Köznevelés online

Merre tart a logopédia?

Pestszentlőrincen a Pedagógiai hét keretében, november 14-én volt a Speciális Oktató, Fejlesztő Intézet Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény Logopédiai Szakszolgálatának ötödik logopédiai konferenciája. Az „Áramlik a beszéd” elnevezésű konferenciára Budapestről és az ország több tájáról érkezett, mintegy háromszáz logopédus előadásokat hallgatott meg a logopédiai szűrésről, a szabályos nyelés technikájáról, a dadogás művészeti terápiával történő gyógyításáról, a dadogó gyerekek szüleinek terápiájáról, és a pöszeség kezeléséről és a kisimuló beszédről.

Manapság a jó logopédusnak a beszédjavításon kívül értenie kell legalább egy kicsit az anatómiához, az orr-, fül-, gégészethez, a fejlesztő-pedagógiához, a pszichológiához, s talán még ki is hagytam valamit. Nem lehet könnyű, hiszen épp elég fejtörést ad neki megtalálni a legjobb technikát a raccsolás vagy a dadogás gyógyításához, megválasztani az ígéretes módszert az ötévesek beszédszűréséhez vagy a pöszeség és más beszédhibák javításához. Ugyanis annyira összetettek a beszédhibák, hogy csupán egyetlen tudományterületre hagyatkozva nem jut sokra az ember. Meg is kértem Karayné Pavalacs Zsuzsát a XVIII. kerületi SOFI EGYMI logopédusát, hogy avasson be a modern logopédiai munkába.

–Kezdjük azzal, hogy mi ad okot egy országos konferencia meghirdetésére?

–Először is a beszédhibás gyerekek számának növekedése. Másodszor az, hogy a szakmánk, hasonlóan a többi pedagógiai szakterülethez, úgyszólván állandó változásban van, új és újabb innovációk jelennek meg, kapnak teret. Régen egyetlen tükör elég volt a logopédusnak, hiszen a munkája általában a hang javítására szorult. Ez ma már kiegészül mozgás- és beszédritmus fejlesztéssel, a helyes nyelés kialakításával stb. Összetett, bonyolult tevékenységről van tehát szó.

–Képes ennyi mindenre a logopédus, egyáltalán jó, ha belekaszál más szénájába?

–Szakosodni próbálunk, de ez sem egyszerű feladat, ugyanis a nyelvlökéses nyelésre, a grafomotoros fejlesztésre, vagy az R hang javítására szakosodott kollégának más beszédhibásokkal is foglalkoznia kell.

–Még mindig nehéz feladat a dadogás és a raccsolás gyógyítása?

–Valóban, de ma már sok szakmai kiadvány segíti a munkánkat. Például a kőbányai szakszolgálat Lazán perdülj című, módszertani könyve nagyon jól használható az R hang javításához, de szintén jók a Krasznár kiadó különböző beszédhibákhoz készült kiadványai.

Egyébként a dadogást komplex terápiával (pszichológiai, fejlesztő pedagógiai, logopédiai) kezeljük, azaz több szakember együttműködésével. Fontos továbbá, hogy a dadogó kezelésekor lehetőleg ott legyen a szülő is, az R hang javításánál pedig az, hogy a gyerek otthon gyakoroljon.

–Tükröt, hurkapálcát használ még a logopédus?

–Ez a gyerektől függ.  Az egyik elfogadja a pálcikát, a másik nem hajlandó a szájába venni. Ez utóbbiak számára marad a játékos módszer.

–Arra a módszerre gondol, amelynek híve volt Montágh Imre is?

–Mi is szeretjük a játékos módszert, azonban alkalmazásának időkorláta van. Van olyan kolléga a kerületünkben, aki ötven, hatvan gyerekkel foglalkozik egy hét alatt. Köztük a legtöbbnek egyszerűen nem oldható meg a beszédhibája. Ilyen megterhelés mellett nem nagyon jut idő játékosságra. Az a baj, hogy a szülők roppant keveset beszélgetnek a gyerekeikkel, és ez meglátszik a fiúk, lányok artikulációján.

– A beszédhiba csökkentheti a diák tanulási teljesítményét?

–Jelentősen is akár, hiszen a rosszul beszélő gyereknek rendszerint kevés az önbizalma. A helyes, tiszta, szép beszéd viszont növeli az önbizalmat. Nem feledje, a beszéd bonyolult, összetett agyi tevékenység, nem szabad elhanyagolni. Jó, ha a tanító az írás, az olvasás mellett a beszédre is nagy gondot fordít, ha már a szülő ezt nem mindig teszi meg.

–Jól időzítették a konferenciát, hiszen tegnap volt a magyar nyelv hete. Ennek tudható be a vártnál nagyobb érdeklődés?

– Inkább annak, hogy a részvétel ingyenes, és egészen új szakmai innovációkat ismerhetett meg a hallgatóság.

NG