„A kihívások teszik érdekessé a tanítást a pedagógus számára”

Lakótelep és családi házas övezet találkozásánál emelték ezt a szürke panel épületet a hetvenes években. Mára megkopott, ablakkereteiről megszökött a máz – talán, hogy könnyű utat engedjen a termekbe, folyosókra igyekvő szélnek. A bejárattól jobbra, a homlokzaton még jól olvasható tábla: Újbudai Speciális Szakiskola. Tizenegy esztendeje költözött ide az iskola, melyben jelenleg ötszázöt, tanulásban akadályozott gyerek kenyérkereső szakmát  tanul. Ellensúlyozva a jellegtelen külsőt, belépve az iskolába színes világ fogadja a látogatót. Szépen díszített falak, a lépcsők mellett áttetsző, kék-zöld selymek, a zsibongókban kerámiák, virágok, a szakmatanuláshoz használatos gépek, a földszinten a kőműves tanulók által  készített kályha, mellette az élelmiszer- és vegyi áru eladók tanboltja. Ez utóbbiban éppen gyakorlaton vannak a gyerekek. Fehér kötényben állnak a pult mögött és az eladás, a vevővel foglalkozás, a pénztárgépkezelés, az áruismertetés, a kínálás fortélyait igyekeznek elsajátítani. Egyelőre döcögősen megy a kiszolgálás, de nem végzősökről lévén szó, ez nem meglepő. Miképpen az sem, hogy bármerre forgatjuk a fejünket, rendet, jól felszerelt tantermeket, tanműhelyeket, tisztaságot látunk.