Tudósítás

Pártbeszéd helyett párbeszéd

– Minden szociális rendszert a demográfiai helyzet figyelembevételével kell alakítani. Nem kérdés, hogy a magyar oktatásügyben megfontolt, hatásaiban is kiszámítható átalakításra van szükség, a rendszer ugyanis nem képes az önkorrekcióra – mondta bevezetőjében Hiller István oktatási és kulturális miniszter. Felhívta a figyelmet arra, hogy míg az 1980/1981-es tanévben az általános iskolába járó diákok száma egymillió 180 ezer volt, a 2006/2007-es tanévben ez a szám 850 ezerre csökkent, 2010-ben pedig további százezerrel kevesebb gyermek koptatja majd a padokat. A gyermeklétszám csökkenése folyamatos és egyenletes volt, ám ennek hatásait az iskolarendszer átalakítása során nem vették figyelembe.

A miniszter a közoktatás minőségének javítására, a biztos alapkészségek megszerzésére helyezte a hangsúlyt.

– Az alapkészségek (írás, olvasás, számolás, szövegértés) jelentette biztos alap megingott, megtöredezett, és ennek a problémának a következményeivel küzd az egész oktatás. Hogy az alapkészségek biztosak legyenek, ahhoz az általános iskolák infrastrukturális és belső szerkezeti átalakítására van szükség – fejtette ki Hiller István. Kiemelte, hogy az alsó tagozat biztosítása semmiképpen sem lehet financiális kérdés.

Hiller István felidézte, hogy Magyarországon az elmúlt évszázadban mindössze két alkalommal került sor nagyarányú iskolafelújítási, építési programra. Az első Klebelsberg Kunó idejében, a második a hatvanas évek végén zajlott. A második Nemzeti Fejlesztési Tervben mintegy 140–150 milliárd forintot különítettek el a magyar közoktatás infrastruktúrájának fejlesztésére. A középfokú oktatásban két fontos fejlesztendő területet emelt ki Hiller István: az idegennyelv-oktatást és az informatikát.

– Tudomásul kell vennünk, hogy az anyanyelvünk izolált nyelv, aki nem beszél nyelveket, versenyhátrányba kerül nemzetközi szinten. A magyar lakosságnak mindössze egynegyede képes kifejezni magát valamilyen idegen nyelven. Ami az informatikát illeti, ezen a területen is az uniós átlag alatt teljesítünk, az iskolafelújítási programunkban ezért csak olyan pályázatokat támogatunk, ahol az épületek felújítása mellett informatikai fejlesztést is végrehajtanak – tette hozzá. Bejelentette, hogy

2010-től kötelező lesz az angol nyelv oktatása.
A felsőoktatás finanszírozásáról elmondta:
– Magyarországon a felsőoktatásban jelenleg négyszer annyi hallgató vesz részt, mint az 1990-es évek elején. A mennyiségi változás szükséges volt, ám az a minőség rovására ment. A globális versenyben csak akkor van esélyünk a sikerre, ha megtörténik a felsőoktatásban is a minőségi változás. A hallgatói juttatások rendszerének az a lényege, hogy a szociális ösztöndíjrendszer lényegesen elkülönül a teljesítményi, tanulmányi ösztöndíjtól. Ennek eredményeképpen egy szegény sorból érkező, tehetséges diák sokkal jobban jár az új támogatási rendszerben, mint előtte.

Pokorni Zoltán volt fideszes miniszter a szakképzést az iskolarendszer mostohagyerekének nevezte. – A kamarák jelzik, hogy baj van, mert nincs elég szakmunkás. Nem az a megoldás, hogy csökkentjük a hozzáférést a felsőoktatási intézményekhez. A diákok 20–24 százaléka esik ki a közoktatási rendszerből. Nem az egyetemi helyek korlátozásával, hanem a szakképzés speciális igényeihez mért átalakításával tudunk előrelépni – mondta a politikus, aki – tekintve, hogy a szakképzésben részt vevő gyermekek nagy része a középiskola első és második évében a közismereti tárgyakból bukik meg – a gyakorlati képzést már a 9–10. osztályban elkezdené.

Pokorni Zoltán kiemelte, hogy az elmúlt tizenöt évben rengeteg pénzt (20–30 milliárd forintot) költöttek a szakképző iskolákra, ma ezeket tucatjával zárják be. Nincs megoldva az érettségi utáni szakképzés sem.

A felsőoktatás finanszírozásáról úgy vélekedett, hogy az állam jelenleg férőhelyeket, vagyis kapacitást finanszíroz. Olyan ösztöndíj létrehozását tartaná célravezetőnek, amely minden fiatal számára egyenlően biztosítaná a tanulás feltételeit. A teljes térítést biztosító “A” ösztöndíjhoz (amely csak az első diplomáig járna) a hallgatónak egy bizonyos szinten kellene teljesítenie. A “B” ösztöndíjnál az állam csak a járulékos költségeket fizetné, míg a “C” változat esetében a tanuló a diákhitel segítségével fedezné kiadásait.

Azt, hogy a magyar felsőoktatás minősége jelentősen nem változott, a többi között mutatja az is, hogy míg a felvett hallgatók száma a négyszeresére nőtt, a kiadott diplomák száma csak a kétszeresére emelkedett. Megtörtént az egyetemi integráció, európai méretű intézmények jöttek létre, de sajnos számos új, nem megfelelő kis intézmény is létrejött.

Pokorni Zoltán emlékeztetett a Fidesz által kezdeményezett Arany János-programra. Ennek az volt a lényege, hogy a középfokú oktatásban részt vevő szegényebb gyerekeknek nyújtottak támogatást. ők ugyanolyan eséllyel járhattak elit iskolába, majd felsőoktatási elit intézménybe. A program sikerességét az is mutatja, hogy még mindig működik. Ugyanezt a célt szolgálta a diákhitel is, amelyik szintén túlélte az egymást követő kormányokat.

A közoktatás minőségének fejlesztéséről úgy vélekedett, hogy amikor a kormány körzetesíti az iskolákat, akkor nem minőségi paramétereket használ. – Kétségtelen – mondta –, hogy akadnak olyan falusi iskolák, amelyek színvonala megkérdőjelezhető, ám a kormány nem ezt vizsgálja, hanem a számukat kifogásolja, hiszen így állandóan hivatkozhat a demográfiára. A kis intézmények sorsát minőségi alapon kellene eldönteni, és fejlesztési eszközöket kellene számukra biztosítani. A körzetesítés 92 ezer gyereket érint. Klebelsberg Kunó tanyasi iskolákat hozott létre, hiszen felismerte, hogy gyerekkorban rendkívül fontos az elfogadó helyi környezet, még akkor is, ha a városokban talán valamivel jobbak a szakmai körülmények.

A két politikus egyetértett abban, hogy a mai bürokratikus minőségbiztosítási rendszer nem tartható fenn. Az oktatási miniszterek hitet tettek a nyilvános viták, a párbeszédek folytatása mellett.