Köznevelés online

Mennyit ér az orvosi igazolás?

Ismeretes, hogy március 30-ai hatállyal megváltozott a táborozni készülő iskolai tanulók orvosi igazolásának rendje. Az új rendelkezés értelmében szervezett nyári tábor vagy üdülés kezdete előtt a szülőnek vagy a gondviselőnek formanyomtatványon kell nyilatkoznia a gyermek állapotáról. Például a gyerek krónikus fertőző betegségére utaló tünetekről, arról, hogy nincs torokfájása, láza, valamilyen  betegsége. A rendelkezés előzményeiről, fontosságáról dr. Kálmán Mihályt a Házi Gyermekorvosok Egyesületének alelnökét kérdeztük.

-Nem tartanak attól, hogy a táborokban újra felütik fejüket a fertőző betegségek?

-Az orvosi igazolások eredeti célja a közösségek fertőző betegségektől való megvédése volt, hiszen az óvodai, iskolai, különböző táborozási igazolások rendszere évtizedekkel ezelőtt alakult ki. Akkor, amikor még mindennaposak voltak a magas fertőzőképességű megbetegedések. A védőoltások bevezetése, a higiénés helyzet javulása miatt az orvosi igazolások járványügyi funkciója jobbára csak a bárányhimlőre, a skarlátra, a májgyulladásra, a bőrfertőzésekre és a bélhurutokra vonatkozhat. De függetlenül az említett változásoktól, a gyerekközösségek védelme nem oldható meg pusztán egészségügyi igazolásokkal a megkívánt biztonsággal.

-Miért?

-Mert a kényszerűségből, sokszor napokkal előbb kiadott igazolások az egészségességet semmilyen módon nem garantálják, és azt sem, hogy a szülő valóban egészségesen engedi a gyerekét óvodába, iskolába vagy táborba. Ugyanis az igazolás kitöltése után, például egy hét végén, akár újra megbetegedhet a gyerek. Tehát az óvodába, iskolába küldés végső soron a szülő tájékozottságán, intelligenciáján, lelkiismeretén múlik. Különösen az igen gyakori akut betegségek igazolásában kellene felnőttnek tekinteni a szülőket, ők döntsék el, mikor engedik vagy nem óvodába, iskolába a gyereket annak betegségére hivatkozva. Nem hiszen, hogy a hanyag, a felelőtlen szülők rendre nevelhetők az igazolásokkal. Nem szólva arról, hogy az éppen gyógyult vagy eredetileg sem beteg gyereket az igazolás beszerzésére a rendelőbe, betegek közé kényszeríteni hasznos dolog-e? Inkább biztos módja ez a különböző betegségek beszerzésének.

-Gondolom más a helyzet a krónikus betegségben szenvedők esetében.

-Az epilepsziás, az asztmás, a cukorbeteg gyerek gondozására, gyógyszerszedésére, speciális felügyeletére vonatkozó tájékoztatáshoz nem kell orvosi igazolás, hiszen az említett tudnivalókhoz hozzájuthatnak a pedagógusok a szülőktől, az iskolai egészségügyi szolgálattól a leletek, zárójelentések bekérésével is. A súlyos betegségen átesett vagy krónikusan beteg gyermek óvodai, iskolai életének, beilleszkedésének megkönnyítése, a szükséges egészségügyi információk átadása a házi gyermekorvos, vagy a háziorvos feladata. Természetesen a krónikusan beteg gyermek szülőjének is megfelelő ismerettel kell rendelkeznie a gyermeke betegségéről, a veszélyek megelőzéséről, illetve elhárításáról. Ezeket a tennivalókat a szülőnek érdeke és kötelessége az osztályfőnökkel megosztani.

-Leggyakrabban a hiányzás legalizálására és az erdei táborra kérnek orvosi igazolást. Erre változatlanul van mód?

-Ezzel a kívánalommal van a legnagyobb bajunk, ugyanis az iskolai hiányzások indokoltságának igazolása nem tartozik az egészségügyre. Itt fegyelmi ügyről van szó, melynek megoldása, megelőzése kizárólag a pedagógusra és a szülőre tartozik. Az ő feladatuk a „lógások” kiderítése, megakadályozása. Orvosi igazolásokkal egyébként sem lehet javítani az iskolába járás fegyelmén. Az iskolakerülés utólagos orvosi igazolása pedig lejáratja magát az igazolást és az azt kiadó orvost. Érthetetlen miért próbálja meg néhány szülő és pedagógus – olykor a legnagyobb egyetértésben – hazugságra bírni a gyerek orvosát. Gondolja meg erkölcsileg milyen romboló hatással van a gyerekre, ha a mulasztását a felnőttek hazugsággal simítják el! Ami az erdei tábort illeti, kétségkívül nem könnyű harminc gyerekkel nekiindulni, de az előzetes orvosi papír nem szavatolja azt, hogy a gyerek egészséges is marad a táborban. Ha mégis bekövetkezik a betegség, a legközelebbi házi háziorvosnak, vagy házi gyermekorvosnak kötelessége a gyereket ellátni. Választhat más megoldást is pedagógus, például hazaküldi a beteg gyereket, ha ezt látja indokoltnak a többiek védelmében.

-A pedagógus önmagát akarja fedezni az orvosi igazolással. Elvégre ez egyetlen olyan igazolás, amelybe a tanügy egyetlen fórumán se köthetnek bele.

-Nem a pedagógusok ellen beszélek. Ők éppen olyan áldozatai ennek az egészségügyi igazolásos rendszernek, mint mi. Ráadásul egyikünknek sincs kedvére felesleges dolgokkal foglalkozni. Éppen ezért helyes, ha iskolaorvos, házi gyermekorvos és pedagógus együtt lép fel a fölösleges, értelmetlen igazolások ellen.  Értem én, hogy a sí szünet, a hosszabb bel-és külföldi tartózkodás igazolására kevés a szülői aláírás. De ebből nem következik hamis igazolásra kérni, szorítani az orvost. Egyébként a körzetemben van olyan iskola, amelyben nem kérnek orvosi igazolást és gyaníthatóan ott sem nagyobb a hiányzás.. Elhiszik a szülőnek, hogy beteg vagy éppen már gyógyult a gyerek. Elvégre ő tudja a legjobban mikor, s mennyire látszik beteg a gyereke. Komoly esetekben amúgy is orvoshoz fordul mindenki.

NG