Interjú

Miben bízik a füzesgyarmati igazgató?

Ennyi sopánkodás közepette úgyszólván csodaszámba megy a bizakodó igazgató, mint amilyen Bánfi Attila, a fűzésgyarmati, Kossuth Lajos Általános és Alapfokú Művészeti Iskola, Napközi Otthonos Óvoda, Egységes Pedagógiai Szakszolgálat intézményvezetője. Mielőtt azonban megfejtenénk a hosszú nevű, többcélú intézmény igazgatója bizakodásának okát, ismerkedjünk meg a csaknem hétezer lakosú város iskolájával.

Kívül-belül tetszetős épületet emeltek az iskolának a helybeliek 1928-ban, a református templom mellé. Ma is szép a fehér homlokzatú építmény, habár a fa ablakkeretekre ráférne egy festés. Nézem a jó állapotban lévő tantermeket, folyosókat, s azon tűnődöm, hogy fér el itt ötszázhúsz diák és kétszáz óvodás. Kiderül, nyolc telephelye van az intézménynek, négy az iskolának, négy az óvodának.

A központi épületben zajlik az alapfokú művészeti oktatás, és itt kapott helyet a pedagógiai szakszolgálat, négy alsós osztály, illetve a felső tagozat. A többi alsós osztály kissé távolabb, két másik épületben tanul, de két kilométeres körzeten belül van minden telephely. Ami a felszereltséget illeti, nem áll rosszul a füzesgyarmati iskola. Van itt minden, ami a tehetségek gondozásához, a lemaradók felzárkóztatásához, a fizikai képesség fejlesztéséhez kell: nyelvi laboratórium az idegen nyelvek oktatásához, számítástechnikai terem internetes csatlakozással (most készül a természettudományi szaktanterem), jókora sportcsarnok. Négy éve integrált rendszerben tanítanak és rátértek a kompetenciaalapú oktatásra.

Itt mindenre futja? Kérdésemre Bánfi Attila válaszol.

– A normatívát körülbelül negyven százalékkal növeli meg a város. Ebből már nem csak a kötelező feladatok ellátására telik. Nem kötelező feladat például a művészeti vagy az idegen nyelvi felkészítőnk, melyet a szülők is támogatnak bizonyos összeggel, de a pénzt nem költjük el, ebből járulunk majd hozzá a gyerekek nyelvvizsgájának díjához. A művészeti oktatásért se fizet minden tanuló, a nehéz sorsúak, több szempontból hátrányos helyzetűek a törvényi követelményeknek megfelelően ingyen vehetnek részt a foglalkozásokon.

– Fejlesztésekre, eszközök vásárlására honnan kerítenek elő pénzt?

– Nagyrészt pályázatokból, ahogyan felújításokra is. Nyertünk már hat, nyolcvan, sőt százhúsz milliót is.

– A tervek szerint milliárdokat vonnak el az oktatástól, az önkormányzatoktól. Ha összébb kell húzni a derékszíjat, milyen feladattól válnak meg?

– Hét éve vagyok igazgató, hét éve elvonásokról, megszigorításokról hallok, és mégis fejlődött a város, az oktatás, a többcélú intézményünk. Még nem hallottam konkrétumot a jövő évi költségvetésről, szóbeszédekre pedig nem sokat adok. Bízom benne, hogy nem lesz jelentős tétel az esetleges elvonás, nem rokkan bele se az iskola, se az önkormányzat.

Nehezen tudom elképzelni, hogy a fenntartó megszüntesse a művészeti képzést, a napközit, az úszásoktatást, a szakköröket. Ki kell gazdálkodni valahogyan azt, ami az oktatásnak, a gyerekeknek kell. A növekvő munkanélküliség mellett nyilvánvaló, hogy a város ragaszkodik ehhez az intézményéhez. Szüksége van minden, nálunk folyó képzésre, szakmai szolgáltatásra jövője érdekében. Füzesgyarmat hátrányos helyzetű kisváros, helytelen lenne itt lemondani az esélyegyenlőséget növelő művészeti oktatásról, a délutáni foglalkozásokról. Ha mégis jelentős összegeket vonnának el az oktatástól, a fenntartótól, akkor ilyen vagy ehhez hasonló feladatokat kell majd megszüntetnünk.

– Nem gondolja, hogy elsőként a nem kötelezőek kerülnének sorra?

– Mondom, bízom a fenntartó gazdasági, pénzügyi szakértelmében, s abban, hogy anyagi okok miatt nem szűkíti csupán a kötelezőkre feladatainkat. Nem is tudnám eldönteni, miről mondjunk le. Matematika– testnevelés szakos tanár vagyok, de elvégeztem a történelem szakot, és most járok a gyógytestnevelő szakra. A napközire mindenhol nagy szükség van, a sportkörökről az egészséges életmódra nevelés miatt lehetetlen lemondani, ahogyan a művészeti foglalkozásokról is, amelyek nagy szerepet játszanak a gyerekek nevelésében, arról nem is szólva, hogy a képzés 2004-es beindítása és a minősítés megszerzés mennyi energiánkba került.

Ha valamitől tartok, az a gyereklétszám csökkenése. Ötödikben három helyett már csak két párhuzamos osztályt tudtunk indítani, a születéseket nézve az óvodában két-három év múlva csoportok összevonására kényszerülünk, és ezt követően az iskolában is. Hiába, itt is kicsi a gyerekáldás.

– Említette, hogy bízik a fenntartóban. És a fenntartó az iskolában?

– Minden oka megvan rá. A tizennyolc óvodapedagógusból és a negyvennégy iskolai pedagógusból álló tantestület tagjai négy év alatt mintegy tízezer óra továbbképzésen vettek részt. Javarészt a szabad idejüket áldozták fel, illetve itt, az iskolában volt a továbbképzés. Kiképezték őket a kooperatív, az integrált, a kompetenciaalapú oktatásra, a tehetséggondozásra, a fejlesztő pedagógiai munkára és még sorolhatnám, mi mindenre. Ennyi továbbképzés nem lehet hatástalan az oktatás színvonalára! Számok, statisztikai adatok, felmérések mutatják a fejlődést.

Fellapozva a helyi legendáriumot érdekességekre bukkanok. Megtudom például, hogy a Sárrét gyöngyének nevezett gyógyvíz, itt, Füzesgyarmaton tört felszínre. Egyesek szerint azért, hogy az iskolások úszni tanulhassanak, mások szerint azért, hogy az errefelé gyakori mozgásszervi és nőgyógyászati bajokat gyógyítsa. Akár így, akár úgy, jó, hogy itt tört fel, hisz nagy szükség van rá ezen a szikes rétekkel, mezőkkel körülölelt településen. Azt is megtudom, hogy ebben a városkában a Nap is megpihen. Mit mondjak, déltájban magam is úgy láttam, hosszabban időzött a református templom tornya mögött.

Mintha elő se akart volna bújni onnan. Végül csak kidugta magát, hogy elolvashassam az itt született, iskolába itt járt Csánki Dezső emléktábláját. Hogy ki volt ő? Akadémikus, történetíró, ő szervezte át tudományos intézménnyé az Országos Levéltárat. Öreg szülőháza előtt állva értettem meg, mire is alapozza bizakodását Bánfi Attila. A múltra, mely kötelez. Az iskola, amely olyan akadémikust indított útra, mint amilyen Csánki Dezső is volt, és amely soha nem elégedhet meg kötelező feladatainak megoldásával. Ennél jóval többet kell adnia a sárréti gyerekeknek.

Novák Gábor