Interjú
 Nem vitás, hogy az 1956-os forradalom tűzfészkeit Budapesten kívül főként az iparilag fejlett, egyetemi városok, és a bányásztelepülések jelentették. Egyikből is, másikból volt Nógrád megyében annak idején. Persze a forradalomnak mindig szűksége van széles látókörű, művelt, tájékozott, irányításra, vezetésre is képes értelmiségiekre. Például a pedagógusokra, akiknek a megye 1956-os eseményeiben betöltött szerepéről, és az úgynevezett konszolidációs időszakban kialakult sorsáról dr. Tyekvicska Árpádot a Nógrád Megyei Levéltár igazgatóját kérdeztük. – A forradalom történéseinek áttekintése előtt talán érdemes felidézni Kádár Jánosnak a Salgótarjánban, 1957. február 6-án elmondott beszéde témánkhoz illő részletét. Mit is mondott az iskolákról, a falvak vezetőiről? – Két területet említett, ahol az „ellenforradalom” utóvédharcát meg kell törni. Egyrészt a falvakban több helyütt a volt forradalmi vezetők, már mint megválasztott tanácselnökök ténykedtek és jelentettek veszélyt a hatalomra, másrészt a tanulóifjúságot említi, a hétéves első elemistától egészen az egyetemistákig bezárólag. Az iskolákkal elsősorban az volt a baj, hogy a tanároknak a forradalomban viselt szerepéről semmitmondó jelentéseket készítettek 1957 februárjában, amikor minden állami szervnek, vállalatnak, intézménynek számot kellett adnia dolgozói forradalmi ténykedéséről. De hát a kollégák többnyire nem akarták egymást feljelenteni A honlapunkon megjelenő anyagok, cikkek, dokumentumok, képek, rajzok, ábrák, grafikonok, stb. a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, valamint a Polgári Törvénykönyv alapján szerzői jogi védelem alatt állnak, és azok bármely, engedély nélküli felhasználása tilos.
|
|
