Az olvasásban is különböznek a lányok és a fiúk

Hazai és nemzetközi vizsgálatok egyképpen mutatnak eltéréseket a lányok és a fiúk olvasási gyakorisága, szokása között. A genetikai, habitusbeli különbözőségek mellett befolyásolják az olvasási szokások kialakulását a családok, a pedagógusok is. Ha meggondoljuk, hogy az utóbbi időben megnőtt a gyerekét egyedül nevelő anyák száma, és, hogy az iskolákban szinte csak tanárnőkkel találkoznak a gyerekek, akár meglepőnek is nevezhetnénk a fent nevezett különbséget. Mert akit gyerekként szinte kizárólag nők nevelnek, könnyebben azonosul a női szerepekkel, ami áll az olvasásra is. Így van-e? – kérdeztük dr. Nagy Attilát a Magyar Olvasástársaság tiszteletbeli elnökét.  Kétségtelen, hogy a nevelésben nem mondhatunk le azokról a sajátosságokról, amelyek a férfiak  ondolkodását, magatartását, viselkedését, problémamegoldó stratégiáját jellemzik. Ezeket meg kell ismernie a gyereknek ahhoz, hogy harmonikussá formálódjék a személyisége. Ehhez pedig a családban apák, az iskolában férfi tanárok kellenek. Egyébként a nagyobb bajt nem az iskolában, hanem a családok szétzilálódásában látom, ugyanis a családok szétesésének drámai következményei vannak. Gondolja meg, ma a tizennégy éven aluliak negyven százaléka házasságon kívül született, és ötven  százaléka egyke, és nem tudom hány százalék kénytelen félévente megismerkedni új „apával”. Pedig a gyerek kiegyensúlyozott fejlődéséhez tartós szeretetkapcsolat kell a két felnőtt között. Ennek hiánya negatívan hat a gyerek figyelemére, koncentrálására, oktathatóságára, nevelhetőségére, és persze az olvasóvá válására. Éppen ezért a család konszolidáltsága nem lehet egyszerű morális kérdés, hanem a társadalom közügye.