Riport
A társadalom nem sokat tud a gyermekvédelmi gondoskodásban felnövő fiatalokról. Ahogy sokan mondják: ők az „állami gondozottak”, az „intézetisek”. Többnyire negatív előítéleteink vannak róluk. Pedig ha ismernénk, hogy milyen családi háttérből, milyen körülmények közül kerültek ebbe a helyzetbe, jobban megértenénk őket, és látnánk, hogy segítségre szorulnak. Mindannyiunk feladata, hogy figyeljünk rájuk, és kinyissuk számunkra a társadalomba (vissza)vezető kapukat. Április közepétől két héten át a Millenáris Park Fogadó épületében zajlott gyermekvédelmi napok szervezőinek épp az volt a céljuk, hogy e gondoskodásra szoruló gyerekekre felhívják a figyelmet. A fővárosi és a Pest megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat és intézményei immár harmadik alkalommal rendeztek hasonló programsorozatot.
A rendezvény talán azért válhat igazán hatékonnyá, mert itt bemutatkozhatnak az érintettek, a fiatalok. A képzőművészeti alkotásaikból rendezett kiállítás mindvégig látható volt, három napon át pedig produkcióikkal szórakoztatták az arra látogatókat. Felléptek kórusok, gospel-énekesek, könynyűzenét játszó együttesek, láthattunk színdarabot, dzsesszbalettet, pantomimjátékot, cigánytáncot, bábjátékot. Az élménynapon pedig harcművészeti és ugróasztal-bemutatót.
A gyerekekkel foglalkozó szakemberek pedig megismerhették a gyermekvédelem történetét, illetve komoly szakmai programokon vehettek részt. A módszertani konferencia a mindennapokban jelentkező újszerű kihívásokra próbált válaszokat keresni. A tíz éve megszületett gyermekvédelmi törvény kapcsán annak hatásáról és a jelenlegi lehetőségekről esett szó. A gyermekvédelemmel foglalkozó kollégák hasznos gyakorlati tanácsokat is kaphattak.
A program része volt egy kis fotókiállítás is. A képeken derűs arcú fiatalokat látunk régészeti ásatások közben vagy egy tájházban az ország valamely részén, amint a tárgyakat rendezgetik.
– Mint az igazi régészeknek, úgy kell kutatnunk, ásnunk a földben, és nagy élmény, hogy tényleg találunk maradványokat. Megyünk múzeumokba, tájházakba. Még első világháborús kardokat is megvizsgálhattunk. Segítettünk a múzeumi tárgyak állapotának megőrzésében – mesélt a tábori életről B. Attila, a Bokréta Lakásotthon 16 éves lakója, aki már kétszer is részt vett ilyen nyári programon.
– Korábban már láttál közelről régészeti ásatást?
– Nem. De a történelem érdekel, főleg ez a tevékeny része, ahol látni a múltat.
– Melyik iskolába jársz?
– A Kövesi Erzsébet Szakiskolában hidegburkoló szakmát tanulok.
– Mit szóltál, mikor először meghirdették ezt a tábort?
– Megrémültem, hogy a tűző napon kell kapirgálni, de aztán nagyon tetszett.
– Te hol voltál táborban?
– Dévaványán. A település életét is megismerhettük. Furcsa volt, hogy ott milyen csend van, és állatokat tartanak.
– Más program is van ezekben a táborokban?
– Megyünk strandra, kerékpározni.
– Másféle táborokban voltál?
– Igen, de ez volt a legjobb, mert nem csak strandoltunk, pihentünk.
L. Andrea szintén a Bokréta Lakásotthonban él, a Szivárvány Alapítványi Szakképző Iskolába jár.
Vendéglátást tanul, de jövőre szeretne egy másik intézményben érettségit szerezni, majd gyermekfelügyelői szakmát tanulni. A történelmet saját bevallása szerint nem nagyon szereti, de a táborba szívesen megy.
– Füzesgyarmaton voltam, régiségeket kellett keresni a környéken, és kimentünk a tájházba is. Nagyon örültem, hogy láttam régi fedeles tolltartót, irkákat, talán a dédimnek ilyen lehetett egykor. És voltak poénos dolgok, például kameráztak minket, délután strandra mentünk. A vezető tanárunk sok érdekes dolgot is mesélt. Ezek a foglalkozások sokkal izgalmasabbak, mint egy tanóra az iskolában.
Mészáros Lajos már elmúlt 18 éves, utógondozottként lakik a Bokrétában. Most az ELTE informatika szakán tanul.
– Mi tártuk fel az egész regéci várat. Sose voltam az az ember, aki fogja a lapátot és a talicskával viszi a hordalékot, hanem inkább kiskakasként jártam körbe-körbe és kapirgáltam, leleteket kerestem. Találtam is. Egyik délután, mikor már egy kicsit untam magam, megláttam egy cserépdarabot, megmutattam a tanáromnak, aki felkiáltott: Jaj, már mióta ezt keressük!
Tanárunk mindig részletes tájékoztatást adott arról, hogy amit találtunk, mi lehetett, hogyan használták annak idején. De nagy élmény volt számunkra a község is, mert az egyetlen „középület” a falu kocsmája volt. Hozzá kellett szokni, hogy nincs busz, nincs mindennap bedugult főút. Teherautóval mentünk az ásatásra. Szép lassan haladtunk előre a munkával.
Ha egy nagyobb falat találtunk, ezt rögtön meg kellett erősítenünk. A csapat többsége először nem nagyon örült a tábornak. Sokuknak – akikre az jellemző, hogy letörnek egy alumínium táblát, és már viszik is a MÉH-be, aztán szaladnak egy kis marihuánás cigit szívni – kezdetben a pénz volt a hajtóerő. Aztán elkezdte őket érdekelni a dolog.
Ezeket a táborokat immár harminc éve szervezi Árkus Péter, aki hivatását tekintve régész, és évtizedekkel ezelőtt kezdett a gyermekvédelemben dolgozni. Két otthonban volt nevelőtanár, két éve a fővárosi önkormányzat Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatának módszertani szaktanácsadója.
Három évtizede szervezték meg az első régésztábort a fiatalok nyári szabadidejének hasznos eltöltésére. Mivel akkoriban felesége, aki szintén régész volt, múzeumban dolgozott, lehetőséget teremtett erre.
– Az első alkalommal még nehezen szereztünk gyereket. Akkor azt kérdezték: miért megyünk? A következő évben azonban azt, hogy mikor megyünk? – mesél a múltról Árkus Péter. – Meg kellett szereznünk a fiatalok bizalmát. Az első tábor után tanév közben háromnapos vártúrákat szerveztem. Igyekeztem sok érdekességet megmutatni, de mellette szükség volt a fiatalok fizikális leterhelésére is. Például éjszakai túrákat csináltunk. Amikor kiderült számukra, hogy ezek a kirándulások nem unalmasak, már a fizikai fárasztást ki is lehetett hagyni. A nyári táborokból pedig előbb-utóbb tradíció lett, és egyre többen jönnek szívesen, mert tudják, hogy jól fogják magukat érezni.
Ma azonban – múzeumi háttér nélkül – nem tudunk régészeti tábort szervezni. Pedig két évtizeden át olyan régészeti feltárásokon vettünk részt, melyek anyaga a megyei gyűjteményt gyarapította: Csárdaszálláson, Battonyán, Mezőberényben, Füzesgyarmaton, Szeghalmon, Gyomaendrődön, Békésszentandráson. Helyette most néprajzi táborokat indítunk, ahol múzeumok anyagának feldolgozásában, kiállítások rendezésében működünk közre. Fontosnak tartjuk, hogy a tárgyak múltját, jelenét, jelentőségét és további útját is megismerjék a fiatalok.
Az egyik tablón két kép. Egy fekete-fehér, amely egy fiatalembert ábrázol lesoványodott arccal, méla tekintettel – kábítószer hatása alatt, patkánnyal a kezében. Mellette színes fotón fiatalok ásatás közben.
Egyikük – kikerekedett arcú, élénk tekintetű fiú –, mint kiderült, ugyanaz, akit a másik képen látunk. Árkus Péter tovább mondja: az egyik fiú rendszeresen megszökött az otthonból. Épp az egyik szökése közben szerzett tudomást arról, hogy indul a régésztábor, és szólt, hogy akkor visszajön az otthonba, ha megint eljöhet velünk.
De Robi példája is érdekes. Vízitáborba ment el egy másik nevelőtanárral, és több mint ötven cserépdarabbal jött vissza, amelyek közül csak négy-öt nem volt valódi régészeti lelet. Ráadásul kiderült, hogy a helyi múzeum nem is tudott arról a régészeti helyszínről.
Árkus Péter azt is elmondta: nemcsak a hasznos időtöltés jelent sokat ezeknek a fiataloknak, hanem a szerető vidéki környezet, ahol helyiek és egyetemisták együtt dolgoznak velük. A régész-nevelőtanár egyszer azzal is próbálkozott, hogy Gyomaendrőd környékén egy elhagyott iskolaépületbe vitte a gyerekeket. Ez nem szünidőben volt, ott laktak a tanítás ideje alatt.
A fiataloknak maguknak kellett gondoskodniuk magukról: fűrészporral fűtöttek, kecskéket gondoztak és kecsketejet ittak, víz a kinti kútban volt, a településre gyalog jártak enni és iskolába. Ez az életforma egy-két évig tartott, de egyikőjük később Gyomaendrődön telepedett le, ma ott van háza.
Árkus Péter legnagyobb gondja az, hogy a táborok szervezéséhez szükséges pénzt nagyon nehezen tudja előteremteni, és amenynyit sikerül, az nagyon kevés. Bizonyos kedvezményeket a helyszínen is sikerül szereznie. A korlátozott lehetőségek miatt nemcsak arra nincs mód, hogy több tábort szervezzen hanem sokszor a helytörténeti munkákon kívül tervezett egyéb programok (helyi nevezetességek megtekintése) is elmaradnak.
VARGA STELLA
A honlapunkon megjelenő anyagok, cikkek, dokumentumok, képek, rajzok, ábrák, grafikonok, stb. a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, valamint a Polgári Törvénykönyv alapján szerzői jogi védelem alatt állnak, és azok bármely, engedély nélküli felhasználása tilos.
