Interjú
Nem számoltam meg, hogy az ország iskolái közül hány foglalkozik tankönyvek, segédkönyvek kiadásával, de a számuk nem lehet kevés. Csak az új tanév kezdete óta két budapesti iskola hívta meg szerkesztőségünket középiskolai történelem tankönyvsorozatának, illetve három tanulás módszertani és nevelési segédletének, munkafüzetének bemutatójára. Megkerestük tehát a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének elnökét, Ballér Juditot, hogy véleményét kérjük az iskolák tankönyvkiadói, a tankönyvpiacot befolyásoló munkájáról.
– A tankönyvpiaci tortából ön szerint mekkora szeletet hasítanak ki maguknak az iskolák?
– A tankönyvpiac egészét tekintve jelentéktelennek mondható az iskolákban készülő tankönyvek száma. Bizonyára vannak olyan iskolatípusok, amelyeknek minden évfolyamára, tantárgyára, műveltségi területére nem volt tankönyv a piacon, elkészítette tehát az iskola, saját használatára.
– Esetleg a tankönyvvé nyilvánítási eljárás megkerülésével?
– A tankönyvkiadással foglalkozó törvény minden kiadóra, így az iskolára, iskolai alapítványra is vonatkozik. Tudni kell azt is, hogy január elseje óta nem forgalmazható tankönyvként a tankönyvlistán nem szereplő mű. Márpedig a tankönyvvé nyilvánítási eljárás nem olcsó mulatság, és akkor még nem beszéltünk a nyomdai munkálatokról, a tördelésről, a szerkesztésről, a lektorálásról, a szöveggondozásról stb. Ezek a költségek általában meghaladják egy iskola anyagi erejét. Ettől függetlenül mi örülünk, ha a piacon jó minőség, magas szakmai színvonalú tankönyv jelenik meg, legyen bárki a kiadója.
– Lehet, hogy pályázati pénzből, nem piacra készült iskolai kiadványokról van szó?
– Ha és amennyiben az iskola saját oktatása jobbításának szándékával, nem üzletszerű forgalmazásra készítette a könyvet, dicséret illeti érte a szerzőt, a kiadót. Ha európai uniós pályázati pénzből hozták tető alá, akkor csak annyiért árusíthatják, amenynyibe került. Haszonra nem tehetnek szert vele. Az sem mellékes, hogy a tankönyvbe került szöveg egy részét átvették-e egy másik tankönyvből, s ha igen, fizettek-e érte jogdíjat. Ugyanez a képekre is vonatkozik.
– Ezek a tankönyvek sértik-e a tankönyves vállalkozók piaci érdekeit?
– Minthogy az iskolában a pedagógiai munka hatékonyságának letéteményese nem a tankönyv, hanem a pedagógus, csak üdvözölni lehet, ha a gyakorló tanárok tankönyvfejlesztésbe kezdenek, kreatív szellemi műhelyt hoznak létre. A szülő is örül, hogy a gyerekét tankönyvíró, innovatív pedagógusok tanítják. Ezek a könyvek valószínűleg nem kerülnek fel a tankönyvjegyzékre, és nem is árusítják őket. Ezekből a műhelyekből nőttek ki a tankönyvliberalizáció idején a későbbi kiadók. Ugyanis az 1990-es évek elején szerény volt a tankönyvkínálat, sorompóba álltak a kreatív tanárok és növelték a kínálatot.
Közülük ma sokan tankönyves vállalkozók. Lehet, hogy az iskolai kis tankönyvfejlesztő műhelyekben ma is ott vannak a jövő tankönyves vállalkozói, nagy kiadói. Mindenesetre azok az iskolák, amelyek a 6. és 8. évfolyamos középiskolák évfolyamai számára készítettek és készítenek tankönyveket, nem mérhetők az egy-két könyvecskét megjelentető iskolákhoz. A nagy számú könyvet kiadó és forgalmazó iskolákra ugyanaz a törvény vonatkozik, amely a tankönyves vállalkozókra.
– Jól tudom, hogy testületüknek amolyan ellenőrző szerepe is van?
– Közfeladatot ellátó testületünknek ellenőriznie kell a tankönyvpiacot. Ez év január elsejéig kötelezően volt tagja testületünknek minden tankönyvkiadó. Ma már nincs kötelező tagság, elvileg tehát csak a tagjaink munkáját kísérhetjük figyelemmel. Ettől függetlenül szemmel tartjuk a piacot, és jelezzük, ha szabálytalanságot észlelünk akár a tankönyvvé nyilvánítási eljárásban, akár az árképzésben.
Novák Gábor
A honlapunkon megjelenő anyagok, cikkek, dokumentumok, képek, rajzok, ábrák, grafikonok, stb. a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, valamint a Polgári Törvénykönyv alapján szerzői jogi védelem alatt állnak, és azok bármely, engedély nélküli felhasználása tilos.
