Köznevelés online
Művészeti nevelés az iskolában és az iskolán túl az Egész életen át tartó tanulás program által támogatott projektek tükrében” címmel tartott konferenciát a Tempus Közalapítvány a Rákóczi úti Novotel Budapest szállodában. A rendezvényen művészek, művészetpedagógusok fejtették ki véleményüket, a kerekasztal-beszélgetésen pedig beszélgetés alakult ki, amelyen konkrétan is megfogalmazódtak a területtel kapcsolatos problémák, és javaslatokat is hallhattunk azok megoldására. A konferencia további részében sikeres Comenius, Leonardo, Erasmus és Grundtig projekteket mutattak be.
Dr. Csernus Sándor, a Tempus Közalapítvány elnöke megnyitó beszédében elmondta, mára világossá vált, hogy egyre intenzívebb a nemzetközi verseny, az oktatási rendszer legfontosabb feladata pedig éppen az, hogy felkészítse a gyereket: állja meg helyét a világban. Ezen belül is fontos szerepet játszik a művészeti nevelés, hiszen ez a terület kiemelkedően alkalmas a kreativitás, az interkulturalitás fejlesztésére. A művészetoktatásban egyre nagyobb a szerepe a modern, info-kommunikációs technikáknak, de a művészek még nem jutnak el az iskolákba, éppen ezért érdemes lenne szorosabbá tenni a kapcsolatot a gyerekek és a művészet között. A cél az lenne, hogy a művészeti tantárgyak ne csupán érdekesek legyenek, hanem izgalmas, megélt, élményszerű órák is.
Bodóczky István képzőművész-tanár, címzetes egyetemi tanár vitaindító előadásában a művészeti oktatással kapcsolatban általánosan megjegyezte, hogy annak szerepét gyakran nem választják külön a szak- és a közoktatásban. A szakoktatásban a jó körülmények közötti, művészetre való nevelés, míg a közoktatásban a művészettel való nevelés a jellemző.
Elmondta, hogy a NAT szerint a művészeti nevelés kategóriájába tartozik a vizuális nevelés, az ének-zene, a dráma, a tánc és újabban a médiaismeret is, Európa-szerte külön kezelik az irodalmat, néhány országban pedig még az építészetet is a művészeti tantárgyak közé sorolják.
„A művészeti oktatás társadalmi jelentőségét még mindig nem ismerték fel! Tovább nehezíti a helyzetet a pedagógusi pálya rossz helyzete. Sok gimnáziumban ráadásul nem tartják be a törvényeket, hiszen a művészeti tantárgyaknak elsőben és másodikban még kötelezőek, ám sok helyen nem oktatják azokat. Az önkormányzatok előszeretettel spórolnak a rajz- és énektanárok fizetésén, erre az óraszám csökkenése is rásegített: heti néhány óráért egy tanárt már nem tartottak meg. Ez azért is nagy hiba, mert bizonyított tény, hogy a művészeti műveltség területe szinte minden kompetencia fejlesztésében részt vesz” – fejtette ki Bodóczky István.
Véleménye szerint az óraszámok drasztikus csökkentése lavinát indított el, amelynek eredményeképpen elkezdtek szaporodni a művészeti alapiskolák, középiskolák. Ez egyrészt üdvözlendő, másrészt viszont a közoktatásból kiszipkázza a tehetséges gyerekeket, a többiekkel pedig egyre kevésbé foglalkoznak.
„Finnországban attól működnek kitűnően az iskolák, hogy a tehetséges és nem tehetséges gyerekeket nem választják külön, ott ebből a szempontból is tökéletesen megvalósult az integrált oktatás. Nálunk azonban a közoktatásban a művészeti nevelés lassan a nullával egyenlő” – folytatta a művész-tanár.
További probléma, hogy a pedagógusok nem reflektálnak kellően a mai kultúrára, sőt kifejezetten ellenségesek a kortárs művészettel szemben, ennek folytán elidegenítik a gyerekeket a mostani kortól. Pedig tudomásul kell venni, hogy belőlük nem reneszánsz vagy barokk festők lesznek!
A Winkler Nóra televíziós újságíró által vezetett kerekasztal-beszélgetésen a művészeti nevelés aktuális kérdéseire keresték a választ a résztvevők.
Teljes tudósításunkat a Köznevelés május 14-i számában olvashatják.
A honlapunkon megjelenő anyagok, cikkek, dokumentumok, képek, rajzok, ábrák, grafikonok, stb. a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, valamint a Polgári Törvénykönyv alapján szerzői jogi védelem alatt állnak, és azok bármely, engedély nélküli felhasználása tilos.
