szerint tehát növekszik a foglalkoztatottság, és a pályakezdők helyzete nem javul, de ez sem lesz finanszírozható – hangsúlyozta az előadó.

Csapó Benő, a Szegedi Tudományegyetem tanára a tehetséges fiatalok pályára vonzását emelte ki mondandójában. Megemlítette ugyanis, hogy az elmúlt évben Szegeden egyetlenegy jelentkező sem volt környezettan, kémia, fizika, latin, médiaismeret és pedagógiatanár szakra, de angoltanárnak is csak öten indultak. Véleménye szerint kétszer ennyi tanító képzésére lenne szükség, ugyanakkor elég lenne 4-5 képzőhely, a mesterszintű szakokból kevesebb, de modernizálni kell az egész képzést.

Falus Iván az Esterházy Károly Főiskola tanára, a Tanárképzők Szövetségének vezetője egy öt éve zajló kutatást ismertetett, ami azt vizsgálta milyen kompetenciákra van szükség a pedagóguspályán. Eredményeik alapján kidolgozták az előmenetel szempontjait, és azok jól illeszkednek az oktatási kormányzat tervezetében szereplő szintekhez.

A hozzászólók hiányolták a tervezetből, hogy az nem foglalkozik az oktatásban most dolgozó ötven felettiek érdekeivel, az iskolavezetők helyzetével, továbbképzésével, azzal, hogy az mitől lehetne vonzó.  

 st