Interjú
 Nem lehet vonzó az a pálya, amelyiken beszűkülnek a karrierlehetőségek. Nem tudni persze, hogy a tervbe vett tanári életpályamodell növeli-e majd a pálya iránti érdeklődést. Mindenesetre valamit lépni, tenni kell, mert a tanárok anyagi, társadalmi megbecsültségével a társadalom más színterein dolgozók is elégedetlenek. Hogyan és mit? Erről Horváth Atillát, a Horváth és Dubecz Kft. ügyvezetőjét, oktatáskutatót kérdeztük. – Ki tudja, mikor voltak elégedettek a pedagógusok a fizetésükkel, társadalmi helyzetükkel. Az kétségtelen: mindkettő romlik már hoszszú idő óta. Mi lehet az oka? – Az emlékezet sok mindent megszépít. Korunkból visszapillantva a hatvanas évek is szépnek látszanak, sokak szerint a tanárnak is nagyobb volt az elismertsége a mainál. Ezen esetleg lehet vitatkozni, az viszont biztos, hogy most a pedagógus kollégák nagy része rossz fizikai és pszichikai állapotban van. Csalódottak, rosszkedvűek. És nem mondom, hogy erre nincs meg az okuk, de rosszkedvű pedagógus nemigen nevelhet elégedett, boldog gyerekeket. Tévedés ne essék, nem mind a 170 ezer pedagógus ilyen, és az is lényeges, hogy a külső továbbképzés többnyire segíti a tanárok feltöltődését. Tudom, többségük abban érdekelt, hogy helyben legyen a továbbképzés. Saját iskolájában, osztálytermében lehetőleg, mert így el tudja látni a családját. Tapasztalatom szerint a külső továbbképzés első napján még a legtöbb résztvevő telefonál, hogy otthon minden rendben van-e, de a második és a harmadik napon megnyugodnak, és csak a képzéssel foglalkoznak. Szomorú arccal érkeznek a továbbképzésre, de feltöltődve mennek haza. Emlékezetes az a tanárnő, aki azért volt hálás a tanfolyamért, mert tíz év óta most hallotta először. A honlapunkon megjelenő anyagok, cikkek, dokumentumok, képek, rajzok, ábrák, grafikonok, stb. a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, valamint a Polgári Törvénykönyv alapján szerzői jogi védelem alatt állnak, és azok bármely, engedély nélküli felhasználása tilos.
|
|
