Iskolabemutató
Noha az őskortól lakott település Solt, nevét először egy 1145-ös keltezésű oklevél említi. Egyébként a Duna menti, hétezer lelkes várost Árpád vezér fiáról (Zoltán – Zsolt-Solt) nevezték el. Történelmünkhöz több más szállal is kötődik az alföldi városka, például itt fogadta I. Lipót császár követét II. Rákóczi Ferenc. Nem tudom, mekkora volt a település a nagyságos fejedelem idejében, de aki manapság az elsőtől az utolsó házig végig akar menni Solton, az jól kösse fel a felkötni valót, mert a távolság kis híján nyolc kilométer. Még szerencse, hogy a Vécsey Károly Általános Iskola a város központjában van.
Lapos tetejű, emeletes épületét 1972-ben nyitották meg. Sokan megcsodálták a klinker téglás, vasszerkezetes iskolát akkoriban. Ma nincs mit megbámulni rajta. Illetve mégis, hiszen a tető rendszeres beázásától elnedvesedtek, meglazultak, leestek a téglák. Egy tíz méteres szakaszon színes papírokkal díszített madzagot feszítettek ki, hogy a gyerekek véletlenül se menjenek közel a falhoz. Balesetveszélyes lehet az aláhulló vörös tégla. Sőt, életveszélyes! Nemkülönben az épületet a tornacsarnokkal összekötő, üvegezett tetejű átjáró. Kísérőm, Budszentné Széphegyi Andrea igazgató szerint a fém kazettákban megfeszül néhány üveg, és elpattan. Egyiken-másikon látszik, hogy valamivel megdobták, ugyanis közepén lyuk látható, melyből csillagszórószerűen ágaznak szét a törésnyomok.
Hétágra süt a nap, még sincs erős világosság az átkelőn, mert a még ép üvegek egy részét is sár, homok, fekete föld fedi. Szinte jólesik benézni a csaknem szabályos méretű tornaterembe, ahol minden sporteszköz megvan a testnevelés korszerű tanításához. Visszamegyünk a földszinti, emeleti folyosókra. Mindenütt frissen festettek a falak. Tüzetesebben megnézve a lapos tető alatti falrészeket a tantermekben, a folyosón, jól láthatók a beázási nyomok.
Hiába meszeltek, festettek a nyáron, ha eljön az ősz az esővel, egykettőre lepereg a mész, a festék, parkettra, kőre csepeg majd a víz. Azt mondja az iskola vezetője, hogy a harmincegy tanár éppen úgy tart az ősztől, az olvadást hozó tavasztól, mint az itt tanuló háromszáznegyven gyerek, mert a beázás sokuk mindennapját megkeseríti.
Más oka is van az ősztől, téltől, pontosabban a hidegtől való félelemnek. Minthogy megnyitása óta nem volt mindenre kiterjedő tatarozás az épületben, elhasználódtak az ablakkeretek, beköszön rajtuk a szél. Nem jobb a a helyzet a vaskeretes ajtóknál sem a bejáratnál. Néhol három-négy centiméteres a rés. Alul, felül és körben is, az ajtókeretnél. Nézzük a közel negyven esztendős radiátorokat, melyek öregek, csúfak lettek mára. Ez a kisebb gond.
A nagyobb, hogy lerakódott bennük – és a vezetékekben is – a vízkő. Bizony nehéz így meleget teremteni a tantermekben, a folyosókon. Nehéz és méregdrága. Már kint, az udvaron járva vesszük észre, hogy a konyhai ablakokat védő hálók egyike megrongálódott. Budszentné Széphegyi Andrea azt mondja: betörési kísérlet nyomát látjuk. De nemcsak itt tesznek kárt az illetéktelenek – hatalmas mérete miatt nincs körbekerítve az iskola udvara –, hanem a szabadtéri tanterem eszközeiben, az épület csatornáiban is.
Kétségtelenül általános felújításra szorul az iskola épülete. Hogy kinek kell ezt megoldani? A fenntartó önkormányzatnak. Felkerestük tehát a város vezetőjét, Gál József polgármestert, hogy megtudjuk tőle, mikorra várható az iskola tetőszerkezetének átalakítása, a fűtés korszerűsítése, a nyílászárók cseréje?
– Évente átlagban mintegy tízmillió forintot költünk az iskola karbantartására. Egy forráshiányos településen ez nagy összeg. Csak a lapos tető egyszeri javítása öt-hatszázezer forint. Látta, az üvegtetőn sok a repedés, de a vas keretbe kár új üveget tenni. Ki kellene cserélni a fűtési rendszert is. Önerőből képtelenség. Solton a belterületi utak hossza közel hetven kilométer.
Az utakhoz közmű, közvilágítás tartozik. Ezer helye van a pénznek. Közben nem akarunk lemondani a gyerekek művészeti neveléséről sem. Jelenleg nyolcvanhat gyerek vesz részt zenei, főként zongora és fúvós hangszeri, illetve képzőművészeti képzésben. A tánccsoportot fel kellett adni az iskolában a minősítési eljárás következtében. Most a művelődési házban táncolnak a gyerekek szakköri keretben. És ne feledje, a városnak van egy másik általános iskolája is Kis Solton.
– Másutt csoportok összevonásával, a létszám racionalizálásával jutnak lélegzethez az önkormányzatok, illetve társulással. Itt nem válnak be ezek az eljárások?
– Megpróbáltuk mi is. Amit az összevonással, létszámcsökkentéssel megtakarítunk, azt elviszi az energia árának emelése. Olyan körzetben vagyunk, ahol nem tudunk könynyen társulni. Vagy azért, mert akivel lehetne, ott nemzetiségi oktatás folyik, vagy azért, mert túlságosan messze van tőlünk.
– Pályázatok?
– Néhány hete kaptuk az értesítést, hogy nem nyertünk az iskolafelújítási pályázaton. Kétszázharmincmillió forintra pályáztunk. Ennyi kellett volna a lapos tető megszüntetéséhez és a fűtés korszerűsítéséhez. Az a boszszantó, hogy a pályázatunk jó volt, elérte a megfelelő pontszámot, de forráshiány miatt mégse kaptunk egy fillért sem.
– Mennyibe került a pályázat elkészítése?
– Milliós nagyságrendről van szó. Fizetni kellett a tervezésért, a pályamunka megírásáért, a szakhatósági eljárásért, a különböző engedélyekért és még sok mindenért.
Az iskola igazgatója, tantestülete is abban reménykedik, hogy az iskolafelújítási pályázat második fordulójában már nemcsak elfogadják, hanem pénzhez is juttatják az önkormányzatot. A második fordulóba vetett bizakodásuk alapja a formailag, tartalmilag jó, elfogadott pályázat. És ez a bizakodás teheti majd elviselhetővé a tanárok és a gyerekek számára az estlegesen esős őszt, a tél hidegét és az olvadással érkező tavaszt.
Novák Gábor
A honlapunkon megjelenő anyagok, cikkek, dokumentumok, képek, rajzok, ábrák, grafikonok, stb. a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, valamint a Polgári Törvénykönyv alapján szerzői jogi védelem alatt állnak, és azok bármely, engedély nélküli felhasználása tilos.
